Összegeztük már a tavalyi év legjobb lemezeit, továbbá közösen összeállítottunk egy magyar toplistát is, ám hagyománynak számít a Recorderen, hogy a stáb tagjai külön-külön is publikálják kedvenc dalaikat. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, és 2017-es sorozat után egy év kimaradt ugyan, de most szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2019-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. Elsőként Csepelyi Adrienn mesél. (A nyitóképen Alina Pash)
2019 LEGJOBB LEMEZEI A RECORDER SZERINT
Az év legjobb számait összegyűjteni még a legjobb albumoknál is idegesítőbb feladat, mert olyan mennyiségű zene folyik át a fülemen egész évben, hogy az EP-nél kisebb egységek előszeretettel sikkadnak el.
Ráadásul a cikkeim előtt néha teljesen rágyógyulok az adott előadó életművére, és ez van, hogy hetekre szétbarmolja a Spotify-algoritmusomat. Az én lejátszási listám tehát tökéletesen szubjektív és nem is óhajtja megmondani, mik az objetív legjobbak az évben. Ellenben van rajta jó sok nonszensz választás, és végső soron az rajzolódik ki általa, hogy 2019-ben főként hiphopot és némi punkot hallgattam, más csak elenyésző mértékben szerepel a listámon. Ja: nyáron ott voltam a Glastonbury fesztiválon, a lista gerincét az ott látott koncertek alakították. Mivel harmincvalahány dalt válogattam, a tíz legnagyobb kedvencemet mutatom be írásban is.
1. Alyona Alyona: Пушка
A múlt év egyik legjobb koncertje volt Alyona Alyona fellépése a Szigeten. Szürreális és egyben imádnivaló produkció egy ukrán óvónőtől, akiről első látásra bármi eszedbe jutna, csak az nem, hogy a rapjével leviszi a fejed. Pedig le.
2. Xir: Gözü Kara
Már nem tudnám megmondani, mikor és miért gyógyultam rá az újsulis török hiphopra, de vicces, hogy mennyire hasonlít a nyelv ritmikája és magánhangzókészlete a magyarra, így anélkül ismerős a hangzás, hogy egy árva szót értenék belőle. Annyit azért rövid töröktanulmányaim segítségével felfogok, hogy Xir és holdudvara a szokásos klisék (bling-bling, kemények vagyunk) mellett közéleti témákba is belekap.
3. Slowthai (feat. Mura Masa): Doorman
A klasszikus brit punk legjavát idézi más értelemben kétbites alapon ez a trekk, ami annyiszor pörgött a lejátszómban, hogy ha másolt kazettán hallgattam volna, már valószínűleg kivehetetlen lenne a minősége. Arról, hogy milyen hatása van brit közönség előtt élőben legyen elég annyi, hogy a Glastonburyn a circle pit közepén lefotóztam egy begipszelt lábú, mankós srácot.
 |
| fotó: Csepelyi Adrienn |
4. Alina Pash: Bosorkanya
Szívemhez területileg is közel álló misztikus-világzenés hangulat Kárpátaljáról egy szuggesztív énekesnőtől. Imádom a szöveg ritmikáját, és van hozzá egy fasza klip is.
5. BROCKHAMPTON: BOY BYE
Nem kattantam rá annyira a Ginger című lemezre, mint vártam, ezt a számot viszont nem bírom száműzni az agyamból. Totálisan addiktív, egyszerre laza és feszes, az alap hangmintára (az iráni Dariush Ejazeh című dalára) felpötyögött dallam meg fészket vert az agyamban.
6. Bad Religion: Do The Paranoid Style
Ha másnak nem is, de Trump legalább az amerikai punkzenének jót tesz. Az idén negyvenéves Bad Religion tavaly kiadott egy olyan pöpec lemezt, ami a legszebb Bush-éra-beli napokat idézi. Erről ez a szabálytalan kis gyöngyszem lett a kedvencem.
7. Stormzy: Big Michael
Ott voltam, amikor Stormzy lett az első afro-amerikai szólóelőadó, aki headliner lehetett a Glastonburyn. A legokosabb dolog, amit a megdicsőülés után tehetett, hogy gyorsan kidob egy erős lemezt, amely nem szépeleg, és leállítja az amiatt pampogókat, hogy a grime eladta magát.
8-9. Billie Eilish: Bad Guy
Ennek a dalnak még az Interrupters-verziója is felkerült a listámra, aki szerint nem zseniális, az hallgassa meg azt, és meg fogja érteni, hogy de, nagyon is az.
10. Missy Elliott: Throw it Back
Elfogult vagyok és vállalom: a királynő visszatért, nekem pedig alattvalói kötelességem rommá hallgatni az Iconology című EP-t. Ebben a számban pedig minden benne van, amiért Missy még mindig az uralma alá hajt bárkit és mindenkit.
