A Lemeztáska rovatunkban a Rise Against- és Kaiser Chiefs-tagok, Linczényi Márkó és Halász Judit után az itthon leginkább koncertszervezőként (meg a magyar Cool Lista 2009-es első helyezettjeként) ismert, a nagyvilágban viszont számos kultikus nemzetközi produkció alkalmi vagy hosszabb-rövidebb ideig állandó dobosaként jegyzett Pándi Balázs következik. A hiperaktív, mindig új kihívásokat kereső Pándi többek között a Merzbow, a Venetian Snares, a Bill Laswellt és Justin Broadricket is soraiban tudó The Blood Of Heroes underground szupergrupp, az olasz zenészekkel közös Obake, a Bong-Rával és Deformerrel létrehozott Wormskull – vagy hogy egy magyar példát is hozzunk a Chief Rebel Angel – közreműködőjeként dobolta be magát a rocktörténetbe, jelenleg éppen egy titkos projekten és lemezen dolgozik a Porcupine Tree basszusgitárosával, Colin Edwinnel. Kedvenc lemezeihez, zenéihez a tőle megszokott stílusban fűzött kommentárokat.
Kedvenc gyerekkori lemez
Egyáltalán nem vagyok rá büszke, sőt, ha ma meghallom, legszívesebben bordán szúrnék valakit Bálint gazda metszőollójával, de elképesztően nagy Guns N’ Roses-kalózkazetta gyűjteményem volt. Nem volt olyan kontinens, ahol a lengyel kalózkiadók, a Takt és az Euro Star helyi kirendeltségének emberei ne lettek volna jelen, hogy felvegyenek egy koncertet valami lehetetlen diktafonnal. Na, ezekből volt vagy huszonöt kazettám! Egy-kettő néha félresikerült, így mondjuk volt, hogy a Shamen Ebeneezer Goode című száma csendült fel a Dust & Bones helyett, ami mondjuk akkoriban sem zavart. Érdekes, de egyetlen Guns-sorlemezem sem volt.
Lemezek inspirációhoz
Olyan előadók, akiket ismerek személyesen. Egy-egy ilyen lemez és a hozzá kapcsolódó emlékek elképesztő energiával tudnak feltölteni műfajtól teljesen függetlenül. Nem is nagyon tudok kiemelni senkit. De mondjuk bármi, amihez közeli barátomnak és egyben egyik kedvenc írómnak, Al Buriannek köze van. Legyen a Challengertől a Give People What They Want In Legal Doses (2000), vagy a Milemarker-féle Anaesthetic (2001).
Kedvenc éjszakai lemezek
Ha egyedül, akkor mindenképp a lemezgyűjtemény felső polca, ami kizárólag dub és dzsessz. Szeretném leszögezni: nem hulladék dubstep, hanem igazi dub. King Tubby, Lee Scratch Perry, Max Romeo, Bill Laswell, Sly & Robbie, Mad Professor, stb. Ha dzsessz és éjszaka, akkor valamelyik a horrorisztikus méreteket öltő John Coltrane-kollekcióból. Az utóbbi években elkezdtem gyűjteni szóló zongoralemezeket, esetleg ezekből valami. Joe Bonner, Sun Ra, Alexander von Schlippenbach, Cecil Taylor, Chick Corea minden mennyiségben. Ha nem egyedül, akkor meg bármi, ami elnyomja a zajokat a család többi tagja irányába.
Kedvenc lemez szex után
Legyen Erkel Ferenctől a Palotás (nevet).
Kedvenc lemez az autóban, úton a Balaton felé
Nincs se autóm, se jogosítványom, és nem is tervezem, hogy bármelyiket beújítsam, ezért bármi, amitől nem töri össze pozdorjává a sofőr az autót velem együtt. Mondjuk az Anal Cunttól az I Like It When You Die (1997).
Kedvenc lemez a szomszédok felbosszantására
Soha nem tettem fel lemezt azért, hogy bárkit bosszantsak. Bár egyszer bátyám nem adott vissza valami kábelt, és akkor jött a Deathstorm-nagylemez, ami Bong-Ra és a japán Maruosa közös elektrodeathgrind projektje. Mondanom se kell, sietve érkezett a kábel.
Lemez szakítás utánra
Csak egyszer szakítottam, akkor is inkább velem szakítottak és akkor lemez helyett az összes ismerősöm engem hallgatott. Utólag is elnézést, jövök nektek eggyel!
Kedvenc lemez koncertre való bemelegítéshez
Bármi Notorious B.I.G.-től, vagy R. Kellytől a Double Up (2007), vagy valami techno. Surgeon, Sandwell District, Moritz von Oswald, korai Underground Resistance-cuccok. Ezekre aztán elkézrendezek a térdemen a dobverőkkel. Mondjuk R. Kellyre inkább beénekelni szoktam, ha nagyon nem bírok magammal (nevet).
Kedvenc lemez buliba indulás előtt
Mostanában Kőbányára szoktam menni playback koncerteket nézni, és előtte valami igazi hazai rockzenével dobom fel a hangulatom. Remélem még sokáig lesz ez így. Ha nagyon kell lemezt mondani, akkor a Kopaszkutya filmzene.
Kedvenc lemezek másnaposan ébredéshez
Január óta nem iszom, úgyhogy ebben nem vagyok kompetens, illetve egyszer ittam, akkor meg mentünk Toxik barátommal hirtelen felindulásból Obscene Extreme fesztiválra Csehországba, és a vonaton ébredtünk mulatós szerkóban, zenehallgatási lehetőségektől mentesen. Ellenben a fesztiválon remekül teljesített a Lock Up, a Brutal Truth és a Dropdead zenekar, úgyhogy legyen tőlük bármi. Bár lemezen nem az igazi a Lock Up, így maradjunk a Dropdead címnélküli második nagylemezénél (1998) és mondjuk a Brutal Truth-féle Sounds Of The Animal Kingdomnál (1997).
Kedvenc lemezek az elmúlt fél évből
Tyler, The Creator: Goblin – A legkomolyabb flow, orgánum és szövegvilág, ami per pillanat létezik számomra, mindezt 19 évesen... (mármint ő 19, én 28 vagyok). Remélem, azért nem nyírja ki magát, van a tökiben még pár fasza lemez.
Venetian Snares: Cubist Reggae 12” – a cím mindent elmond, darabokra cincált, lenyelt és felokádott dub úgy, ahogy azt csak Aaron tudja megfejteni.
Maruta: Forward Into Regression – emlékszel, amikor először kaptál gyomrost a napköziben? Na, ez a lemez pont olyan. Nulla tökölés Miamiból, és annak is inkább a sötétebb oldaláról. Tuti mindegyik tagnak nyírták már ki rokonát a bandaháborúkban, különben nem csinálnának ilyen atom durva darálást.
Vaccine: Human Hatred 7” – az Orchid-, Ampere-, Bucket Full Of Teeth-, Failures-gitáros Will Dandy új szuperzenekara. Egy lemezén sem hibázott még és különben is, egy olyan lemez már nem lehet rossz, amin van egy Fuck Your Faith című szám. Ha fél percnél rövidebb számokat akarsz hallani, tovább ne is keress!
lejegyezte: Jakab Zoltán
egy 2006-os Chief Rebel Angel-videóban:
egy 2009-es fellépés Merzbow-val:
2011 áprilisában, egy fellépés előtt:
