Gitárhangok, állathangok – Thurston Moore-koncertbeszámoló és fotógaléria

Thurston Moore megkerülhetetlen. Alapítástól feloszlásig volt a Sonic Youth frontembere, ami kerek 30 évet jelent 1981-től 2011-ig, mellette pedig számos szólóprojekt és kollaboráció fűződik a nevéhez - nemrég ugyebár Pándi Balázzsal is zenélt. Komoly fejtörést okozna azon kiadványok összegyűjtése, amelyen hallható gitárjátéka vagy hangja. Közel húsz év után Moore 2015. június 3-án ismét Magyarországon lépett fel - először 1996-ban a Szigeten a Sonic Youth-tal -, a Recorder pedig természetesen ott volt az A38-on (a koncert előtt hatásokról, kedvenc zenékről kérdeztük Moore-t - interjú a következő lapszámban).

Moore jelenleg a tavaly megjelent The Best Day című lemezét mutatja be Európában és Észak-Amerikában. A 19 állomásos turné első 10 koncertje az európai etap, hozzánk pedig viszonylag korán ideértek, a budapesti volt a negyedik fellépés. Ez szerencsés, sokszor láttunk már elfáradt, hónapok óta buszokban utazó zenészeket, akiknek már nincs kedvük kommunikálni a közönséggel, rövid ráadást adnak, és tekintetükben ott van a vágy egy kiadós alvásra.

Nagyon messze volt ettől a friss energiákkal feltöltött Moore-zenekar (a frontember mellett a szintén Sonic Youth-ból ismert Steve Shelly dobos, a My Bloody Valentine-ból és a Primal Screamből Debbie Googe basszusgitáros és a Nought-tal elhíresült James Sedwards gitáros). Egyből egy közel negyedórás számmal kezdték az estét, az átszellemülés pedig mindkét helyen megtörtént: mind a zenészek, mind a közönség azonnal ráérzett a hangulatra. Rég láttam már ilyet, ahol az első hangtól kezdve ilyen intenzív volt a kapcsolat a két fél között. Sehol beszélgető emberek, telefont bámuló savanyú arcok vagy kétkedők.

A közel 100 perces koncert túlnyomó részében az új lemez dalai kerültek elő, de eljátszották a Turn On című egészen friss dalt is, amely elején még maga Thurston is bizonytalan volt, hogy hogyan is kezdődik. Ez nagyon emberi pillanat volt, kifejezetten jó látni egy ilyen kiemelt státuszú zenészt ilyen felszabadultan játszani. A kifejezetten erős új szerzemény annyira friss, hogy még a dalszöveg sem ment fejből, kottás állványra rakott füzetke segítségével adták elő a dalt (bár a füzet végig ott volt, több alkalommal olvasott belőle Moore).

A szokásos „Budapest, we love you” és hasonló interakciók mellett kaptunk valami nagyon egyénit is. Thurston a magyar állatok hangjairól kezdett el beszélni, amit láthatóan senki nem értett. Vagy kétszer nekiugrott a témának, kérdezte, hogy értjük-e, hogy miről beszél, természetesen nem. Mivel érezte, hogy ebből a szituációból csupán a szavakkal már nem jön ki jól, leakasztotta gitárját, elnézést kért, majd a backstage-be szaladt, ahonnan villámgyorsan vissza is tért egy reklámtáskával, ami egy Hungaroton Classics-lemezt rejtett: az Országh Mihály által összegyűjtött Magyarország állathangai című vinylt, amit aznap kapott ajándékba. Így már egy kicsit értettük a dolgot, az pedig már csak hab volt a tortán, amikor Moore megpróbálta magyarul felolvasni a lemez címét és alcímét.

A kis közjáték után ott folytatódott a koncert, ahol abbahagyták. Ráadást többet is kaptunk, egész pontosan háromszor jöttek vissza a színpadra, de őszinte örömmel lépték túl a tervezett 90 perces műsoridejüket. Öröm volt látni ilyen fontos zenészeket így élvezni a játékot egy budapesti klubban. Reméljük, hogy a következő Moore-fellépésre nem kell annyit várni, mint a mostanira. Egyúttal sok szeretettel várjuk Magyarországra volt feleségét is egy hasonlóan meghitt fellépésre.

beszámoló és fotók: Reszegi László

fotógaléria Moore budapesti koncertjéről: 

a tavalyi The Best Day című lemez címadó dala a Matador Records hivatalos YouTube csatornáján: 

a Turn On című új dal első előadása a Babylon Studio-ban: 

és Magyarország állathangjai az iTunes-on