Visszatért a Zendayát A-listába repítő, drogokkal és nemi szervekkel sokkoló tinisorozat, az Eufória, ami bár elvesztette már újdonságerejét, még mindig addiktív tud lenni – egy bizonyos pontig. Ez a kritika a Recorder magazin 91. számában megjelent írás némileg átdolgozott verziója.
A sorozatot alkotóként, íróként és rendezőként jegyző Sam Levinson nem hazudtolta meg magát, és az Eufória második évadában is „fullba tolja” az összes mániáját: a Rév Marcell (interjúnk) operatőr által gyönyörűen fényképezett szenvedést, a kábítószerrel és lelki traumákkal egyaránt mérgezett emberi kapcsolatokat, az abszurd társadalomkritikus humort.
Az HBO zászlóshajó-sorozatának új évadában megmutatkozik az összes előnye és hátránya is annak, hogy az első évad sikere miatt Levinson szabad kezet (és ránézésre kimeríthetetlen költségvetést) kapott. Megvan benne az ambíció és az egyediség, de hiába volt a járvány miatt különösen sok ideje Levinsonnak a forgatókönyvön dolgozni, a folytatásból hiányzik az első évad kidolgozottsága, és a fókuszálatlanságnak leginkább a háttérbe szorult fontos szereplők látják kárát.
ALIG TETTE BE A LÁBÁT HOLLYWOODBA, LEBORULT ELŐTTE A VILÁG - portrénk Zendayáról
Az írótársak hiánya ebben az évadban nagyon feltűnő, Jules egész évados kispadra küldése pedig különösen fájó azután, hogy az első és második évadot átívelő különkiadásban Hunter Schafer társíróként becsatlakozva emelte az általa alakított karaktert Rue szerelmének tárgyából hús-vér emberré. Ahogy a szereplők jellemrajza egyre elnagyoltabbá válik, úgy fokozódnak az érzelmi tétek, de néhol már tényleg olyan érzésünk van, mintha egy nagy költségvetésű videoklipet néznénk.
 |
| Sidney Sweeney, Alexa Demie és Barbie Ferreira az Eufória második évadában |
Az Eufória kezdetektől fogva az éleslátás és a blöff, a zsenialitás és az otrombaság, a presztízsdráma és a bűnös élvezet határán mozgott, de míg az első évadnál inkább a pozitív irányba dőlt a mérleg, a hangulatos atmoszférára és a színészek profizmusára támaszkodó új évadban egyre jobban kezd kilógni a lóláb. Levinson időről időre be tudja fogni a panaszra nyíló szánkat olyan emlékezetes pillanatokkal, mint a szívfacsaró flashback-nyitány Nate apjáról, a Cassie-t alakító és az évadban különösen brillirozó Sidney Sweeney kiborulásjeleneteivel vagy egy hidegrázós epizóddal a keménydrogokra rácsúszó Rue pokoljárásáról. De talán itt lenne az idő, hogy a nagyszabású szerzői vízió egy kis önkontrollal párosuljon, mert azért Levinson minden félkész ötletére és kósza gondolatára kár elpazarolni a drága 35 mm-es filmet.
Hol nézhető: HBO
Osztályzat: 5/10
Szerző: Rácz Viktória
