Pipacsok, alvó bogarak, maró savak, pozitív gondolatok sok növénnyel. Rock az érzelmektől a gerjedésig, sötét technók, festményes hiphop. Kemény vagyok, mint Tarzan talpa. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Bár olaflur neve alapján teljesen izlandinak tűnik, valójában magyar. A tízszámos, EP hosszúságú Memories Of Radiance már a harmadik kiadványa, és nagyjából természetközeli, kísérleti ambientként írható le. Törékeny, emelkedett hangszeres dallamok és dallamtöredékek; elektronikus effektek és környezeti felvételek (neszezések, zörgések, zúgások): ez az a három réteg, amiknek változó arányú keverékeiből összeállnak ezek a hangulatfestésben és a hangzó izgalmakban is gazdag számok. Mindegyiknek valami természethez kapcsolódó címe van, az alvó bogárkáktól a villanypásztorig. Elsőre is nagyszerű, sokszori hallgatásra még további részleteit megmutató lemez. Az olaflur egyébként egyszemélyes projekt, Bácsi Barnabás korábban a Magyarradarban itt szerepelt Junji Itóban gitározott, tagja a Null Orchestrának és a Meyko&Minkának. A Recordernek azt írta, hogy "szeretek egyedül zenét csinálni, mert nagyon őszintén és nyersen lehet így hangulatokat közvetíteni, itt végre nem kell semmit megindokolni és szavakkal megmagyarázni, szóval tényleg semmilyen szűrőn nem kell áttolni az anyagot." Facebook
Berriloom még 2013-ban, kb. szólóprodukcióként mutatkozott be Magyarradar rovatunkban. Aztán lett együttes is Berriloom And The Doom néven. "Ezennel rockzenekarnak nyilvánítjuk magunkat" - írják első, ebben a felállásban készült EP-jük alatt. A Bandcampen egy csomó címkét felsorolnak az emótól a math rockig, mégpedig joggal, hiszen a számok a finom szomorkától a gerjedésig-zúzásig, az érzelmes grunge-slágerbe is eladható részektől a széttöredezett matekozásig. Ezzel együtt mégiscsak kerek számok ezek, amik a No Human No Cry címnek megfelelően "főleg az élet szar dolgairól szól, mint mondjuk az önsorsrontás, a szégyen, az akaratgyengeség, az alkoholizmus, a döntésképtelenség, az ataraxia, a halálvágy, az önzés stb." - mondta az EP-t bemutató Stenknek a zenekarvezető Déri Ákos. (Bár a borító meg ilyen, mint látszik.) Facebook
Az év egyik szenzációja ugye Krúbi nagylemeze volt (itt mutatta be ő, itt írtunk róla kritikát). Most új klip készült hozzá, a vívódós, de azért a beszólogatást sem hanyagoló Dobd fel magadhoz. A képeket az albumborítóhoz hasonlóan Krúbi nővére, Horváth Réka festette, a premier a hvg.hu-n volt. Facebook, legközelebbi koncert: szeptember 22., Pécsi Est.
A rock felé kanyarodó Papaver Cousins idei lemezét itt mutattuk be; az ezen szereplő, a korábbi folkos hangzáshoz igen közeli The Clouds Are Moving Fast Here című számot így foglalták össze akkor: "olyan igazán semmi bajunk nem lehet". A lemez egyik kiemelkedő dala ez - mint kritikánkban írtuk -, úgyhogy videó is készült hozzá, pipacsszirmokkal (úgymint papaver) és szélgéppel. A Barcsai Bálint rendezte klipről a hvg.hu cikkében mesélnek bővebben. Facebook, lemezbemutató koncert: szeptember 14., A38.
A Várkonyi Csibészek után itt az újabb zenés videó, amit hátrányos helyzetű gyerekek hoztak össze, és lehet érte lelkesedni. A Rákóczi induló a Rákóczi Vakáczió tábor résztvevőinek száma, akik a nevezett tér környékén (nem budapestieknek: ez a Józsefváros) élő gyerekek. A fő attrakció a másfél perc után kezdődő egyéni rapek sora, innen van a cikk elején a tarzanos idézet (meg a kép is a videóból származik). Az alapot Korb Géza (Rock Band For Old Men) készítette, a tábort a Mindspace szervezte, a premier az Urbanplayeren volt.
A Margaret Island tagjai itt meséltek többek között az új lemezről és arról, hogy az megosztó és kísérletező lett. Azért nagyon nem kell megijedni: a III című album nagy része továbbra is könnyen fogyasztható folkos pop, az életről mint olyanról pozitív gondolatokat megfogalmazó szövegekkel (az utolsó szám utolsó sora: "van még remény"), meg viszonylag sok növénnyel. Valóban változatosabb lett a hangszerelés, egy számban JumoDaddy, egyben pedig Monkeyneck hoz viszonylag erős elektronikus zenei beütést, a nagy meglepetés azonban Apey, aki főként a folkos énjét hozza, de azért egy-két hörgés becsúszik, illetve a hangszerek is kicsit jobban odacsapnak. Facebook, lemezbemutató koncert: szeptember 21., Budapest Park.
Balatro a kemény, szuperkemény és sötét techno egyik legjelesebb magyar képviselője. Ha jól láttuk, nemrég lett saját Bandcamp oldala, az mindenesetre biztos, hogy most került fel ide egy hatalmas gyűjtemény Contributions címmel: válogatásokra készült, EP-n megjelent számok, illetve Balatro által készített remixek, összesen 22 darab. Nagy része tényleg sötét, az alapok gyakran a 4/4 helyett ugyanolyan hatékonyságú, de megtörtebb ritmusok; sok a sötét szinti, háttérzaj, igen sűrű az atmoszféra és a hangzáskép. De nem csupa durvulás az egész, olykor meglepően emelkedett dallamok nyitják ki a számokat. Facebook, Soundcloud.
Hasonló világban mozog már jó ideje Synus0006 is, aki sötét, minimalista, savas technójával bemutatkozott már Magyarradar rovatunkban, lemezpremierje is volt itt. B4CK6ROUNDNO1SE nevű kiadójánál újabb EP jött most ki, kíméletlenül és konokul előre gázoló négy techno számmal, amik közül a Row-ban a savas szólam még saját magát is szétmarja. Synus0006 Facebook, B4CK6ROUNDNO1SE Facebook
Itt mutattuk be a Betwixt pécsi underground elektronikus zenei kollektíva első válogatását tavasszal. Őszre pedig megérkezett a következő kiadvány, a - nemrég pompás lemezt megjelentetett - Kaktus két tagjából álló Collect All And Save háromszámos, 180809 című EP-je. Az alap viszonylag sötét techno, amire izgalmasan csatlakozik rá a repetitív gitár, néhol pedig finomságok ellenpontoznak. A záró Szerelemben pedig euforikus szinti és népdal is van, és ami a legrosszabban is elsülhetne, az lesz a legjobb. "Ez a legvidámabb dolog, amit valaha csináltunk" - mondták a tagok az EP-t bemutató Keret blognak. Collect All And Save Facebook, Betwixt honlap.
Összeállítás: Rónai András
