A vers az, amit mondani kell – Énekelt líra Kextől a Rájátszásig

2015.06.21. 12:00, rerecorder

A megzenésített vers – tűnjön elsőre akármennyire is műfajidegen dolognak –, valójában egyáltalán nem az, sőt. A líra kialakulásától kezdve egészen a 18-19. századig inkább volt hangzó művészet, hogy aztán – akárcsak az irodalom többi formája – átadja helyét a némaolvasásnak, ezzel együtt pedig az alapvetően dallamos szavalásra íródott (vagy épp csak szájról-szájra járó) versek is puszta szövegekké váltak. Irodalom és zene fókusztémánkban megkérdeztünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül a zenéről, interjúztunk Karafiáth Orsolyával, What The FAQ-oltunk Péterfy Gergellyel, Cserna-Szabó András metálos emlékeiről írt nekünk, Világrecorder rovatunkban az irodalom és világzene ősi rétegeit kutattuk, most pedig a vers és a magyar zene kapcsolatával zárjuk sorozatunkat.

Mindennek – a sokáig csak szövegversként létező alkotások megzenésítésének – pedig elég szép hagyománya van Magyarországon. Ha csak a hatvanas évektől kezdjük, már akkor a beat, majd a folkzene rögtön hozta magával a versátdolgozásokat, amit részben esztétikai megfontolások vezettek, részben viszont a korszak áthallásos lázadásának voltak a logikus következményei. Kiváló példa erre a tűrés és tiltás határán egyensúlyozó Kex együttes (balra) munkássága, akiknél Baksa-Soós János frontember performance-szerű előadása és a József Attila-versek megzenésítése egyaránt fontos része volt az állampárt elnyomó rendszerével szembeni tiltakozásnak. A korszakból fennmaradt Tiszta szívvel-átdolgozás a zenekar előadásában máig etalonnak számító klasszikus.

Más körökben, de a Kex működésével egy időben indult két, ebben a tekintetben (is) megkerülhetetlen zenekar, a Sebő együttes (jobbra) és a Kaláka. Előbbit Sebő Ferenc és Halmos Béla népzenekutatók alapították, utóbbiban pedig Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel alkotják a zenekar azóta is aktív magját. Az erős népzenei kapcsolat nem véletlen. Sebő Ferenc, aki együttesével a táncházmozgalom elindításával az egész magyar kultúrára tett egyetemes hatást, egy interjúban nemrég a népdalokat az énekelt versek utolsó továbbvivőinek nevezte, amelyek tanulmányozásával magukról a versek előadásáról is többet megtudott. A Sebő együttesnek az a kiváltságos helyzet is megadatott, hogy nem egyszer magukkal a versek szerzőivel dolgozhattak együtt. Sebő nemrég egy interjúban mesélt arról, hogy mind Weöres Sándor, mind Nagy László nagyon együttműködő és segítőkész volt a megzenésítések folyamatában. Sebő kitért a zenés átdolgozások valószínűleg legnehezebb megoldandó feladatára is, arra, hogy a szöveget ne pusztán felfűzzék valahogyan egy adott dallamra, hanem inkább a zenei kíséret íródjon a szövegek belső ritmusára.

A Sebő együttessel ellentétben a Kaláka (balra) életműve szinte kizárólag versek megzenésítésére épül. Az alapító Gryllus Dániel elmondása szerint amit ők negyven éve konzekvensen csinálnak, ahhoz inkább a műfaj, semmint a stílus megnevezés áll közel, megszólalásuk mégis egyedi, összetéveszthetetlen, amelyben a népzene mellett a jazz, a kamarazene és a sanzon elemei ötvöződnek – bizonyára mindenki számára ismerős módon. A Kalákáról szólva a Sebő együtteshez hasonlóan fontos megemlíteni a tudatosan felvállalt tanító szerepet, amely a gyerekeket megcélzó gyűjteményes lemezek mellett az általuk útnak indított Hangzó Helikon sorozatban ölt testet.

A Helikon kiadóval közös sorozat darabjaiban a nagyközönség számára készülő, szépen illusztrált verseskönyvek és az azokban szereplő költemények megzenésített verzióit tartalmazó cd-k kapnak helyet. Az említett két zenekar mellett olyan előadók is részt vettek már a projektben, mint Hobo, a Szélkiáltó zenekar, Gerendás Péter, Palya Bea és Ferenczi György, akiknek pályafutása egyébként is nagyban összefonódott a megzenésített versekkel.

Szintén a Hangzó Helikon sorozatról szólva muszáj még megemlíteni Cseh Tamás csodálatos Ady-átdolgozásait (Novák János zeneszerző közreműködésével), illetve Lovasi András Lackfi János verseit tartalmazó lemezét, amely a műfaj hagyományaival ellentétben már mind a népzene, mind az akusztikus szólóelőadásoktól eltér tipikus lovasis, kispálos stílusával. Igaz ez a sorozat legkésőbbi darabjára, Both Miklós Radnóti-feldolgozásaira is.

Ezzel el is érkeztünk a jelenbe, amikor is az a roppant érdekes helyzet állt elő, hogy a fiatalok versekkel szembeni érdektelenségét hangoztató vészjóslások kellős közepén a költészet minden eddiginél erőteljesebben van jelen a magyar könnyűzenében. Jó példa erre a Rájátszás sorozat (nyitóképen) hatalmas sikere, amelynek keretein belül kortárs költők, írók (Erdős Virág, Háy János, Karafiáth Orsolya stb.) és popzenészek (Beck Zoltán, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László stb.) működnek együtt és adják elő egymás verseit, dalait – a Margó Irodalmi Fesztiválon, június 6-án pedig egy fiatalabb generáció is bemutatkozott olyan párosokkal, mint Fehér Renátó-Szabó Benedek vagy Kemény Zsófi-Vitáris Iván. Aztán ott van még a slam poetry népszerűsége is, ami a friss szövegeken túl mindenki által ismert kötelezőket is próbál új köntösbe bújtatni, ilyen például az időszakosan jelentkező Pilvaker projekt és persze még hosszan folytathatnánk Ágnes Vanilla József Attila-lemezétől a Sajnosbatár remekbeszabott versfeldolgozásaiig (József Attila, Babits Mihály, Pilinszky János, Parti Nagy Lajos, Szergej Jeszenyin).