Betétdal22: "Nem érezzük a giccs által átverve magunkat" - Schwechtje Mihály

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Schwechtje Mihály válaszol, akinek első filmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) óriásit ment a Netflixen tavaly.

Schwechtje Mihály már túl volt kilenc kisfilmen, amikor az HBO kiválasztotta a Terápia című sorozat rendezésére Enyedi Ildikó (ő volt már a Betétdalban), Gigor Attila és Nagypál Orsi (neki itt van a betétdalos cikke) mellé, ő felelt Schell Judit epizódjaiért. Mivel a Filmalap minden tervét visszautasította, állami támogatás nélkül, minimális költségvetéssel forgatta le a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című első nagyjátékfilmjét, ami hitelesen ragadta meg az életük nagy részét az online térben töltő fiatalok kálváriáit. Az "első magyar tinithriller"-ként reklámozott alkotás sikeres volt a mozikban, de a magyar Netflixen aratott igazán: a maga műfajában az év legnézettebb filmje lett a streamingszolgáltató hazai előfizetői között. Az idei Friss Húson a Ballagási cipő (kritikánk) című kisfilmjével versenyzett, főszerepben az Ezüst Medve-díjas Kizlinger Lillával, akit először színházban rendezett. Nemrég debütált a Jurányiban a Hajtűkanyar autósiskola című előadása, ami egy jövőbeni filmterv is egyben, illetve dolgozik egy dokumentumfilmen is, ami a válások utáni gyerekelhelyezésekről szól (A másodrendű szülő munkacímmel).

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Általában nem merem visszanézni azokat a jeleneteket, amelyek egykor egy moziterem vetítőjében, sok ember társaságában nagy hatással voltak rám. Most a feltett kérdés miatt mégis megint megnéztem a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című Jancsó-filmnek azt a jelenetét, amelyben a Kispál és a Borz együttes Zár az égbolt című száma szól.

Valójában az a nagyszerű a jelenetben, hogy amikor azt látjuk, hogy Jancsó elbúcsúzik az élettől, nyugodtan elérzékenyülhetünk, mert a film állandó öniróniája és folyamatos kikacsintásai miatt nem érezzük a giccs által átverve magunkat. Nem tűnik nárcisztikus gesztusnak, ahogy Jancsó fehér ingben eltűnik a működben. Ez egy valódi, emelkedett szomorú-boldog pillanat, amelyben minden néző Jancsóval együtt átélheti az elmúlás igazságtalan fájdalmát úgy, hogy rájön, mégis ez az egyetlen lehetséges – és végső soron igazságos – megoldás a korlátok közé szorított fizikai világban arra, hogy az újszülöttek is lehetőséget kaphassanak megtapasztalni az élet szépségét.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Ez biztosan egy nagyon könnyen megválaszolható kérdésnek tűnik, hiszen kinek ne lennének fontos dalok az életében, amelyek sokat jelentenek számára. Nekem is van sok ilyen. Mégis mikor filmet készítek, sokkal több a korlátozó tényező, hiszen a téma, a szereplők személyiségjegyei határozzák meg, hogy milyen zene férhet bele, és mi nem. Tehát a személyes kedvencek így nemigen kaphatnak helyet, mivel nem rólam szólnak a filmjeim.

A másik komoly akadály, hogy a daloknak szövege van. Minél konkrétabb a szöveg, annál nehezebb filmbe betenni, mert a néző óhatatlanul kapcsolatot keres a képek és a dalszöveg között. Az pedig, ha a dal szövege magyaráz vagy illusztál egy helyzetet a filmből, nem szerencsés. Ezért számomra azok a dalok a legideálisabbak, amelyeknek a szövege nehezen értelmezhető konkrétan, vagy annyira banális hülyeség, hogy a kapcsolódása kizárható az ábrázolt jelenettel.

Szeretek kiindulni a zene rám gyakorolt hatásából, és arra a flow-ra rákapcsolódni, amit szöveg nélkül sugároz. Tehát elsősorban a dallam, a hangszerelés és a ritmus érdekel. Három dal közül választottam végül egy olyat, amit a közeg, a kor, a miliő és a szereplő karakterjegyei miatt használnék. Csak érdekességképpen mondom el, mi volt a másik két dal, amire gondoltam, és amelyek gyakran fel is csendülnek az autónkban, míg a választott dalnak erre nincsen esélye.

1. The Rolling Stones: Fool To Cry

2. Babé Sila: 7012

A választott dal viszont MC Hawer & Tekknő Bye Bye lány című száma.

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?

Ez egy eddig meg nem valósult, nekem nagyon fontos filmtervemben benne lett volna. A jelenet a kétezres évek elején egy Tisza menti nyári szórakozóhelyen játszódik. A helyen egyszerre lehet sörpadoknál enni és inni, illetve van szabadtéri tánctér, biliárd, léghoki, darts.

A jelenet főszereplője Józsi, aki egy haverjával (Karcsi) jött át egy közeli faluból ebbe az üdülővárosba bulizni. Velük van még egy pesti egyetemista lány (Erika), aki egy riportkönyvet készül írni a vidék Magyarországáról, és kívülálló megfigyelőként kíséri el a bulizó fiatalembereket. Józsi és Karcsi valami nagyot akar mutatni a pesti lánynak, ezért kötelességüknek érzik, hogy az este folyamán a rengeteg ivás mellett csajozzanak is.

Két részeg tizenhat éves lányt sikerül elcsábítaniuk, Józsi viszont azért van csapdahelyzetben, mert miközben úgy érzi, meg kell mutatnia, hogy ő itt az éjszaka királya, már régen Erikába, a pesti egyetemistába szerelmes. Mivel érzi, hogy esélytelen nála, nem is mondja el neki a titkát.

A jelenet azt az ellentmondást mutatja be, ahogyan a két fiatalember magát az élet császárának érzi ezen az éjszakán, míg kívülről, a néző szemszögéből ez az este inkább látszik kisstílűnek. A választott zene – miközben autentikus ebben a közegben – mégis kifordított, ironikus élt kap a képsorokkal.

kérdések: Varga Ferenc
headerfotó: Valuska Gábor