Betétdal03: "Tizenévesen sokkal erősebben hat ránk a zene" - Nagypál Orsi

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal a Nyitva című romantikus komédiát jegyző Nagypál Orsit kérdeztük, aki maga is gyakran a gitárja tépésével vezeti le a felgyülemlett feszültséget.

Nagypál Orsi pár remek rövidfilm (Körforgalom, Kispárizs, Paktum) és rengeteg sorozatepizód (Terápia, Tóth János, Csak színház és más semmi) megrendezése után 2018-ban készíthette el első nagyjátékfilmjét. Ez volt a harmincasok boldogságkeresését bemutató Nyitva című romantikus vígjáték, amit több mint 50 ezren néztek meg a mozikban, a Netflix is felvette a kínálatába, és mindkét főszereplőjét (Radnay Csilla, Kovács Lehel) Magyar Filmdíjra jelölték.

"KIVERTE A BIZTOSÍTÉKOT, HOGY A MONOGÁMIÁT MEG MEREM KÉRDŐJELEZNI"
- korábbi interjúnk Nagypál Orsival

A mozis bemutatkozás után Orsi Belgrádban rendezett három évadot a The Outpost című amerikai sorozatból, majd egy disztópikus sci-fit (The Deal) forgatott női főszereplőkkel. Jelenleg formálódik a következő játékfilmje, tervez egy a hetvenes évek Budapestjén játszódó tévésorozatot (Hotel Intercontinental), illetve Los Angeles-i producerekkel és showrunnerekkel ismerkedik külföldi munkák reményében. Már hét éve énekel és gitározik a The PinUps nevű hiphopos beütésű csajpunk bandában, amelynek pont ma este jött ki az első videoklipje Vakcina címmel.

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

A C.R.A.Z.Y. című kanadai coming-of-age film jutott eszembe. Szerintem az a film irtó szépen, pontosan és érzékenyen visz végig minket egy tizenéves srác magára találásán, és mivel a hetvenes évek Quebecjében játszódik a történet, nagy szerep jut David Bowie-nak és a Rolling Stones-nak is Zac életében. Abban a jelenetben, amikor totálisan átlényegül Bowie-vá a Space Oddity című számot hallgatva, abban ott van a tinédzser évek reményteli szorongásainak minden kínosan szép bája. Ráadásul itt abszolút érvényes a betétdalok használata, hiszen tizenévesen sokkal erősebben hat ránk a zene, amit hallgatunk - legalábbis én így érzem -, sokkal inkább tekintünk idolként az előadókra.

Ezt azért emelem ki, mert sokszor érzem azt, hogy az utóbbi évek betétdal-trendje zavaró lehet sok jelenetben: túlságosan elviszi a figyelmet, kizökkenthet a filmből, egyrészt a szöveg miatt, ami külön figyelmet igényel, másrészt mert ki tudja, milyen tök más asszociációt hoz be minden egyes nézőben, nem feltétlenül pont olyat, mint amilyet a film készítői szeretnének. Vagy egyszerűen csak megúszós megoldás a rendező/producer részéről, mert ahelyett, hogy a szituáció, a dialóg, az alakítás, vagy a képi világ mondaná el, amit szeretnénk, leöntjük az egészet egy jól bevált dallal, és kész is a hatás. Aztán az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert kelet-európai rendezőként sosem jutok olyan helyzetbe, hogy egy igazán ismert, kultikus számot használjak, hiszen az nem fér bele a költségvetésbe - minket itt eleve arra kondicionálnak, hogy ilyen úri huncutsággal ne is nagyon akarjunk élni.

Nagypál Orsi egy The PinUps-koncerten | Fotó: Shani Ben-Shabat

Még egy dolog: irigylem azokat a produkciókat, ahol music supervisorra is van idő és pénz, mert ez egy külön szakma, tudás, amit folyamatosan fejleszteni kell. Pár éve összebarátkoztam egy csodás music supervisorral, Thomas Golubic-csal (örök hála ezért Balázs Ádám zeneszerzőnek, illetve a Budapest Showcase Hub fesztivál (BUSH) és a Filmalap Fast Foward csapatainak), sokat tanultam tőle arról, hogy hogyan is zajlik mindez máshol. Az ő fejében olyan mennyiségű zene, stílus, előadó, különböző feldolgozások halmozódtak fel, aminek én a közelébe se kerülhetek. A filmkészítésre én csapatjátékként tekintek, és nagyon szeretem, ha inspirálni tudjuk egymást az alkotótársaimmal; remélem, hogy egyszer majd dolgozhatok vele is.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Ez borzasztóan nehéz kérdés, erre szerintem naponta tudnék más és más dalt választani. Ma valamiért a Massive Attack Unfinished Sympathy című száma jut eszembe. Teljesen behúz, akárhányszor, és akármikor hallom. Lüktető ritmus, csodás női hang, vonósok - talán ezért hallom filmzenének. Nekem valahogy nagyvászonra kívánkozik. Nyilván az is benne van a dologban, hogy tinédzserként rengeteget hallgattam ezt a számot. Azt olvastam valahol, hogy egész életünkben azok a számok jelentenek nekünk a legtöbbet, amiket tizen- és huszonévesen hallgatunk, úgy érzem, hogy ez rám is igaz.

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?

Valamiféle lezárást képzelek el, a film főhőse hosszas (belső) küzdelmek után eljut egy nyugvópontra. Ebben a számban nincsenek igazán dinamikus váltások, ez egy egylevegős, emelkedett pillanat lenne. Túléltem, tanultam belőle, és most emelt fővel lépek tovább - ezt kívánnám a főszereplőmnek, miután végigrodeóztunk egy érzelmi hullámvasúton játékfilmnyi hosszba sűrítve. Kicsit, mint a Szerelmem nyara (My Summer of Love) főhősnője a film utolsó jelenetében, ahogy minden csalódás és szívfájdalom után összeszedi magát, és elsétál.

Nagypál Orsi a Nyitva forgatásán | Fotó: Piti Marcell