„Úgy ivódik beléjük, hogy észre sem veszik” – Ella Eyre-interjú

Ella Eyre slágerlistás közreműködésekkel (Rudimental, Naughty Boy, Tinie Tempah) tűnt fel, majd ezek nyomán már 2014-ben az év nagy befutói közé várta a szakma, ám a szólókarrier csak idén indult be, a DJ Fresh-sel közös Gravity kislemez után az augusztus legvégén kijött Feline című debütalbum is top 5-ös lett Nagy-Britanniában. Szigetes koncertje előtt beszélgettünk a trónkövetelő brit popénekesnővel, aki nyilatkozni már nagy öregeket megszégyenítő profizmussal tud.

- A családi háttered igencsak összetett. Milyen zenei hatások értek ebből az irányból? Hallgattál gyerekként jamaicai, máltai, skót zenéket?

- A reggae abszolút ott van a gyerekkori hatások között. Anyukám pedig mindig tánczenei lemezeket hallgatott, soha nem volt túlzottan lírai alkat, de a zene mindig szólt otthon.

- 2012-ben szerződtetett a kiadód, és a helyett, hogy azonnal kislemezeid jelentek volna meg, elkezdtél másoknak is dalokat írni. Ez egyfajta szárnypróbálgatás volt, segítség ahhoz, hogy erősebb komponista váljon belőled?

- Még azelőtt kaptam szerződést, hogy bárkivel kollaboráltam volna, így a karrierem felépítésében valóban volt annak szerepe, hogy elkezdtem dalokat írni és megnéztük, hogy kikkel lehetne ezeket összepárosítani. Aztán összejöttem a Rudimentallal, először befejeztük az ő lemezüket, majd elmentem velük turnézni, jöttek az újabb közreműködések, szóval gyorsan telt az idő. Nagyon mázlista vagyok, mert csak olyan kollaborációm voltak, amiket mindet nagyon bírtam, az emberek egymásnak passzoltak tovább, szinte alig jutott időm a saját dalaimra koncentrálni.

- Már azelőtt rengeteg díjat, elismerést kaptál (MOBO, Brit Awards, BBC Sound Of 2014), hogy elkezdted volna ontani a saját kislemezeidet. Az ilyen fajta elismerés önbizalomnövelő vagy inkább a díjaknak való megfelelés terhével nyomaszt?

- Inkább hízelgő volt mindezeket a díjakat megkapni, úgy, hogy mondjuk a BBC listás második helyem idején valójában még csak néhány dalom volt elérhető. Elképesztő érzés volt, hogy Brit Awards-ot és MOBO-t is kaptam ugyanabban az évben.

ELLA IS JELENT VOLT, AMIKOR EGY AUTÓ JÁTSZOTTA LE A VILÁG LEGNAGYOBB VINYLLEMEZÉT.

- Láttam egy 2013-as videóinterjút veled, amiben arról beszéltél, hogy milyen sűrű év volt számodra az a No. 1. Rudimental-közreműködéssel és -turnézással, plusz befejezted a bemutatkozó nagylemezedet is. Azóta majdnem eltelt két év, mire most tényleg meg is jelent ez a lemez. Mennyit változtattál még rajta?

- Ó, persze, rengeteg dolgoztam még rajta. Akkoriban sokat turnéztam, például a Bastille-jal, aztán Amerikára koncentráltam egy ideig és közben újabb dalokat írtam, amik egyre jobbak lettek. Úgy éreztem, hogy érettebb szerző vagyok azokhoz a dalokhoz képest, amik már egy lemezanyagon rögzítve voltak és kezdtem egyre inkább távolodni a kész felvételtől. Már nem reprezentált engem, így aztán úgy döntöttünk, hogy van időnk, lássuk hova lyukadok ki. Biztos akartam lenni benne, hogy az első nagylemezem olyan lesz, amire büszke tudok lenni.

- A szólódalaid szövegeit nagyban jellemzi a személyesség, a közvetlenség, a klasszikus dalszerző-előadói attitűd. Így is születnek, mintha egy gitáros-énekes lennél és ezután kapnak r&b-s, popos, tánczenés hangszerelést?

- Nagyjából igen. Hol a szöveg, hol a dallam jön először, de az mindig fontos számomra, hogy személyes tapasztalatokról énekeljek, a szövegekre kiemelt hangsúlyt fektetek. Nem tudok olyasmiről beszélni, ami nem történt meg velem, amiről nem tudok első kézből.

- Legutóbbi kislemezedben, a Good Timesban pont úgy ismételgeted a „tell me, tell me” sort, mint a Basement Jaxx Good Luck című dalában Lisa Kekaula ugyanezt. Olvastam, hogy a Basement Jaxx nagy inspirációt jelentett számodra, szóval ez akkor egy tisztelgés feléjük?

- Igen, rengeteg Basement Jaxxet hallgattam tinédzserként, szóval könnyen lehet, hogy ez egyfajta inspiráció volt, de nem direkt ezért építettem bele.

- Egy másik fontos hatás számodra Hans Zimmer filmzeneszerző. Ő miért?

- Mert imádom a filmeket és az ő zenéi különösen megérintettek. Olyan filmzenéi, mint a Gladiator, ami minden idők legjobbja! Vagy a Madagascar, aminek a főcímzenéje verhetetlen! Utóbbi esetben például kiemelten fontos, hogy a gyerekek a szuper filmélmény, az üzenet és az érzelmi hatások mellett nagyon jó zenét is hallhatnak. A jó zene úgy ivódik beléjük, hogy észre sem veszik.

- Feline című első lemezed sokféle stíluson végigszalad. Az volt a szándék, hogy bemutassa minden arcodat?

- Nagyon eklektikus, valóban. Részben benne van a színes zenei világ, amiben felnőttem, ami inspirált, de benne van az is, amit most szeretek, ahol most tartok. Mindent ösztönszerűen teszek és most úgy éreztem, hogy ez az összetett kép bemutatása a helyes, de ez nem jelenti azt, hogy mindez formulaként szolgál majd a későbbi dolgaimhoz.

- Kiket hallgatsz mostanában?

- Lianne La Havas új lemezét sokat hallgatom (Blood címmel júliusban megjelent neosoul album – a szerk.), lenyűgöző, nagyon tehetségesnek tartom. Igen szeretem Charli XCX-et, nagyszerű popdalszerző. Láttam Glastonburyben, szuper volt, sokan alulértékelik tehetségét.

- Nyilatkoztad, hogy ebből az egész popkörforgásból a legjobban a közönség előtt való éneklést szereted. Fesztiválok vagy klubkoncertek?

- Nincs az egyik a másik előtt. Mindegy hol, csak közönség előtt énekelhessek.

interjú: Dömötör Endre
nyitófotó: Lékó Tamás

a legfrissebb videó, a Swing Low Sweet Chariot: 

a sikeres Together kislemez: 

és a beszédes című We Don't Have To Take Our Clothes Off: