Atlantiszi fénymagyarok, boszniai piramisok; Batu kán pesti rokona; trance és pirosaranyas kenyér a sulidiszkóban. Lenke néni technója; szívmelengetően puha folk; láncokat letépő hardcore; rosszkedvű, dohányszagú szex. 25 tonna vegyi hulladék. Az év végi hajrában hatalmasra duzzadt a Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Mostanában itt a Recorderen volt a premierje az 80 Strange Robots synthwave/italodiszkó EP-jének, a Peter Kovary & The Royal Rebels múltidéző rock-EP-jének és az Ed Sullivan Show világát megidéző klipjének, az Alone In The Moon a budapesti éjszaka arcait (szexiség, flegmaság, rosszullét és magány) körbejáró klipjének, a SoNaR autókázós, csavaros videójának, a Polytrip a 90-es éveket alt-rock-funk-metal-grunge-stb. dalának; Magyarradar rovatunkban a Marble Mist mutatkozott be.
Zanzinger 2014-ben mutatkozott itt be a Recorderen, majd több kiadványának is nálunk volt a premierje, szóval olvasónk tudják: ő hazai akusztikus-folkos színtér egyik legjobbja. Ehhez képest első nagylemeze igazi - és nagyon kellemes - meglepetés: zenekari felállás rögzítette, mégpedig két gitárossal (a másik Upor András) és fuvolával (Zahár Fanni). A folk mint fő ihlető megmaradt ugyan, de a dús, szívmelengetően puha és szép hangzásnak köszönhetően más dimenzióba libbent át, kapott egy kis pszichedelikus színezetet is talán, néhol progresszív beütéssel. Ha nem lennének jók maguk a dalok, akkor is csak a megszólalás miatt öröm lenne hallgatni, de szerencsére jók, minden erőlködés nélkül másznak fülbe. A premierje a Hvg.hu-n volt, a Phenom'enon interjújában spedig tömör összefoglaló olvasható róla Zanzingertől: "Az egész lemezben van vágyakozás és szeretet, de ennek sok iránya van. Van szeretet az emberek felé, akiket már ismerek; helyzetek felé, amelyekben voltam; de vannak olyan vágyak is, amelyek olyan dolgokra irányulnak, amelyeket még nem volt szerencsém megismerni. Végeredményben remélem, hogy olyasmi kicsengése van, hogy bár sosem azok vagyunk, akik szeretnénk lenni, azért a realitásnak is van értéke, és az is szerethető valamiért." Facebook, lemezbemutató koncert: február 23., Trafó.
Hamarosan megjelenik kritikánk a Freakin' Disco második nagylemezéről (update: azóta meg is jelent!), de azért ebből a rovatból sem maradhat ki a Monster, már csak azért sem, mert egy erős, különleges és egyéni album lett. Techno és pszichedelikus rock határán mozog (az előző lemezen hallható jazz itt elmaradt), kitűnő dramaturgiai érzékkel, amit jól érzékeltet, hogy a legmókásabb számmal nyitnak, és még ennél is inkább az, hogy a záró húszperces Bardo egy pillanatra sem ül le. A Lángoló Gitárokon volt a bemutatója, minden számról lehet ott olvasni. Facebook, lemezbemutató koncert: december 27., Toldi.
A Budabeats kiadó tízéves, ünnepi válogatáslemezéről két számot is bemutattunk korábban, most pedig itt a teljes, vinylen is kijött Shades Of Budabeats, 11 pompás számmal, főleg, de nem kizárólag magyar előadóktól. Van hangmintázós hiphop, űrdiszkó, jazzy house, synthwave, ethio-jazz, afrobeat, török funk stb., bólogatni és táncolni vágyók egyaránt megtalálják a számításukat. Nincs az az érzésünk, hogy az összeválogatott számok nem véletlenül maradtak eddig kiadatlanul, éppen ellenkezőleg. Honlap, Facebook.
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan nemcsak filmként aratott váratlan és zajos sikert, hanem a zenéje is önálló életet kezdett élni. Többek között a VAN filmzenekar tagjaként lett először ismert az azóta sokfelé arató Csorba "Lóci Játszik" Lóránt. Reisz Gábor új filmje, a Rossz versek ismét teljes filmzenelemezt kapott, a kissé átalakult zenekarban ezúttal Szendrey-Nagy Olivér (Papaver Cousins) énekel. Maga a zene is átalakult, hangzását tekintve jobban, lelkületét tekintve kicsit: az a hozzáállás, amiért az előzőt szeretni lehetett, javarészt megmaradt. Több lett az elektronika, műfaji kalandozások is vannak (a Lenke néni nevű szereplő kapott egy egyperces technót), illetve több tételes, komplex darabok. Utóbbiak közül kiemelkedik a Mindig ez, ami - mint a lemezt bemutató Stenk minden részletet alaposan körüljáró interjújából kiderül - a billentyűs-zenei rendező Kálmán Andrásnak is a kedvenc száma. Facebook, lemezbemutató: sold out.
Duke Bluebeard itt a Recorderen bemutatkozó első nagylemeze finom akusztikus folkzene volt. Viszont - ez már a korábbiak után nem lesz meglepetés - a tavaszi 4:20 című EP-je sokkal dúsabb, elektronikával is bőven megszórt hangzást hozott. A szeptemberi Love című EP szintén ebben az irányba tesz lépéseket; már nem annyira sokkoló, de legalább így lehet figyelni a megoldások finomságára. A Lone Waltz kiadó alapítójaként is ismert Á.D. Lukács ezt már saját minikiadójánál, a Left To Die Rexnél hozta ki, ami "egy teljesen önmagáért való dolog" - mondta a Keret blognak. Míg a 4:20-on a global bassből ismert Stas is dolgozott, az őszi EP hangzásáért a szintén ezen a színtéren mozgó Aluphobia felelt. Ő hozta ki nemrég a kiadó második EP-jét, amiről a globál-törzsi hatások eltűntek, viszont - olykor orgonás hatású - szintik rétegződnek egymásra dúsan és változatosan, és a trance-et újraértelmező új irányok hatása is érződik. A "rádiós" változat technósabb, a dub pedig egyértelmű dobok nélkül tudja fenntartani a figyelmet 8 és fél percen át. Zenéjének változását Aluphobia az Urbanplayer cikkében egyébként annak tulajdonítja, hogy Budapestre költözött. Ugyanitt azt is mondja, hogy a trance behatás "valahol a kisiskolás kori keserédes emlékek újraértelmezése is, amiben Gigi D’agostino Lamour Toujourjára majszolom a pirosaranyas kenyeret a sulidiszkóban, amíg a kiszemelt kislány nem velem táncol." Duke Bluebeard Facebook, legközelebbi koncert: december 6., Neverland Bar & Escape Room, Aluphobia Facebook.
Dé:Nash-t a legtöbben Krúbi Schmuck Andor című opuszából és annak megrázó klipjéből ismerik, de most megjelent első klipje tesz arról, hogy önálló előadóként is felkerüljön a térképre. A Turul ugyanis a magyar őstörténettel, valamint a szélsőjobbal kedvenc szólamaival és mitikus elméleteivel játszik el könyörtelen iróniával, az újsulis hiphopot beoltva egy kis magyaros motívummal. Nyilvánvaló az előkép, de ettől még rengeteg saját, mai ötlet van benne, nemcsak a turulozás témában, hanem a rapben és az alapban is. A bemutatója a Stenken volt, ahol az alkotóról ez olvasható: "Dé:Nash saját bevallása szerint egy végtelenül korrekt középosztálybeli keresztény családban, Budakeszi favellái között cseperedett fel, hébe-hóba cigányfalvakban önkénteskedik, és szociológiát hallgat az ELTE-n." Facebook
Folytatódik az Anima Sound System-feldolgozások sorozata. Most az eredetileg a Gypsy Sound Clashen hallható Még, még című szexi dalt dolgozta át Jazzékiel. Hamar rá lehet jönni, hogy mi az (anti)poén benne, és az ember azt hiszi, hogy akkor most kiismerte, de a sabada rész még így is megrázó. Érdemes Hegyi Áront idézni a sajtóanyagból: "Ha az eredeti dal finoman merengő, alapvetően pozitív és a szexről szól, akkor a mi verziónk egy lassú, rosszkedvű, dohányszagú baszás”. Prieger Zsolt pedig: "nem gondoltam volna, hogy ennyire hideg és okos verzióját adják majd a dalnak, amely mégis tele van humorral." A premier a Hvg.hu-n volt, a teljes feldolgozáslemez december közepén jelenik meg. Jazzékiel Facebook, legközelebbi koncert: december 28., Fekete Zaj Fesztivál, Dürer Kert. Anima Sound System honlap, Facebook, legközelebbi koncert: december 27., Anima Sound System 25. év zárókoncert, ELLÁTÓház.
A közelmúlt legkülönlegesebb kiadványa bizonyára a Batu Kán Pesti Rokona / aRosseb split lemeze, Az elsodort falu. Nagyjából lo-fi pszichedelikus-misztikus folk improvizációként lehet leírni: olykor madárcsicsergéssel, olykor kutyaugatással a háttérben (vagy előtérben) szólnak az egy-egy motívumra felépített számok. Batu Kán... számai meditatívabbak, néha egyenesen mintha tétováznának; ő gitáron és hosszúfurulyán játszik; aRosseb határozottabb, nála a sámános-rockos zenék hatása is érezhető. Ők ketten egyébként egy zenekar is, mégpedig Mi Kutyánk Kölyke néven. Alább hallható legutóbbi, tavaszi lemezük, az instrumentális Madam Tüsző Materiál, ami a leírás szerint a Balatonról szól, de kicsit sem úgy, ahogy megszoktuk, hanem: "van megidézett tavi tündér, ólatin ska citerával, jég hátán pattogó mezei verebek, biciklis üldözés a falu kis utcájában, miközben a háttérben egy Tarr Béla-film van a templomra vetítve, és egy szocreál képeslap a lapos tetős beton-nyaraló udvarán." A Hudini Records Bandcamp-oldalán mind a két tagnak, mind zenekaruknak van még rengeteg kiadványa, az ezt megelőző Mi Kutyánk Kölyke-album például a Kész picsa, meleg málé címet viseli, és jóval sámánpunkosabb, még "agresszív ének" is van rajta. Batu Kán Pesti Rokona Facebook, Mi Kutyánk Kölyke Facebook, Hudini Records Facebook.
Mint azt olvasóink már tudhatják, a Mambo Rumble Let It Be című lemeze Kanye West által ihletett módon készült, vagyis folyamatosan kerültek fel a számok a Bandcampre, aztán kicserélődnek néha. Nemrég azt írták ki a Facebookra, hogy "rájöttünk, hogy meg is írtuk a lemezt", ami persze azért azt nem jelenti, hogy készen van, hanem: "hat szám felstúdiózva kábé okésra, a többit meg ilyen elsőnekifutásos, alkoholos, rushos verziókban lehet previewzgatni!" Az önjellemzés az, hogy "country balladáktól secperces hardcore-ig van minden", de valójában az egész vegytiszta punk, még az olyan nempunk számok is, mint a nyitó létösszegző dalocska, amiből e cikk címe származik. Facebook, legközelebbi koncert: december 8., Auróra (a Ricsárdgír Karácsonyi Vásáron).
Azt ígérték nekünk, hogy a Carbonfools új klipje a szexről szól, kattintottunk nyilván, erre kiderült, hogy csak jelképesen és viccesen :( Honlap, Facebook, legközelebbi koncert: december 15., ELLÁTÓház.
A Dawncore a magyar hardcore-színtér egyik legendája volt, szerepeltek is a Budapest Underground dokumentumfilm hardcore/punk részében. Most 1998-2002 címmel jött ki egy válogatásuk, vinylen, a zenekar rövid fennállása alatt rögzített stúdiófelvételekből válogatva tíz számot, 42 rendkívül tömény percben. Persze a Trottel a kiadó, a honlapon rendelhető a lemez. Sajtóanyag helyett a kiadó Jakab Zoltán "memoárját" küldte, amiben többek között ez olvasható: "Hogy a Dawncore mit tanított nekem, nekünk? Hogy minden egyes áldozat, minden egyes kényelmetlen perc értelmet nyer, hogy mindaz a düh, mindaz a frusztráció, amit a téged körülvevő társadalom láncként rak rád, simán letéphető. És a Dawncore minden egyes este le is tépte ezeket a láncokat. És minden egyes este jobb és több akartam lenni annál, mint amit ez a világ nyomott és nyom le a mai napig a torkomon." Facebook
Tavasz végén jelentette meg első stúdiófelvételét a FOR., vagyis Gryllus Ábris és Farkas Miklós duója (írtunk is róla), most pedig itt a folytatás, ezúttal a Farbwechsel gondozásában. A címe We Are Sitting Next To 25 Tons Of Chemical Waste, és pont ilyen: sötét, posztapokaliptikus ipari techno, amit csak még nyomasztóbbá tesz, hogy nem ledarálja az agyad, hanem csak erősen sejteti, hogy az igazi szörnyűségeket még csak nem is látod. Négy szám 27 percben, de nem marad utána hiányérzeted. Facebook
Synus0006 rendületlenül szállítja a zajos, kísérleti technókat, B4CK6ROUNDNO1SE nevű kiadójának legutóbbi EP-jéről például itt írtunk. Az aktuális megjelenés viszont különleges, hiszen a sorozat/kiadó elindulásának 7. évfordulójára a kétezres évek elejének kiadatlan számaiból gyűjtött össze tizet. A viszonylag rendes zajos technók kisebbségben vannak, akad viszont izgalmasan szétcsúszott furaság, zörgős dubtechno, többé vagy kevésbé ritmikus zajzene dobalap nélkül, vagy éppen olyan számok, amikből mintha kimaradt volna néhány sáv, de pont ezért érdekesek. A végére viszont egy már-már szépnek mondható, 16 perces minimalista ambient jutott. Haladó zenehallgatóknak szóló, izgalmas kiadvány. Facebook
Összeállítás: Rónai András
