Egy sötét kor New Age zenéje. 400 Lonely Things: Children Of Eidolon (lemezkritika)

„Dark New Age for the New Dark Age” – ez a 400 Lonely Things mottója. Ambient, amire egyszerre jellemző a könnyű lebegés és a sötétség. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.

A „Dark New Age for the New Dark Age” önjellemzés második felét aligha kell magyarázni, az első viszont oximoronnak tűnik: a new age zene éppen a sötétség kizárásáról szól, legyen szó szimpla relaxációról vagy valami spirituális izéről.

De pont attól jó ez a zene, hogy magába tud foglalni végleteket. Tényleg van benne könnyű lebegés: sóhajtó, szöveg nélküli dúdolás; önmagába visszatérő, pszeudoklasszikus liftdallam; tétovázó zongora áll a számok középpontjában. Ám ezek zörögnek, torzulnak, nyúlnak; az ezeket körülvevő szinti drone-ok minimum sejtelmesek; gyakran pedig expliciten dark ambientes, akár zajos megoldások is előkerülnek.

De a sötétség sem győz, hanem a végletekből olyan ambivalens melankólia jön ki, amit például William Basinski műveiből ismerünk – és nahát, pont ő ajánlotta be (zenésztársa 2020-as halála óta a 400 Lonely Thingset egyedül alkotó) Craig Variant a kísérleti elektronika vezető kiadói közé tartozó Room 40-hoz.

Cím: Children Of Eidolon

Kiadó: Room 40

Megjelenés: 2025. január 24.

Műfaj: ambient

Kulcsdal: Frailer Torn

8/10

Rónai András