Cukin kísérteties boszorkányok. Rien Virgule: Berceuses des deux mondes (lemezkritika)

Boszorkányos szintifolk himnuszok, gyerekdalos naivitás és fura neszezések: mindez összefér a francia zenekar szerethető lemezén. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.

Kísértetiesség és kedves cukiság, a hatáskeltő eszközök tudatos használata és a hangok izgis világába belefeledkező rácsodálkozás – ezek érnek össze a Rien Virgule lemezén, mégpedig úgy, hogy amikor az egyik meghatározó, akkor sincs messze a másik véglet.

Vannak boszorkányos szintifolk himnuszok, máskor nagyon hasonló eszközökkel szinte gyerekdalos naivitást tudnak felmutatni. Olykor csuklóból kiráznak egy goth slágert, máskor kaparászásba, neszezésbe, kopogásba és tétova szintizgetésbe fordul a zene. De ezek a részek sem „átvezetések”, nem is „absztraktak”, hanem szürreális helyeket rajzolnak ki, ahol bármelyik pillanatban felbukkanhat egy vonzó vagy vonzóan rémisztő alak; másfelől a legdalszerűbb részek is tele vannak apró furi hangocskákkal. De van a lemezen még technoid pulzálás és nyolcvanas évekbeli heroikus filmzeneszerűség is.

Miközben látszólag fittyet hánynak a szabályokra, amik szerint egy koherens lemezt össze kell rakni, a minőségek sajátos egymásba hatása egyetlen, szerethető történetté olvasztja mindezt.

Cím: Berceuses des deux mondes

Kiadó: Murailles Music, La République des Granges, Permafrost, Zamzamrec

Megjelenés: 2025. január 31.

Műfaj: pszicho-goth-avantfolk

Kulcsdal: Le rythme du sang

8/10

Rónai András