„Lakcímkártyával gitároztam szépeket, isteni torzítással” – Dorozsmai Gergő a Mayberian Sankülottsról

Az általunk 2019 legjobb magyar lemezei közé választott Neverending Sorry-t követően egy szokásosan slágeres-szomorkás, de zeneileg új irányokba kacsintó albummal jött ki a dreampopos-shoegaze-es Mayberian Sanskülotts, akik ezzel a májusi címlapunkra is felkerültek. Nagyinterjúnkban az énekes Csordás Zita és a gitáros Balogh Gallusz részletesen mesélt az alkotói folyamatról, amiről a zenekarhoz pár éve csatlakozott Dorozsmai Gergő gitáros-producert is megkérdeztük, de az ő válaszai már nem fértek be a nyomtatott magazinba – ezt a hiányt most, a június 3-ai müpás lemezbemutató előtt sürgősen pótoljuk.

Látomások, álmok, kámforgőzös ring, igazi pankráció és a háttérben egy apró dobozos vietnámi tigrisbalzsam, ami egy egész lemeznyi dalt ihletett meg. A God Tiger Need Chemical Works címét és koncepcióját az a vietnámi tigrizsbalzsam ihlette, amit Gallusz talált. „Zitával voltunk egy kínai boltban, és leemeltem a polcról egy vietnámi tigrisbalzsamot, amire rá volt írva, hogy God Tiger Need Chemical Works. Először csak nevettem, mert nem értettem, mit próbáltak leforgatni, de aztán megszólítva éreztem magam. Akkoriban volt egy nagy kiégésem, 2019-ben, amikor a Neverending Sorry után hirtelen tökre beindult a zenekar, játszottunk a Primaverán, meghívtak a Szigetre, szóval tök menő dolgok kezdtek történni velünk, de én közben rengeteget dolgoztam egy irodában, plusz ott volt mellette a Felső Tízezer is, és semmi időm nem maradt magamra. Felkeltem hajnalban, bementem az irodába, aztán a zenekarokkal próba, fotózás, koncert, vagy interjú, hazaértem éjfélkor és elájultam. Emellett voltak magánéleti problémáim is, bár rejtély, hogyan, hiszen nem volt életem. Amikor elolvastam ezt a szöveget, szíven ütött, hogy nekem is dolgoznom kéne magamon. Akkor már gondolkodtam rajta, hogy mit lehetne csinálni a következő lemezen, és bekattant, hogy ezek a szavak fogják meghatározni az albumot. Ezután adta magát vizuális körítésként a túlcsorduló kínaibolt-esztétika, ami mindig is közel állt hozzánk" – mesélte Gallusz.

Gallusz pár nappal később nagyjából egy óra alatt megírta a God Tiger demóját, a refrén egyik felét pedig a Legend of Zelda című kultikus videojátékból emelte át. (Később a Gorillaz, a Blur és Damon Albarn lemezein is közreműködő John Foyle-lal csiszoltak még rajta a HOTS Songlab produceri workshopsorozatában.) „A szövegbe jó sok dolgot sűrítettem bele, mint például nagyon rossz paranormális műsorok nézése egész éjszaka az alvásképtelenség miatt, ivási problémák, szociális szorongás, önhibáztatás” - mondta Gallusz, akinek a God Tiger lett a kedvence a saját számai közül („Zita számai közül pedig a Wanna Stop Thinking a kedvencem”). A dalhoz klipet is forgattak igazi pankrátorokkal az ex-Qualitons-os Szőke Barna rendezésében.

Az új lemez már Dorozsmai Gergő gitáros-producerrel együtt született, akivel a be nem mutatott Szentivánéji álomhoz írt zenéken is együtt kezdtek el dolgozni, és azok közül felkerült pár dal is a lemezre (köztük a KFT-slágerre mayberianesen rímelő Balatoni gyász). Gergőt az új albumról, a produceri hozzájárulásáról, és a Mayberian külföldi lehetőségeiről is kérdeztük, amiről ő az alapítótagoknál jóval optimistábban nyilatkozott.

Mit gondoltál a Mayberianről, mielőtt beléptél a zenekarba?

A koncertjeiken ismertem meg őket 2013-14 körül, később pedig sokat játszottunk velük a Gustave Tigerrel. Nagy rajongója vagyok ennek a jéghideg hangzásnak, a kóruspedálnak, meg a darkwave-es, poszt-punkos dolgoknak, jó, persze, nem csak ez van, de azért elég jellegzetes a gitárjáték. Meg hát shoegaze, olyasmit játszottam is korábban (nem zsánerzenét, hanem az ízlésünk szerinti verzióját, a Hammer of Gods-zal). Meg sokat is találkoztunk, akkoriban még jártam helyekre, szóval összeismerkedtünk valamennyire. A magam módján rajongó voltam, még ha nem is a legszorgalmasabb fajta. Mostanában amúgy eszembe jutott, hogy Dáviddal és Zitával 14-ben próbálkoztunk zenét csinálni együtt, a Dávid hozott össze minket az akkori lakásunkon, és ott volt még kb. az akkori Broken Cups együttes, és csináltunk egy számot, amit nem találok azóta. Sajnos ez a projekt nem folytatódott.

Producerként mit tudtál hozzátenni a Neverending Sorryhoz és most az új lemezhez?

A Neverending Sorry-t két részben vettük fel, először a két single-t, az Unreal és a Palms címűeket, sokat kellett egyezkednem az akkori menedzser Radványi Vikivel, amíg megkaptam, de nagyon szerettem volna én csinálni. Ott ilyen kis apróságokra emlékszem, mint hogy „Gallusz, művészkedd el az elejét nagyon lassúra!", meg hogy Gallusszal a gitárfelvételnél nem volt nálunk pengető, ezért lakcímkártyával lett felgitározva a Palms, és abban lakcímkártyával a végén én is játszottam egy szép részt isteni torzítással. Aztán később a lemez többi számán is csak csiszolgatni kellett, egy-két dolgot én is játszottam rajta – kedves emlék a dobolás a Sneaking Snake Songban, amiből az albumra az első take került föl. De ezek miatt is kerültem be a zenekarba, mert a lemezbemutatóra hívtak, hogy játsszak velük, aztán valamelyik próba utáni kocsmázáson jól összevesztünk Zitával a művészettörténet, illetve az egész egyetemes kultúra és saját magunk művelésének értelmén, na, ha nem is aznap este kerültem be a zenekarba, de innentől így mesélem. Én úgy érzem, sokat sikerült hangzásban megmutatni az akkori Mayberian lényegében élő soundjából (egyben lett felvéve a zenekar, később javítgatva a sávokat), aminek én igazából rajongója voltam, kreatívan itt-ott hozzátettem valamit, de próbáltam, hogy is mondhatnám szebben, alázatosan hozzáállni.

A God Tiger szerintem fontos előzménye a Szőcs Artúr Szentivánéji álom rendezéséhez írt zene, amit hármasban csináltunk, írtunk együtt dalokat, kísérőzenéket (és, hadd mondjam el, egy tizenöt perces musicalbetétet a Madách Színház modorában), először elég ködös, aztán egyre konkrétabb, aztán pedig gyakran rapszodikusan változó igényekhez szabva. De egy csomó Volca FM-es szintihangzás meg atmoszféra már szerintem ott kezdett alakulni. Galluszhoz jártunk kezdetben demózni a Szentivánéjihez, aztán annak az évnek a végén a God Tigerhez is hozzá(juk akkor már), szóval már jól bejáratott munkafolyamat volt, és én is megtanultam egy kicsit az Abletont. Itt sokat alakítgattuk a számokat, de a lényeget Gallusz és Zita már megírta. Szóval így én producerként is már tudtam úgy alakítani, meg az én részeimet úgy játszani, hogy az eredeti elképzelés a lehető legtisztábban jöjjön át. Írtam is egy kicsit, a Halogenben a riffet és szintit egy korábbi próbálkozásomból mentette meg Gallusz, hogy megírta a többit. Ahh és az énekeim! De ezeket a Zita rendezte és ragyogó munkát végzett. A lemezt a demókból hozott sávokra két hét alatt vettük fel, legnagyobbrészt hármasban dolgoztunk rajta Zitával és Gallusszal, igazán a régi szép ezredfordulós időket idéző „stúdiózás” során, szerintem valóban közös alkotás lett!

Azt is mondtad, hogy „a fantáziát is látom bennük, hogy sokkal többre vihetik, mint hogy kaparásszanak a hazai undergroundban.” Szerinted milyen lehetőségek rejlenek még a Mayberianben?

Amilyen zenéket írnak a Zitáék, vagy csinálunk együtt, abból ítélve végtelen. Amíg ilyen könnyen megy az alkotás, abból is ítélve jók a kilátások. Aztán pedig, üzleti szempontból, hát, rengeteg akadályt állítunk magunk elé nyilvánvalóan, de ehhez képest pedig szép közönség és teljesen jó koncertek vannak, meg, úristen, végre lehet újra turnézni! Ha sikerül valamifajta európai turnézásba belejönni, az elég nagyot dobna a zenekaron, ez persze iszonyú nehéz, de pont még meglehet nekünk... jó újra kicsit, egyelőre igazán kicsit, külföldön próbálkozni. Hátha valaki tényleg oda is figyel a szövegre, haha!

A Mayberian Sanskülotts június 3-án, a Müpa Hey, June! programsorozatában lép fel és egyben az új lemezt is bemutatja. Jegyek még kaphatók, Facebook-eseményért katt ide.

szöveg: Soós Tamás
fotók: Valami Hektor