Veres Szilárd - Kedvenc 2019-es dalok

Összegeztük már a tavalyi év legjobb lemezeit, továbbá közösen összeállítottunk egy magyar toplistát is, ám hagyománynak számít a Recorderen, hogy a stáb tagjai külön-külön is publikálják kedvenc dalaikat. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, és 2017-es sorozat után egy év kimaradt ugyan, de most szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2019-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A mai dj Veres Szilárd. (A nyitóképen Jpegmafia.)

A 2019-es személyes kedvenc dallisták sorát Csepelyi Adrienn nyitotta, majd Hó Márton, Huszár András, Lékó Tamás, Reszegi László és Rónai András következett. 

2019 LEGJOBB LEMEZEI A RECORDER SZERINT 

Veres Szilárd kedvencei 2019-ből egy playlistben:

clipping.: Blood Of The Fang

Visszatért a clipping. egy lenyűgözően kreatív és helyenként kifejezetten félelmetes horror lemezzel, a csúcspontja pedig számomra ez a rasszizmusról okosan beszélő szám volt, köszönhetően a faldöngető alapnak és Daveed Diggs lendületes flow-jának is, amit picit olyan hallgatni, mint Messit nézni foci közben.

Injury Reserve (feat. Aminé): Jailbreak The Tesla

Az Injury Reserve első kiadós nagylemeze az egyik legjobb dolog volt tavaly, de mielőtt még kijött volna, atombiztos voltam benne, hogy a legelső kislemeze rajta lesz majd az év végi listámon, és így is lett. Imádok rajta minden produkciós megoldást, de a csúcspont a számban Aminé felvágós sora arról, hogy hogyan szól a te és az ő motorjának hangja.

100 gec: Money Machine

A dal intrója az egyik legviccesebb dolog volt, amit tavaly zenében hallottam, és csak azután jön a refrén, amitől nekem instant a nyár egyik slágere lett. Vagy imádod a furcsasága miatt, vagy halálra idegesít, nehezen tudok elképzelni mást a két véglet közt, engem mondjuk könnyű megvenni fura dolgokkal.

Rosalía (feat. El Guincho, J Balvin): Con Altura

Rosalíának volt a legerősebb éve azon előadók közt, akik tavaly nem adtak ki albumot, gyakorlatilag bármelyik tavaly megjelent új kislemeze szerepelhetne a listán és borzasztóan nehéz volt megállapodni egyben. De végül a reggaeton slágerét választottam, ami beemelte a YouTube 1 milliárd megtekintéses elit klubjába. Ha ez után a dal után se kedveled meg a reggaetont, akkor sose fogod.

Pup: Kids

“I've been navigating my way through the mind-numbing reality of a godless existence which, at this point in my hollow and vapid life, has erased what little ambition I've got left.” BIG MOOD! A refrént pedig volt szerencsém egy nagyon király közönséggel együtt üvölteni pogózásból lihegve.

Steve Lacy: Playground

Steve Lacy szólólemeze jobban tetszett, mint az összes eddigi The Internet album és Syd saját szólóanyaga együtt, meg úgy kábé két lemezt leszámítva bármi, ami tavaly megjelent, szóval ez sem volt egy könnyű választás, úgyhogy a lemez legtáncolhatóbb számát választottam.

Vampire Weekend: Bambina

Óriási csalódás volt az tavalyii új Vampire Weekend-lemez, amivel próbálkoztam ugyan, de csak arra jutottam folyamatosan, hogy Rostam nélkül ez a banda már csak fele olyan kreatív. Hosszú volt és nagyrészt unalmas. Viszont akadtak azért dalok, amik tetszettek, ez például bármelyik korábbi anyagukon is az erősebb számok között lett volna.

Maggie Lindermann: Friends Go

Annyira megnyert magának ez a dal, hogy még az sem zavar, hogy a szomorkás szövege nem annyira illik a vidám hangzásához. Sőt, még az Avrile Lavigne pózt felvevő poppunk verziója is tetszett. Az a fránya dallam!

Channel Tres: Sexy Black Timberlake

Valahányszor hallom ezt a számot, rögtön a világ leglazább emberének érzem magam egy rövid időre. Elvégre arról szól, hogy minden nő gyereket akar tőled, akkora szexcsászár vagy.

Jpegmafia: Jesus Forgive Me, I’m A Thot

Az év egyik legjobb száma az év egyik legjobb lemezéről az év legjobb számcímével. Éles váltásokkal teli, folyamatosan kulminálódó dal, ami a refrén autotune részénél éri el igazán az extázist. Helyenként egészen meditatív, helyenként pedig dolgokat falhoz dobósan agresszív, egy valóságos utazás ez a dal.

Brockhampton: Boy Bye

A Brockhampton új lemezén szokatlanul kevés klasszikus banger van, cserébe talán a legfókuszáltabb anyaguk Rick Rubinnak köszönhetően. Elsőre picit csalódás volt az ötletektől túlpakoltság hiánya, de idővel ahogy ülepedett, egyre jobban szerettem. De továbbra is legtáncolhatóbb dal a kedvencem a lemezről.

Charli XCX (feat. Sky Ferreira): Cross You Out

Tökéletes fúziója két általam imádott előadónak egy toxikus kapcsolat felszabadító végéről, ez a ballada pedig tőlem szokatlan módon ütötte nálam a lemez számtalan bangerét. De lehet, hogy csak ezer éve várom már a Masochismot, és ha egy jó Sky Ferreira dal nem olyan lenne ezen a ponton, mint egy falat kenyér, akkor a Gone-t mondanám.

Zack Fox & Kenny Beats: Jesus Is The One (I Got Depression)

Két figura, akit imádok, összejött egyikőjük netes show-jában bohóckodni, és megszülték a dalt, aminek gyakorlatilag minden során röhögtem. A depresszió szívás, de röhögni rajta borzasztóan felszabadító.

Tkay Maidza (feat. Jpegmafia): Awake

Ha Jpegmafia nem működik vele közre, talán sose hallok erről az ausztrál csajról, akinek az első két kislemeze alapján epekedve várom az új albumát. Az Awake tökéletesen ragadja meg a kialvatlanság egyszerre pörgető és kimerült érzését az év egyik legjobb alapjával.

Duckwrth: Crush

Duckwrth kiadta az egyik kedvenc lemezemet tavaly, aztán meg volt képe után kiadni a kislemezt, ami még annál is jobb volt, felháborító! Az egyik legjobb Pharrell-szám, amihez Pharrellnek nem volt semmi köze.

IDK (feat. Pusha T, JID): Porno

Az év legkanosabb dala három kedvenc rapperemtől kreatív dalszerkezettel és az év talán legjobb beatdropjával, nekem ennél nem kell több az orgazmushoz.

Harry Styles: Lights Up

Akárcsak az előzőt, úgy a mostani Harry Styles-lemezt is szerettem, de ezzel a dallal abszolút szintet lépett. Bárcsak többször lépne ki a komfortzónájából zeneileg, mert ez a dal a bizonyíték, hogy több van benne, mint amit eddig mutatott.

Miguel: Funeral

Ha ez az előfutára Miguel következő stílusváltásának, akkor csodás dolgok várnak a magamfajta Miguel-rajongókra. Kevés előadónak áll ennyire hitelesen a szexcsászárság, a dal első két sora pedig az egyik legvagányabb szöveg, amit tavaly hallottam.

Stormzy: Vossi Bop

Stormzy még sose volt ennyire menő, mint ezen a számon, 2019-ben meg extrán jól esett együtt rappelni egy számmal azt, hogy “Fuck the government and fuck Boris”.

slowthai (feat. Mura Masa): Doorman

A tavalyi két szám alapján slowthai és Mura Masa annyira jól áll egymásnak, hogy a karomat odaadnám egy egész lemezes közreműködésért. Nekem ez volt az év pogózós száma, valahányszor meghallom, azonnal emberek közt ugrálni támad kedvem.

Doja Cat (feat. Rico Nasty): Tia Tamera

Doja Cat ezzel a számmal egy csapásra eloszlatta minden kételyemet azzal kapcsolatban, hogy van-e  benne több egy vicces mémdalnál, mindezt egy számmal, ami arról szól, hogy nagyok az ikrei. 

Toro Y Moi: Fading

Minden elmúlik, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy bízol a legjobbakban. Ez a szám képes úgy a táncparkettre rángatni, hogy közben teljesen lehoz az életről a mulandósággal való keserű nyomasztással. Nem kis dolog!

Billie Eilish: bad guy

DUH! Olyan jó, hogy a mainstream pop időnként akár ilyen kreatív és fura is lehet. Az év legjobb listavezető slágere.

Dorian Electra: Career Boy

Dorian Electra electropopja egyszerre előremutató és könnyen befogadható, hála a kreatív produkciós ötleteknek és annak, hogy képes pofátlanul fülbemászó dalokat írni. A tavalyi lemezéről a sztahanovizmus magányáról szóló Career Boy volt ennek a csúcsterméke számomra.

LSD: Angel In Your Eyes

Eléggé vegyes számomra Diplo munkássága, Labrinth-et bírom, de nincs a kedvenc előadóim közt, Sia meg nekem mindig is unalmas és nevetségesen melodramatikus volt, szóval engem is jól meglepett, hogy hármójuk formációja ennyire bejön. Pláne egy egész lemezen keresztül. Siának sokkal jobban áll a játékosság, mint a komolykodó drámázás, ez a legjobb dal, amit valaha csinált.