Tehetségesek, vagányak, gyönyörűek, meghatározó rocksztárok – és közben férjeik is meghatározó rocksztárok. De vajon hogyan egyensúlyoznak a zenészkarrier és a feleségszerep között? Hogyan öntik dalba érzéseiket? Hogyan hatnak híres férjeikre? Inspirálnak, támogatnak, netán manipulálnak? A hamarosan, 2016 februárjában megjelenő Yoko Ono-remixlemez apropóján hat nő, hat pályakép és hat rocksztárpár sztorija két részben a decemberi Recorder magazinból – az első blokkban Courtney Love, Kim Gordon és Yoko Ono, a folytatásban pedig majd Laurie Anderson, Brody Dalle és June Carter a főszereplő.
# Courtney Love – a Hole alapítója, férje Kurt Cobain volt
A Hole frontnője a zenetörténet egyik legkaotikusabb, legnehezebben megfogható figurája, akit állítólag pici korában LSD-vel etettek, aki mindkét szülőjétől elidegenedett, akinél enyhe autizmust diagnosztizáltak és aki tinédzserkorában sztriptíztáncosként tartotta fenn magát. Reszelős hangú, angyalarcú, nárcisztikus punkhercegnőként kezdte, aki szerelmes a kamerába és az őt vizslató tekintetekbe. A klasszikus rockistennő megtestesítője, vörösre festett ajkakkal, gitárral a nyakában, lábát a monitorra támasztva üvölt a mikrofonba.
Abban az időszakban, amikor a hiperérzékeny és a nőket intenzíven tisztelő Kurt Cobain a Nirvanával befejezte a Nevermind felvételeit, még ellenállt Courtney ostromlásának, mintha érezte volna a kettejük egyesülésében rejlő potenciális pusztulás veszélyét. Aztán a Nevermind robbanáskor összejöttek és a páros baljós uniója egy mélyen tragikus kapcsolatot eredményezett, amelynek szinte minden egyes botrányos mozzanatáról beszámolt a média. A köztük levő kötőanyag a heroin volt és Kurt számára – akit az anyja először imádó szeretettel árasztott el, majd gyakorlatilag kidobott otthonról – Courtney egyfajta valószínűtlen anyafigurává vált.
„Megcsaltad?” – teszi fel a riporter a kérdést Courtney-nak az idén bemutatott, Cobain életébe minden eddiginél intimebb bepillantást engedő Montage Of Heck című dokumentumfilmben. Courtney idegesen a cigarettájába szív, nem néz a kamerába és úgy mondja, hogy „nem, nem, de gondoltam rá.” Majd mintegy mellesleg hozzáteszi, hogy „nem vagyok olyan monogám típus, mint Kurt.” Látva az elképesztő hasonlóságot Kurt anyja és Courtney között, a párhuzamot a két fájdalmas elutasítás közt, amit ettől a két nőtől elszenvedett, kicsit más megvilágításba kerül az 1994 áprilisában elkövetett öngyilkosság. Courtney manapság szemmel láthatóan küszködik, botránykorszaka után sem igazán tud talpra állni, és az 1994-es Live Through This (de legjobb esetben az 1998-as Celebrity Skin) óta nem sikerült visszatalálnia ahhoz a kreatív forráshoz, amiből karrierje elején táplálkozott.
HA MÁR CSALÁD: ZENÉSZEK ÉS ZENÉSZGYEREKEIK.
# Kim Gordon – a Sonic Youth alapítója, ex-férje Thurston Moore
A zajrockos alternatív robbanás úttörőinek, a Sonic Youth-nak a sztorija egybefonódik a Kim Gordon-Thurston Moore házasság sztorijával. A rúzs-szoknya-basszusgitár kombóval kiálló, erősen zárkózottnak és az önkéntelen öncenzúra foglyának tűnő Gordon – ahogy Girl In A Band címmel idén megjelent memoárjában írja – egy paranoid skizofréniás fiútestvér mellett nőtt fel, aki gyerekkoruk teljes ideje alatt molesztálta és gúnyolta Kimet. New Yorkba költözése után nem sokkal találkozott a nála öt évvel fiatalabb – ám még most, 57 évesen is mafla tinédzsernek látszó – Thurston Moore-ral és ezzel megszületett a Sonic Youth (amely természetesen Lee Ranaldo gitáros és Steve Shelley dobos nélkül sem lett volna ugyanaz.)
„Olyan volt, mintha azért lettünk volna együtt, mert kollektívan szenvedtünk valami pszichológiai rendellenességtől, amelyet egyikünk sem tudott sem körülírni, sem megnevezni” – írja Kim. A különös témákba ágyazott önvizsgáló dalszövegeket és a sajátos gitárhangolással kísérletező és disszonáns zajrockból álló hangzást tökéletesítve olyan csúcsműveket alkottak, mint az 1988-as Daydream Nation vagy az 1990-es Goo, valamint kitaposták az utat a Nirvanának (és még sok más indie-ből mainstreambe áttörő előadónak). Mégis, hiába büszkélkedhettek egy korszak leginnovatívabb hangzásával, széteséstörténetük elképesztően banális: 27 év házasság után Gordon rájött, hogy Moore-nak szeretője van. Számos, a házasság megmentésére irányuló kísérlet és párterápia után szétváltak az útjaik és ezzel a Sonic Youth-nak is vége lett.
Utolsó koncertjük egy brazil fesztiválon zajlott Sao Paolóban. „Thurston és én ott álltunk, szemben az esőáztatta brazil tömeggel, a zene valami szaggatott soundtrackje volt a szürreális, nyers energiának, haragnak és fájdalomnak. Soha olyan magányosnak nem éreztem magam, mint akkor” – írja Gordon. Moore a válás óta lemezeket készít és koncertezik (idén járt Budapesten is) és azóta is új szerelmével él. Kim az önéletrajz kiadása mellett létrehozta a Body/Head projektet, neveli közös lányukat és visszatért régi szerelméhez, a művészethez.
KIM GORDON ÉS YOKO ONO KÖZÖS KIADVÁNYON IS DOLGOZOTT.
# Yoko Ono – avantgárd zenész és performer, férje John Lennon volt
Yoko Onót a legtöbben úgy ismerik, mint John Lennon avantgárd képzőművész özvegyét, aki titokzatosan mosolyog védjegyszerű kalapja alól és napszemüvege mögül. A rejtélyes és magnetikus Ono a japán császári család leszármazottjaként született Tokióban, a 60-as években avantgárd művészként tevékenykedett Londonban (első sikerét egy olyan performansszal aratta, amelyben a közönség darabokat vághatott le ollóval a ruhájáról), egyes lemezeit számos kritikus a punk egyfajta előfutárának tekinti.
Yoko Ono hatása sokrétű és mélyreható volt a Beatles géniuszára, lányok millióinak bálványára. Egyesek szerint ő az a nő, aki feloszlatta a Beatles-t, persze sokkal inkább csak katalizálta az önállósodási folyamatokat. A gombafejűek utolsó három lemezének felvételei alatt sem mozdult el a férfi mellől, még ágyat is vitetett a stúdióba. Ono olyan mértékben ugrasztotta ki Lennont a jólfésült szépfiú imidzséből, hogy az hosszú hajat növesztve egy nejlonzsákban vagy éppen akár meztelenül is megjelent a nyilvánosság előtt. Felesége a fellépéseken akkor is ott volt vele a színpadon, ha csak passzívan ücsörgött mellette, együtt drogoztak, majd szoktak le, együtt dolgozták fel a gyerekkori traumáikat, majd az élményeket közös lemezeken rögzítették, teljesen összenőttek, a végén már az arcuk is ugyanolyan lett. A páros uniójának talán egyik legkarakteresebb eredménye a híres békeaktivizmusuk (lásd a pacifizmus himnuszává lett Imagine-t, vagy a híres Bed-In-eket.)
YOKO ONO IS EGYIKE A MA ÉLŐ LEGIDŐSEBB NŐI ELŐADÓKNAK.
Másfél évet külön töltöttek – talán mert kimerültek a folyamatos és intenzív együttléttől. Ezután az „elveszett hétvége” után született meg gyermekük, Sean Lennon, és ekkor Lennon öt évre visszavonult a lemezkészítéstől. „Mielőtt Yoko-t megismertem, kegyetlen voltam a nőkkel” – mondta egyszer, Ono hatására azonban ő lett az egyik első híres stay-at-home dad – ezen élményeit dokumentálja utolsó lemeze, a Double Fantasy (és a posztumusz megjelent, az utolsó lemez felvételekor rögzített Milk And Honey anyaga). Míg ezeknek a csendes boldogságot megörökítő daloknak Yoko volt az ihletője, különös módon éppen a nő avantgárd jelenléte az, ami megbontja a harmonikus összhangot a lemezen. Egyik leghíresebb közös képüket, amelyen Lennon meztelenül öleli Yokót, órákkal a férfi meggyilkolása előtt készítette Annie Leibowitz és a hirtelen bekövetkezett tragédiát csak még szomorúbbá teszi a tény, hogy milyen békés állapot szakadt ezzel sokkoló módon félbe.
Katona Eszter
