Freakin’ Disco: Monster (lemezkritika)

Techno és space rock, ezúttal jazz nélkül: neve ellenére ezt játssza a Freakin’ Disco, mégpedig hangszerekkel. De nem ettől érdekes, hanem...

Kiadó: Launching Gagarin Records & Management

Megjelenés: 2018. november

Stílus: hangszeres űrtechno

Kulcsdal: Bardo

Élő hangszerekkel játszott techno – az ilyesféle vállalkozásoknál fennáll a veszélye, hogy a zenekar elhiszi: a megközelítés olyan különleges és új (amúgy egyik sem), hogy az már garantálja a sikert. A Freakin’ Disco első, National Jazz Fuckers című lemezénél valamennyire még éreztem ezt, a második azonban egy kiforrott, egyéni és nagyon erős album lett. A jazz eltűnt, maradt a techno és a space rock erős keveréke, többször arabos hatású dallamokkal, amit igen ízlésesen oldottak meg. A számok felépítése az elektronikus zenei gondolkodásmódot tükrözi, a ritmusszekció is inkább technós (a legrockosabb a Tomorrow bivalyerős alapja); a pszichedélia a hangszeresek szólamaiban jelenik meg.

Külön kiemelendő a zenekar dramaturgiai érzéke, amin érezhető, hogy a fellépéseken fejlődött. Jellemző, hogy csak többszöri hallgatásra vettem észre, hogy a záró Bardo húszperces, annyira organikusan alakul, egy pillanatra sem ül le. Pompás lemez, ami ráadásul nagy kedvet csinál, hogy élőben is meghallgassuk a zenekart.

8,5/10

Rónai András

A Freakin’ Disco a Facebookon itt található. A lemezbemutató koncertet december 27-én tartják a Toldiban. A lemezről részletesen a Lángoló Gitároknak meséltek.