„Mindig is izgattak a határátlépések” – Závada Péter-interjú

Závada Péter idei éve egy korszak lezárultával indult: az Akkezdet Phiai, melyben Újonc néven 1996 óta rappelt, január elején feloszlott. Unatkozni azonban így sem fog. Április 17-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a TRIP Hajón mutatják be Ilf és Petrov 1928-as Tizenkét szék című komikus regényének koncertszínházi adaptációját Vecsei H. Miklós szövegkönyve alapján, tizenkét új dallal, amelyekhez Závada írt dalszöveget. A premier előtt mesélt nekünk arról, miért passzol egy sakkversenyhez a rap, miért izgalmas operetten dolgozni, mit gondol a rap jelenéről, és még sok más egyébről. Interjú.

A Tizenkét szék dalai nem pusztán egy 1928-as regényen alapulnak, hanem annak színpadra adaptált, friss szövegkönyvén. Ez a többszörös áttételes kötöttség mennyire nehezítette meg a dolgod dalszövegíróként? Mennyire volt szabad mozgástered?

Viszonylag lehatárolt volt a mozgástér, de ez valahol cél is volt. Szerettem volna visszaadni valamit a regény eredeti oroszos, gogoli groteszkjéből. És az olyan szigorú határok, mint a szókincs, a rím, a ritmus, olykor épp, hogy inspirálóan hatnak. 

Hogyan alakítottad ki a dalok nyelvezetét? Inkább modernre faragtad őket, vagy igyekeztél megőrizni a múlt századi ízből?

A szövegek nyelvezete mai, stílusukban mégis ezt a '28-as regényvilágot idézik. Sok eredeti kifejezést, nevet megtartottam a szövegből. Egyébként az Ilf-Petrov regény magyar fordítása elképesztően friss, és a mai napig rendkívül szórakoztató.

A dalok rockzenekarra vannak hangszerelve, és azon belül elég változatosak: van köztük popstruktúrára épülő duett, rockoperás szerzemény, oroszos-ortodox dalok, metálos szám és rap is. Mesélj egy kicsit arról, hogyan igazodnak a dalszövegek a különböző műfajokhoz!

Előbb készítettük el a dalokat Ratkóczi Hubával, és csak azután írtam meg rájuk a szöveget. Így a prozódiát mindig figyelembe tudtam venni. Egyébként a rendezőnek (Magács László) és a dramaturgnak (Divinyi Réka) konkrét elképzelései voltak arról, hogy mely daloknak milyen dramaturgiai funkciója van, és azoknak milyen zenei stílusban érdemes megszólalni. Így lett Klavgyija Ivanovna halálából ortodox egyházi kórus, a nemzetközi sakkversenyből pedig (a lépések ritmikussága miatt) rap.

Az utóbbi időben a versírás mellett a színház lett az elsődleges tereped, operetteken dolgozol, újraírtad a Csárdáskirálynőt. Első ránézésre ennél távolabb nem is ugorhattál volna a raptől. Tényleg éles váltás volt? Milyen közös pontokat találtál a két műfaj között?

Mindig is izgattak a határátlépések, és zavartak az olyan sztereotípiák, amilyeneket egyes zenei műfajok szabtak: "Ilyen zenét csinálhat egy repper, ilyet egy rokker." Szerettem volna a hétköznapi munkában is kamatoztatni a dalszövegírói készségemet, és mindig hihetetlenül izgalmas, ha egy új műfajjal találkozom. Mindenből tanulok. Így sosem válik unalmassá, rutinszerűvé a dalszövegírás. A közös pontok a rím és a ritmus, a sűrített költői képek. A dal az dal, legfeljebb a stílusa, témája, megszólalásmódja változik.

AKÁCOS ÚTON KALIFORNIÁBA: 1918 NAGY OPERETTSIKEREI MAGYARORSZÁGON

Mi a legizgalmasabb számodra egy operettlibrettó megírásában?

Az egész műfajnak van egy iróniája számomra. Színháztörténeti kontextusban elgondolva mindenképp egy erősen archaikus játékhagyományt idéz az operett, ugyanakkor ezt kellő ötletességgel ma is meg lehet szólaltatni. A szöveg valami olyan érzelmi és poétikai regisztert céloz meg, amilyennel a hétköznapokban nem találkozom. Nyilván szélesebb gesztusokat, nagyobb szabású képeket kíván, de ez engem rendkívül szórakoztat.

Januárban jelentettétek be az Akkezdet Phiai feloszlását. Hogyan csapódik le most már lassan öt hónap távlatából az, hogy pontot tettetek egy több mint húszéves időszak végére?

Még most is folyamatosan csapódik. Erről majd hosszabb idő távlatából lesz érdemes beszélni.

A HÚSZ LEGJOBB HAZAI HIPHOP LEMEZ A RECORDER SZERINT

Mondtad idén egy interjúban, hogy ma már nem olyan szívesen állsz színpadra sok ember előtt, mint korábban. Ez annak köszönhető, hogy a hiphophoz és slamhez társuló színpadi előadásmódot könnyebben tudtad felvállalni a húszas éveidben, mint harmincötön túl?

Elképzelhető. De ennek egyszerű lélektani okai is vannak. Szerintem nem egészséges, ha az ember a fél életét színpadon tölti, embertömegek előtt. Személyiségtorzító hatása van. Nem állítom, hogy nem élvezem a fellépéseket, de a havi több koncert, az állandó utazás hihetetlenül fárasztóvá tud válni egy idő után. Több, mint húsz évig voltunk úton. Kell egy kis pihenés.


Látsz-e jelenleg olyasmit a hiphopban, amiben ki akarnád fejezni magad? A trAnzKaPHkában nagyon jól össze tudtad párosítani a sötét, paranoid közéleti tematikát a hűvös trap/újhullámos hangzásvilággal, és a hiphop talán sosem volt annyira domináns a popzenében, mint most.

Folyamatosan követem a rap/trap nemzetközi és hazai alakulását. Mindig vannak ötleteim, hogy hogyan lehetne újat és izgalmasat csinálni. Szerintem még van ebben az újhullámos stílusban lehetőség. Sőt, még csak most kezd beindulni. Tök jó lenne, ha a zenék mellett a szövegek is fejlődnének.Én az avantgárdabb, kísérletibb irányt támogatom: minél költőibb szövegek minél betegebb bítekre. 

A magyar hiphop színtér is felpezsdült az utóbbi években, kiket találsz érdekesnek a fiatalok között?

Goulasch, Slow Village, Phlat, Mikee Mykanic, Lil' Frakk, Kapitány Máté, Krúbi, Gieroty Gang, Figura, Baba Aziz, Holt Lenszkij.

Kapsz arról visszajelzést, hogy az Akkezdet hogyan hatott a maiakra?

Sok visszajelzést kaptunk az évek alatt. Többnyire pozitív a mérleg. 

Milyen zenéket hallgatsz mostanában? Volt-e már idén új, meghatározó zeneélményed?

Ami most hirtelen beugrik: tavaly az Alice Phoebe Lou koncert az A38-on teljesen taccsra tett. Még mindig nem tértem magamhoz. Idén a Qualitons KEXP-s fellépése mindenképp a csúcsélmények között volt. Ami az egyes számokat illeti: Dvtch Norris - Blessed (ft. Yann Gaudeuille) című száma, valamint az egész Shitkid életmű, teljesen rácsúsztam, például a Favourite Thing és Tropics című számokra. Állati érdekes Jenny Hvaltól például a Sabbath, Trevor Powers-től az XTQ Idol, Willow Smith-től az Everything Stays, Allie Crow Buckley-tól a Cusco. Saint Seneca: Moon barks at the dog, Y La Bamba: Orca. Estig sorolhatnám.

ZÁVADA PÉTER EZEKET A SZÁMOKAT IMÁDTA 2014 NYARÁN

Mik a terveid a közeljövőben?

Pihenek, verset írok és ledoktorizom. És persze folytatom a színházi munkákat. Ősszel Bodó Viktorral mutatjuk be a Rómeó és Júliát az Örkényben.

interjú: Huszár András

fotók: Kiss Zsuzsanna

a Tizenkét szék április 17-ei, 18-ai, május 12-ei és 21-ei előadásaira itt lehet jegyet vásárolni. eseményoldal, az előadás Facebook-oldala.

a trAnzKaPHkát pedig április 20-án láthatjuk élőben az Akvárium Klubban, ezúttal nem az újhullámos hiphop stílusban, hanem Ratkóczi Hubával, kísérleti spoken word/gitár-ének felállásban. itt az eseményoldal, utánuk a Jazzékiel lép fel.

Závada Péter mesél még egy kicsit az előadásról:

 
a remekül borús és borúsan remek Kastély a trAnzKaPHka szólóprojekttel:

Závada Péter itt Csarnokvíz című versét olvassa fel:

TEDx Talkos előadás:

és egy kis Akkezdet-nosztalgiázás: