Nem maradt más hátra Magyar metal fókusztémánkban, mint színt vallani. A Recorder szerint ezek a legklasszikusabb magyar metallemezek.
A metal alapvetően nem tartozik a Recorder fő profiljai közé, főképp mert a hazai nyomtatott és online zenei sajtóban ez a műfaj a leginkább képviselt, de ettől persze még szeretjük a magyar metalt és van is véleményünk róla. Így a 65. Recorder magazinban Magyar metal címmel helyeztük a témát fókuszba és először egy idővonalon mutattuk be a zsáner hazai történetét, a fókusz nyitóinterjúja, a honi metal két legavatottabb ismerőjével, a Hammerworld magazin-koncertszervező-lemezkiadó alapító-vezetőivel, Cselőtei Lászlóval és Lénárd Lászlóval közös beszélgetés után pedig a hazai thrash történetét, a magyar glam rövid sztoriját és a magyar stoner-mozgalmat vázoltuk. Interjúztunk az Apey And The Pea-vel és bemutattuk, hogy a kortárs (vagy ma is aktuális, klasszik) metalelőadókra mely hazai lemezek, zenekarok hatottak. És most jönnek a legklasszikusabb magyar metallemezek - szerintünk.
#
Pokolgép:
(1986)
A magyar metal ősrobbanása: a műfaj hazai nagylemezes bemutatkozásán a gitárosok tehetségesen olvasztják egybe az Accept és a Judas Priest stílusjegyeit, Kalapács József pedig kivételes énekhangjával formál a dalokból nemzedéki himnuszokat. GA
#
Ossian:
(1988)
Az énekstílusa és örök dacossága révén is erősen megosztó személyiségnek számító Paksi Endre az Ossian első albumán csupa tüzes és friss, a legszebb NWOBHM-hagyományok szellemében megírt számmal szólítja fel önfeledt léggitározásra a farmermellényesek seregét. GA
#
Pokolgép:
(1989)
Döntő rajongói többség szerint az életmű teteje (a ’87-es Pokoli színjátékkal együtt). A klasszikus felállás már tökéletesen összeforrva, de még a szakadást megelőlegező összeveszések előtt. Zeneileg hibátlan, plusz a jóslat is bevált, hisz itt vagyunk 2018-ban, a Föld kerek és még mindig vannak rockerek! ML
#
Tormentor:
(1989)
Kisebb csoda, hogy ez a lemez 1989-ben, amikor a norvégok még sehol nem voltak, elkészült. Az már nem ekkora meglepetés, hogy megjelenni nem hagyták. A tömegesen másolt bootlegek azonban meghozták hatásukat, Csihar Attila pedig elindult a legendává válás útján. ML
#
Undertaking:
(1989)
Ha nem csak másfél évig aktív, a Thrash Mosh Club házi zenekarából akár még a magyar Coroner is válhatott volna. Egyetlen demójuk alapján legalábbis tökéletesen keverték a szélvész-gyorsaságú riffelést technikásabb-progresszív megoldásokkal. KB
#
Moby Dick:
(1990)
Rendszerváltós proli-blues! Az első megjelent magyar thrash-album nem tehetett róla, hogy a nemzetközi trendekről lemaradt, a zenekar ekkor már tíz éve aktív volt, csak hát az a fránya állami lemezkiadási monopólium. Sebaj, mikor végre kijött, jól be is szólt mindenkinek, akit ért. ML
#
Dance:
(1990)
Félig magyarul, félig angolul, de egészében a fiatal (férfi)emberek megzabolázhatatlan véréről szól ez a hardrockból, glammetalból és rock and rollból kikevert, kivételesen könnyű szívű, a mai napig frenetikusan szórakoztató album. GA
#
Sex Action:
(1990)
Az évtized egyik legkarizmatikusabb zenekarának első lemezén, mint a viccben Mórickának, mindenről az jutott a fiúk eszébe. A szövegek mégsem közönségesek, inkább csípősen pajzánok – az igazi mocskot a bámulatosan mosdatlan zene adta hozzá a képhez. GA
#
Moby Dick:
(1991)
Az Ugass kutya! LP-hez képest homogénebb, viszont emiatt karakteresebb és egységesebb folytatás, amin már nem érződik a debütálás útkeresése sem. Pusztai Zoltán apokaliptikus szövegei és a Kreator-ihletésű thrashelések a műfaj esszenciáját nyújtják. KB
#
Sing-Sing:
(1991)
A kilencvenes évek elején a glam metal zászlaját a feltúrt hajú, rózsaszín gitáros szent bolondok helyett már inkább bőrdzsekis, bakancsos huligánok lengették. Második lemezének üdítően pimasz dalaival a Sing-Sing volt ennek a vonalnak a legmeggyőzőbb magyar hangja. GA
#
Tankcsapda:
(1992)
A zenekar első klasszikusán úgy ragyog a vadul szellemes utcai költészet és a minden felesleges sallangtól megszabadított, frappáns zúzás keveréke, hogy sem a közönség, sem zenekarok tucatjai nem tudtak máig sem szabadulni a hatása alól. GA
#
Akela:
(1993)
Mellbevágóan apokaliptikus társadalomképet vázoló lemezén az Akela a pofonszerű brutalitást szégyentelen humorral, alkoholgőzzel és már-már nevetségesen ragadós power/thrash-keverékkel elegyíti. Az eredmény egyszeri, megismételhetetlen telitalálat. GA
#
Extreme Deformity:
(1993)
A szombathelyi zenekar egyetlen lemezén kicsattanó, kamaszos lelkesedéssel és váratlan, lefegyverző profizmussal, pihenők nélkül darálja a kriptaszagú, koponyaszorító, klasszikus halálmetált. GA
#
The Bedlam:
(1994)
Első lemezére a fojtogatóan sűrű riffeket a Bedlam még a prog-thrash-es múltból hozta magával, de az örök esőt ígérő, vigasztalan hangulat már egyértelműen Seattle felé mutat. A korszakot is jól tükrözi, de időtállóságáért a dalok komor szépsége szavatol. GA
#
Tankcsapda:
(1994)
A legjobb méreg LP-n már belengetett hard rockos/heavy metálos hatások és társadalmi problémákat feszegető-moralizáló attitűd itt még inkább teret nyert a csuklóból elreszelt mocskos rock’n’rollok mellett, a slágerhányados pedig szokásosan magas. KB
#
Omen:
(1994)
Kalapács már 1990-ben kivált a Pokolgépből, de még négy évnek és három lemeznek kellett eltelnie, hogy a korszak metal-szupergrupjával, az Omennel kiadja csúcsművét. A Jelek a legjobb magyar klasszikus heavy metal-lemez, egy teljes korszak betetőzése. ML
#
Nevergreen:
(1994)
A szegedi-vajdasági horror-goth-doom formáció nemcsak szövegeiben idézte meg sokszor az apokalipszist, zeneileg is olyan, mintha egy mindent letaroló hadsereget figyelnénk madártávlatból, de azért a leigázottak sikolyait hallva. Első lemezük rögtön a legjobb is. ML
#
Necropsia:
(1995)
A kilencvenes évek hardcore-hatásait széttördelt metállal és Rage Against The Machine-féle rap-rockkal ötvöző zenekar debütálása féltéglaként csapódott az akkori undergroundba és közel három évtized alatt sem vesztett groove-os erejéből vagy szövegei aktualitásából. KB
#
Mood:
(1996)
A Corrosion Of Confirmity tagjaihoz hasonlóan Füleki Sándor és Holdampf Gábor is a hardcore-ból (AMD, Leukémia) indulva jutott el az ős-doomig, először Magyarországon. Ihletett debütálás, hazai stílus-origó, mely nélkül talán ördögszekereink sem lennének. KB
#
Sear Bliss:
(1996)
A Tormentorhoz hasonlóan Vas megyei black metalzenekar dallam- és dalcentrikusságával, a rézfúvós hangszerek használatával és – akkor még – stílusidegennek ható, tökéletesre csiszolt hangzásával már rögtön az elején meg tudta különböztetni magát a pályatársaktól. KB
#
Korog:
Corpus Kriszti
(1997)
A noise-rock ortopéd dalformáit és kifacsart, disszonáns riffjeit a budapesti zenekar nemesfémbe mártotta, majd feltartóztathatatlan bulldózert épített az elemekből. A Corpus Kriszti a kilencvenes évek új magyar metaljának monstrumaként tarolt és mérgezett, amerre csak járt. GA
#
Slogan:
(1997)
A Slogan nem csak azzal lógott ki a korabeli thrash-színtérről, hogy Voivod-féle sci-fi-s technikás progmetallal és avantgárd hatásokkal folyton alakította stílusát, de a játékos humorral is, amely ezen a rengeteg demó legjavát újragondoló, egyetlen stúdiólemezen is egyértelmű. DE
#
Blind Myself:
(1999)
Azt a stíluskavalkádot, amely már az első lemezén is olyannyira jellemezte a zenekart, bárhol a világon megirigyelnék (nem volt véletlen az az amerikai turné). Egyszer punk, máskor hardcore, matekmetál, kaotikus megőrülés és végtelenül karizmatikus frontember. ML
#
Aebsence:
(2002)
A folkmetál elterjedése előtt egy gödöllői zenekar már közös nevezőre hozta a Tool artrockját, az Alice In Chains beborult grunge-át és a magyar népdalokat. Az Unusual – nevéhez hűen – nem adja meg magát elsőre, ilyen kiérlelt stílusamalgámot viszont azóta is kevesen alkottak. KB
#
Bridge To Solace:
(2003)
A Newborn feloszlása után Jakab Zoltán énekes-frontember új zenekart alapított, amelynek debütálása lényegében a kétezres évek egyik legjobb európai metalcore-lemeze, tökéletes svédelt, göteborgi témákkal, feldallamosított hardcore punkos sodrással és kimért breakdownokkal. KB
#
Thy Catafalque:
(2004)
Kozmikus-avantgárd elektro-blackmetal? Megzenésített utazás térben és időben? Kátai Tamás projektje (mely ekkor még Juhász János dalszerző-gitárossal duóként működött) ellenáll mindenféle besorolási kísérletnek, anélkül, hogy törekedne rá. Mégis, hallgatás közben valahogy ajtót nyit az univerzum misztériumaira és csak visz magával. Mestermű. KB
#
Watch My Dying:
(2004)
Az elmúlt két évtized hazai extrémzenei színterének egyik csúcsteljesítménye: Messugah, Voivod, Fear Factory és a The Dillinger Escape Plan együtt a húsdarálóban. Zsigeri düh által hajtott thrash-death rémálom, költői szövegekkel. Az élve megnyúzás muzikális megfelelője. KB
#
Isten Háta Mögött:
A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás
(2005)
Pálinkás Tamás szürrealista, dadaista szövegeit máig nem sikerült megfejtenie senkinek, a látszólag össze nem illő szavak egymásra pakolásában nincs nála nagyobb mester. És hogy a zene milyen? Hát azt még a fénykorában lévő Tool is megirigyelhetné! ML
#
Wall Of Sleep:
(2005)
A Moodból Hegyi gitáros a szintén remek Stereochristban folytatta, a Holdampf-Füleki-Marek trió pedig a Wall Of Sleepben, mely vitte tovább a tradicionális doom és a stoner fáklyáját és ezen a lemezen ért csúcsra. DE
#
Gire:
(2007)
Rögtön az első szám, a Zöld Zivatar légkalapácsa biztosít róla, hogy a Gire hattyúdala nem morgós szomorkodás lesz, a bpm-szám pedig a továbbiakban sem hagy alább huzamosabb ideig ezen az avantgárd black-csodán. A duplázó forog, az alkotó viszont azóta sem pihen. ML
#
Subscribe:
(2011)
Itt került tökéletes egyensúlyba az első lemez orrvérzésig tartó zúzása és a második proggal való összekacsintgatása – miközben az eklektika nevében maradt hely funkynak, magyar nyelvű rádióslágernek és epikus magasságokba törő szerelmes számnak is. ML
#
Thy Catafalque:
(2011)
Kátait tökéletes pillanatban ismerhette meg a világ extrém zenét szerető fele, legkiforrottabb anyaga idején szerződtette a Season Of Mist kiadó. Nemzetközileg is egyedi, hogy valaki ilyen mesteri módon ötvözze az avantgárdot az egyszer be-, másszor kifelé forduló folkkal. ML
#
Apey & The Pea:
(2017)
A tizes évek hazai metalfelhozatalából szerintünk az Apey & The Pea munkássága emelkedik ki a legmagasabban – nem véletlenül szerepelnek címlapunkon. Hogy az évtized termése hogyan fog kanonizálódni, az a jövő zenéje (lásd a keretest öt kedvencünkkel), de a HEX hatása tartós lesz. DE
+5 jövőbeli klasszikus a 10-es évekből
Witchcraft: Hegyek felettem (2012)Kill With Hate: Voices Of Obliteration (2012)
Haw: Soundtrack Of Our Friendship (2014)
Oaken: King Beast (2016)
Perihelion: Örvény (2017)
összeállította: Greff András-Kollár Bálint-Mika Lászó-Dömötör Endre
[Disclaimer: a cikk összeállításában részt vevő Greff András tagja volt a Wall Of Sleepnek, de a gyűjtésbe bekerült lemezen már nem zenélt – a szerk.]
