Paksi Endre a magyar heavy metal kulcsfigurája, aki a nyolcvanas évek óta őrzi a műfaj lángját és fáradhatatlanul készíti az Ossian-lemezeket – a Fényárban és félhomályban című huszonegyedik áprilisban jelent meg, mi pedig kiderítettünk néhány meglepő tényt a frontemberről. A 41. Recorder magazinban megjelent What The FAQ-interjú következik.
Mi a legkorábbi emléked?
Óvodáskori töredékek, hogy minden csoportosan, vezényszóra történik, még az ebéd utáni kötelező alvás is, és ez nekem nagyon nem tetszett. (nevet)
Mi volt a gyerekként elkövetett legnagyobb hülyeséged?
Visszahúzódó gyerek voltam, nem szerettem a szinte kötelező virtuskodást, kerültem a zűrt, lekopogom, hogy még soha egy csontom sem tört el, úgyhogy a gyerekkorom elég unalmasan békés volt.
Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a tinédzserkori önmagadnak?
Rengeteg felesleges kört futottam le, próbáltam reménytelen zenekarokkal, reménytelen emberekkel, hatalmas hittel, heti háromszor jártam busszal, villamossal Zuglóból a város túlsó végére, koszos műhelyekbe csörömpölni. Ezeket ma már mind kihagynám, ezeket az elvesztegetett időket, energiákat inkább másra fordítanám.
Mit jelent számodra a testvér fogalma?
Nincsenek testvéreim, de a feleségemnek a húgához fűződő kapcsolatából látom, hogy csodálatos kapcsolat bír lenni. Naponta többször felhívják és mindenben segítik egymást.
Mit jelent számodra az újrakezdés?
Új hitet, reményeket, energiákat.
Te miben hiszel?
Önmagamban, a feleségemben és néhány emberben körülöttem. Hiszek a sokak által régimódinak tartott értékekben, kiállni az igazadért, véleményt nyilvánítani, nem meglapulni. Hiszek az élni és élni hagyni elvében.
Mit tekintesz küldetésednek?
Ez számomra túl magasztosnak hangzik, amúgy is túl sok önjelölt váteszt látok, ha körülnézek. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy azt érzem a legfontosabbnak az életemben, hogy azokkal tudjak törődni, akiket szeretek, és hogy a zenekarom a lehetőségeimhez képest a lehető legjobban működjön.
WHAT THE FAQ ROVATUNK KORÁBBI INTERJÚALANYAI ÉS VÁLASZAI ERRE.
Mi motivál legjobban az életben?
Az újabb és újabb kitűzött cél. Nem világmegváltó dolgokra gondolok: egy új dal, egy új album elkészítése, vagy akár csak egy-egy apróság, egy könyv vagy zenei ritkaság megszerzése.
Miért fontos a politikai szerepvállalás?
Nem gondolnám, hogy mindenkinek, mindig politizálnia kellene. Vannak dalok, amelyben véleményt nyilvánítok, de ezt soha nem tettem párt vagy pártok zászlaja alatt.
Mi a legnagyobb erényed?
Kitartó vagyok a végtelenségig. Ez persze néha nagy hátrány is, volt már rá példa, hogy bizonyos helyzetekben hamarabb kellett volna továbblépnem.
És a legnagyobb bűnöd?
Ha bűnnek lehet nevezni, akkor a heves, lobbanékony természetem és hogy hajlamos vagyok a türelmetlenségre.
Kedvenc káromkodásod?
Kedvencem nincs, de a zenekarban valahogy nagyon rászoktunk a bazdmegelésre, ez inkább egyfajta kötőszó lett nálunk, teljesen funkciótlan szituációkban is használjuk.
Hány kávé egy nap?
Egy sem.
Mit énekelsz a zuhany alatt?
Semmit, általában mindig agyalok inkább valamin.
Vinyl vagy cd vagy mp3?
Cd, az utolsó mohikánok egyikeként van egy körülbelül nyolcezres, eredeti cd-kből álló gyűjteményem.
Melyik lemez volt rád a legnagyobb hatással?
Egyértelműen az Electric Warrior a T. Rextől, 12-13 évesen hallottam először és ennek hatására lettem rockzenész.
Melyik koncert volt rád a legnagyobb hatással?
Talán Phil Collins párizsi koncertje, elképesztő volt az a profizmus, az a lazaság, ahogy mindenki a maximálist nyújtotta a színpadon. Az motoszkált bennem, hogy azért ezt a színvonalat nem lehetett semmi tartani egy hosszú világturné mindegyik állomásán, minden este ennyit nyújtani. Azóta ez különösen felértékelődött bennem, mert már tudom, hogy abban az időben Collins-nak már komoly problémái voltak a hátával.
Rádió vagy tv?
Rádió szinte soha, tv-ben kizárólag ismeretterjesztő csatornák és néhány sorozat: Brickleberry, South Park, Family Guy, ilyesmik.
Tévéműsor, amit nem hagynál ki?
Nincs ilyen.
Kedvenc film?
Nagyon sok van, ízelítőnek néhány: Apocalypto, A bukás, Katyn, A rettenthetetlen, A hazafi, 300, Gladiátor, Sin City, A gépész, Blöff, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Breakhart-szoros, Chato földje, A hét mesterlövész, Börtönvonat Yumába, Szemtől-szemben, Ace Ventura I-II., Nagymenők, Casino, Dark City, Screamers I.-II., Hatodik érzék, Másvilág.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Ez gyakran változik, mostanában néhány II. világháborús visszaemlékezés hagyott mély nyomott bennem, hogy micsoda sorsok, milyen történetek voltak akkoriban.
Kivel szeretnél közös fotót magadról?
A régi ideáloknak örülnék, sajnos egyre kevesebben vannak, most nyáron játszunk a Sweet zenekarral Alsóörsön, a T. Rex, a Slade és a Mud mellett ők voltak a legkorábbi kedvenceim, egy fotó jó volna Andy Scott-tal.
Félig tele vagy félig üres a pohár?
Sajnos hajlamos vagyok inkább félig üresnek látni, de azért ez mostanában kezd megfordulni.
A boldogság egy...
... rendkívül nehezen és ritkán elérhető állapot, de mostanában – lekopogom – elég sűrűn sikerül összefutnom vele. (nevet)
A szeretet…
... egyre jobban eltűnő érzés napjainkban, igyekszem őrizni.
A szerelem…
... létezik, valódi Nagybetűs és Igazi szerintem csak egy adódik az életben.
A tehetség…
... hatalmas áldás.
Utoljára akkor sírtam, amikor...
... a klasszikus nagy sírás nagyon régen lehetett, de a könnyek, úgy visszafogottan, elő-előjönnek néha, ha nagyon megérint egy film vagy egy jó dal.
Mi történik velünk, amikor meghalunk?
Nagyon jó volna hinni valamiféle folytatásban, de ez nekem nem megy.
fotó: Köhler Ágnes
az Ossian idén ünnepli fennállása harmincadik évét, a jubileumi koncert szeptember 10-én lesz a Barba Negra Trackben, Facebook-eseményoldal
a Soha nem lehet szövegvideója:
a friss lemez címadó dalának szövegvideója:
ez pedig a ha te ott leszel velem szövegvideója: