Mennyire lehetséges ez? – Kurt Cobain: Montage Of Heck

2015.07.08. 16:45, rerecorder

A dvd-n itthon eredetileg mától, július 8-ától forgalmazták volna a Kurt Cobain: Montage Of Heck című Kurt Cobain-dokumentumfilmet, de a megjelenést végül őszre halasztották, a filmet azonban érdemes látni, hiszen a nemzedéki hős személyes archívumán keresztül mutat olyat, amit eddig nem láthattunk.

Kurt Cobain: Montage Of Heck

(HBO / Universal)

rendezte: Brett Morgen

132 perc

2015

Természetesen a Courtney Love által felkért Brett Morgen által rendezett, (majdnem) minden Cobainhez közel álló személy által összemesélt, a főhős összes megmaradt személyes tárgyát, jegyzeteit, naplóit, hangfelvételeit, videóit – sőt, családjának archívumát is – felhasználó, okosan felépített és összerakott, sokrétű, sokszínű, intim és Cobain szavainak, írásainak komoly teret adó friss alkotás nagyon jó. A definitív doksi Cobainről. A kérdés a filmmel kapcsolatban minden egykori nagy sztár életét utólag visszafejtő, a lehető legrealisztikusabb kép megrajzolására vállalkozó dokumentumfilmre vonatkozik: mennyire lehetséges ez – és még inkább, mennyire van ennek értelme? A rajongók mindig, mindennek örülnek, a Montage Of Heck pedig bőven tartalmaz apró muníciókat (legjobbak a Cobaint mutató gyerekkori Super 8-asok, a leghatásosabbak viszont a megrajzfilmesített hangkazetták), bár az igazi rajongók számára igazán jelentős újdonságokat már nem, mert nem is tartalmazhatnak.

A FILM CÍMÉT ADÓ COBAIN-KAZETTA TÖRTÉNETE.

Cincálhatjuk Cobain életét, próbálhatjuk megérteni azt, sokkal jobban az eddigieknél már nem lehetséges – és ez igaz persze a másik 4-5, hozzá mérhető, már nem élő sztárra is. Ettől persze még van értelme a sok másik film és tanulmány után, mellé odatenni egy újabbat, lehető legteljesebbet (bár a hazugnak nyilvánítottak – pl. a Kurt & Courtney – is hordozhatnak sok igazságtartalmat, megérthető lényeget), de revelációt nem tudok átélni – és nem tudnék a másik 4-5, már szintén csontig lerágott sztár esetleges új, minden korábbinál teljesebb dokumentumfilmjének nézése közben sem, alighanem. Kurt Cobain mint a lehető leghétköznapibb ember szerepel a fókuszban, és bár öröm látni, ahogyan lányával játszik egy házifelvételen (talán kevésbé indokolt felesége cicijeinek túlzott szerepeltetése), de ha meg is ismerhetném az utolsó skiccéig minden kéznyomát, akkor is ott kellett volna lennem mellette hosszú évekig, hogy a rajongóban kialakult képet ennél mélyebb tónusúra tudjam árnyalni (ahogy egyik legközelebbi barátja, Buzz Osborne Melvins-énekes is árnyalta a filmről kialakult képet). És azt meg biztosan nem szeretném, vagyis szerettem volna.