Porteleki Áron az édesapja, a Tékából vagy a Muzsikásból is ismerős Porteleki László révén beleszületett a népzenébe, de onnan többfelé is elrugaszkodott: játszik a transzzenés Dorotában, az improvizatív 12z-ben és az ultrapszichedelikus Decolonize Your Mind Societyben, de dobolt a folk-rockos Mordáiban és brácsázott a Parasztok Atmoszférában avantfolkegyüttesében is. Két év alatt most két szólólemezt is kiadott és még jó párat tervez, a morajló metálgitárokkal, vad freejazz-dobolással és mindenféle poliritmikus őrülettel megfejelt Smearing zajos-rituális zenéje pedig tökéletes apropó volt, hogy elmerüljünk Áron eklektikus zenei ízlésében. Ez a cikk először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.
Első zenei emlék
Több minden felötlik, gyerekkori emlékek. 11. kerület, Hamzsabégi út, nappaliban üvölt a magnóból egy magyarpalatkai helyszíni gyűjtés, apám arra gyakorol hegedűn, „fellépős” cuccban. Almássy téri szabadidőközpont, Téka táncház, nagyterem, páréves vagyok, egy játékhegedűvel én is beülhetek a zenekarba, még egy mikrofont is odaraknak. Téka tábor, Nagykálló, egyedül állok a kempingrészben, ami egy sűrűbb erdős részen van, a fák közül a reggeli tekerőlant-tanítás hangjai terítenek furcsa szőnyeget a hangulatomra, egy cserebogár egyenesen beleszáll a számba. Ismét Hamzsabégi út, régi nappalink, nyitott ablak mellett anyám Police-t üvöltet bakelitről, felszabadító érzés.
Első lemez, ami saját pénzből vettél
Neurosis: Times of Grace (kazetta, 1999). Nem ismertem a zenekart, addig vagy csak a klasszik Sepultura-, Pantera-, Slayer-vonalon ismertem metált, vagy a lepcsesebb szájú Korn, Deftones, Coal Chamber volt meg. Metal Hammerben volt egy jó cikk a Neurosisszal, és az alapján vettem meg a lemezt, mert tetszett az a mondatuk, valami ilyesmi, hogy: „Olyan, mintha a zenénkben felértünk volna valamiféle hegyre, ahonnan minden máshogy látszik”.
Zene, ami zenélésre inspirált
Hát tény, hogy naponta végigugráltam egy Stones-koncertvideót és szegény nagyanyámat pedig hónapokig az őrületbe kergettem azzal, hogy a Led Zeppelin II-t napi kétszer végigdobolom magnó mellett, szóval ezek mindenképp ott vannak, de eszembe jut pár konkrét lemez is: Akosh S. Unit: Omeko, Neil Young: Year of the Horse, Silver & Gold, Harvest, King Crimson: In the Court of the Crimson King, Rolling Stones: Exile on Main St., Beggars Banquet, Dresch Quartet: Hazafelé (kazetta), Mezei Szilárd: Füzet, mindenféle népzenék, Latin Playboys... Ezt még lehetne folytatni nagy meg kisebb nevekkel, a lényeg, hogy minden zenélésre inspirált, kábé még a VIVA meg a Zene+ kínálata is…
Hatások a Smearing című szólólemezed írásakor
Neurosis, Coil, magyarpalatkai halottkísérők, keservesek, Gabber Modus Operandi, Liturgy, A Perfect Circle, Tool, Sonic Youth, Cryptic Bodies (az előadás), Alien-filmek, Twin Peaks, Talk Talk: Laughing Stock, Cromagnon: Orgasm, Dorota: Good, Solar the Monk.
Kedvenc metállemez
Korn: Life Is Peachy, Neurosis: Times of Grace, Pantera: Far Beyond Driven, Slipknot: Slipknot, Tool: Lateralus, Ænima. Deftones: Around the Fur. Ennek a fele nem is metál. Mindegy, igazából nincs olyan mély tudásom ezen a téren, ha hiteles, bele tudom élni magam, de igazából az ilyen vastagabb, súlyosabb hangzást szeretem.
Kedvenc elektronikus zenei lemez
Sote: Hardcore Sounds from Tehran, DJ Cam: Underground Vibes, Alley Catss: Withdwr.
Kedvenc folklemez
Magyarpalatkai Banda: Esküvő mezőkeszüben (Fekete Antal gyűjtéseiből 1.), Magyarpalatka: Magyar Népzene Erdélyből, Erdőszombattelke/Varga László „Balog” Zenekara, Nusrat Fateh Ali Khan bármelyik lemeze, Najat Aatabou: El Maktab, Téka: Feljön A Nap, Janusz Prusinowski Trio: Serce, Muzsikás-lemezek.
Kedvenc jazzlemez
Albert Ayler: Spiritual Unity, John Coltrane: Ballads, Giant Steps. Miles Davis: Kind of Blue, Archie Shepp & Horace Parlan: Goin’ Home, Dresch Mihály: Szép csendesen, Akosh S. Unit: Imafa, Henri Texier: Remparts D’Argile, Codona: 3.
Kedvenc transzzene
Indonéziában voltam nemrég két hónapot és többször is testközelből figyelhettem egy ottani transzba esős táncot, aminek az egyik neve Jahtilan. Nagyon érdekes, különféle indonéz hagyományokból összegyúrt élő zenei kísérete van, kábé gamelán. Petrányi Luca ír ebben a cikkben frappánsan összefoglalva a dologról. Valamint itt egy videó egy hasonló eseményről, mint amin voltunk:
Kedvenc hiphoplemez
Your Old Droog: PACKS.
Kedvenc ambient lemez
William Basinski: The Disintegration Loops.
Kedvenc punklemez
Minor Threat: First Demo Tape.
Kedvenc magyar lemez
LGT: Azalbummm, Muzsikás: Nem arról hajnallik, amerről hajnallott, Dorota: Untitled, Anima Sound System: Gypsy Sound Clash, Dresch Quartet: Egyenes zene.
Kedvenc doboslemez
Erre nem akarok válaszolni, mert rengeteg van, de álljon itt egy nagy kedvenc: Paal Nilssen-Love és The Thing: Action Jazz.
Brácsás, aki a legnagyobb hatással volt rád
Moldovan Emeric (Imre bácsi), Moldován Stefán, Fekete Antal, Porteleki Zoltán, Mezei Szilárd.
Ember, akit a leginspirálóbbnak tartasz most
Egy négyéves gyerek, akivel van szerencsém együtt dobolni néha. Hála.
Zene, amitől boldog leszel
Stones: Loving Cup.
Dal, amit a legtöbbször hallgattál meg az életedben direkt
Van egy hindusztáni klasszikus zenei lemez, amit napi szinten hallgatok gyerekkorom óta, minden rezdülését ismerem: La Flute De Pandit Hari Prasad Chaurasia (1985).
Zene, ami elgondolkodtat
Jávai gamelán, Morton Feldman: String Quartet, John Cage: Roaratorio, An Irish Circus On Finnegans Wake.
Kedvenc zene vezetéshez/utazáshoz
PJ Harvey: I Inside the Old Year Dying. Low: Double Negative, Hey. Neil Young: Harvest Moon. Led Zeppelin: Houses of the Holy.
Zene, amit megkönnyezel
Talk Talk: New Grass, Cat Power: Stay, Dresch Quartet: Hajnal.
Kedvenc videoklip
Rolling Stones: Waiting on a Friend, A Perfect Circle: Judith, Dorota: Solar the Monk II., Richard Dawson & Circle: Lily, Björk: Triumph of a Heart.
Emlékezetes filmjelenet, amiben egy zeneszám szól
Adéle élete – Lykke Li: I Follow Rivers, de a remix asszem. Párizs, Texas – Ry Cooder.
Bűnös zenei örömöd
Szerintem a fentiekből is érződik, hogy sok minden megfér nálam a polcon egymás mellett. Néha azért meglepődök, amikor ilyen populárisabb zenék sokáig bennragadnak a lejátszóban. Legutóbb Gojira, de volt egy masszív ABRA-időszak, Tommy Genesisszel felütve. Ja, és az ilyen először hallja a vocal coach vagy a pszichológus a nem tudom milyen számot és besír jellegű videók. Asszem ennek a mélypontja a Tribal People React to Metallica’s One videó.
Mit hallgatsz mostanában repeaten
Talk Talk: The Colour of Spring, PJ Harvey: I Inside the Old Year Dying, Sinéad O’Connor: The Lion and The Cobra, Trixie Whitley: Lacuna (Re-Imagined).
Zenei trend, aminek a legjobban örülsz most
Nincs, de örülök, hogy a breakcore-nak találtunk egy nevet.
Minden idők legjobb lemeze
Smearing.
interjú: Soós Tamás
headerfotó: Petrányi Luca
Megszenvedtem ezzel a lemeztáskával, pedig mindig sokkal fontosabb volt, hogy hova mikor milyen zenékkel készülök, mi a hangulatom, mibe akarok belemenni. De valahogy nehéz egy-két opcióra szűkíteni (nem is sikerült), sokat ismétlem magam és a válaszok végére érve egyértelmű lett, hogy az én világomban semmi értelme ezeknek a kategóriáknak, sőt inkább csak félrevisz. Ezzel együtt, ha valaki kedvet kap bármelyik lemezhez, tökre örülök.
