Ősök és hősök – Kortárs metalisták kedvenc hazai metallemezei

2018.09.30. 19:12, rerecorder

01_pokolgep.jpg

Na és a magyar metal történetéből mik hatottak a kortárs (vagy épp ma is aktuális klasszikus) együttesek énekeseire, zenészeire?

A metal alapvetően nem tartozik a Recorder fő profiljai közé, főképp mert a hazai nyomtatott és online zenei sajtóban ez a műfaj a leginkább képviselt, de ettől persze még szeretjük a magyar metalt és van is véleményünk róla. Így a nemrég megjelent 65. Recorder magazinban Magyar metal címmel helyeztük a témát fókuszba és először egy idővonalon mutattuk be a zsáner hazai történetét, a fókusz nyitóinterjúja, a honi metal két legavatottabb ismerőjével, a Hammerworld magazin-koncertszervező-lemezkiadó alapító-vezetőivel, Cselőtei Lászlóval és Lénárd Lászlóval közös beszélgetés után a hazai thrash történetét, a magyar glam rövid sztoriját és a magyar stoner-mozgalmat vázoltuk.


-------------------------------

A magyar metalzenészek a következő kérdésekre válaszoltak: 

Mi a számodra legmeghatározóbb magyar metallemez? És mely további magyar metal LP-k voltak még rád nagy hatással?


binder_laura.jpgBinder Laura

(Dalriada)


A Black-Out zenekartól a Fekete-kék. Jó kis grunge-os anyag, nagyon sokat hallgattam az 1996-os megjelenése után pár évvel. Aztán a Tankcsapdától A legjobb méreg és a Jönnek a férgek… lemezek. Lukács szövegei nagyon betaláltak nálam. Illetve az Omen: Jelek. A magyar metal egyik legnagyobb klasszikusa, de régen is volt! :)


bodor_mate.jpgBodor Máté
(ex-Wisdom, Leander Kills, Alestorm, All But One)

Ha csakis magyar metal-hatásaimra gondolok, akkor ami talán a legmeghatározóbb fiatalkoromból, az a 2003-as Ossian-lemez, a Hangerőmű. Ez volt az első magyar album, ami hetekig pörgött a lejátszóban videójátékozás vagy épp suliba menet közben. A másik főbb hatás pedig évekkel későbbi, a 2012-es Leander Rising-album, a Szívidomár. Kicsit érdekes ezen gondolkozni, úgy, hogy közben én is részt vettem a Rising feloszlása után a Leander Kills indulásában. Még talán itt megemlíteném az AWS Égésföld című lemezét 2014-ből. Borzasztóan jók a dalok, a mai napig rendszeresen hallgatom.


dodo.jpgDodo

(Dorothy)


A Roadtól az Emberteremtő és a Tegyük fel… A legelső Dorothy-turnék során értettem meg igazán, mi az a Road zenekar. Örök hála nekik! Aztán Mangod Inc. és a Near Life Experience. Véletlenül keveredtem a koncertjükre még úgy tíz évvel ezelőtt. Meghallottam, és atyaég! Magyarország legjobb férfi hangja! És a PMA, a Positive Mental Attitude cím nélküli első kislemeze. Óriási erőt adott a mindennapokban és a sportban.


gal_daniel.jpgGál Dániel

(ex-Shell Beach, ex-I.O.N., Oaken, Képzelt Város)

Számomra a metalzenében kissé szokatlan a magyar ajkú szövegkörnyezet, lehet, hogy ezért sem kifejezetten jellemző nálam a magyar zene hallgatása. Ennek ellenére Thy Catafalque: Rengeteg című slágerlemezének sikerült fejbe kólintania. Továbbá az IHM-től A kényelmetlen lemez, illetve a Black Hourglass-tól a Szétfoszló ég, szélre vár című lemeze volt alapvetés.


gyemant_krisztian.jpgGyémánt Krisztián

(ex-Sin Of Kain, ex-Dawn Of Misery, ex-Suspicious Moon, ex-Eibon, Kill With Hate)

Gyerekkorom kedvenc magyar bandája a Pokolgép volt, tőlük az Éjszakai bevetés lemez volt rám nagy hatással. Később inkább az olyan underground bandákat hallgattam, mint az Intense Agonizing, az Extreme Deformity, a Life Discussion, a Tormentor vagy a Subject. Aztán rengeteg jó black metal-banda alakult, mint a Sear Bliss, a Witchcraft és mások, de persze a mai napig vannak nagyon jó underground zenekarok az országban, minden stílusban.


hajer_gergo.jpgHájer Gergő
(Omega Diatribe, Audionerve)

A legmeghatározóbb magyar metallemez számomra összességében talán a kettes Ektomorf-korong (az 1998-as Ektomorf – a szerk.). Ugyan az idő elteltével elveszítettem a zenekarhoz fűződő szoros érzelmi kapcsolatot, de az említett lemez kétségtelenül nagy hatással volt rám a fiatal éveimben, mind zeneileg, mind szövegileg. Emellett még szintén alaplemez az életemben például a Neck Sprain Overgainje (1999), vagy éppen a Cadaveres De Tortugas Versus (2004) című lemeze, ezek a mai napig megállják a helyüket súlyosság terén. Mindenképp meg szeretném említeni továbbá a Hayseed Glow (2009) című lemezét is, ami az egykori Monastery zenekar egyfajta transzfúziója volt. Az én füleimnek a mai napig ez a legeslegbrutálisabb, kétezres évek után megjelent magyar album. Sajnálatos módon nagyon kevesen ismerik ezt a korongot, mert még a lemez hivatalos megjelenése előtt feloszlott a zenekar. Egy igazi ereklye, ami sajnos többre lett volna hivatott, mint amennyit elért.


jakab_zoltan.jpgJakab Zoltán
(ex-Newborn, ex-Bridge To Solace, GHOSTCHANT)

Azért remélem, nem főbenjáró bűn, ha nem klasszikus értelemben vett metallemezt fogok kedvenc hazai albumként felsorolni, de nálam az abszolút hazai nyertes a VHK és A semmi kapuin dörömbölve. Szerintem annak, aki hallotta és aki érti és érzi a VHK esszenciáját, nem kérdés, hogy miért ez a lemez és ez a zenekar az, ami a hazai súlyos zenék non plus ultrája, nem véletlen, hogy Jello Biafra úgy zokogott a koncertjükön Budapesten, mint egy kisgyerek. Mondom mindezt úgy, hogy engem sokáig a világból ki lehetett kergetni a VHK-val. Persze mindez mellett azért volt egy Mood-diszkográfia, egy Stereochrist: Dead River Blues, egy hibátlan Dawncore-életmű, amelyből különösképp a Soulburner Times volt mindig is egy hatalmas kedvenc, egy 7th Day Of Doom a Tormentortól, illetve ne feledkezzünk meg a Slow But Not Dead lemezről sem, amin nemcsak a Wall Of Sleep, hanem a komplett magyar metaltörténelem egyik legnagyobb nyitóriffje van a Far Away From Sunrise-ban. Na egy olyan riffet, bármennyire is vagyunk a tízmillió stoner doom / sludge zenekar állítólagos hazája, a jelenlegi mezőny soha az életben nem tudna megközelíteni sem!


thy_catafalque.jpgKátai Tamás
(ex-Gire, ex-Darklight, Thy Catafalque)

Magyar lemezek közül a tágabb értelemben vett metalon belül talán a Necropsia 1995-ös Mélység albuma volt a leginkább szemfelnyitó számomra. Persze előtte is sok lemezt hallgattam, az itthoni klasszikus heavy metal-alapvetéseket, de a Necropsia és például a The Bedlam Inside Ash albuma egész más megközelítése volt a műfajnak, vagy említhetném a Subjecttől a Wild Horses From The Cloudsot. Az sem véletlen, hogy ezek nagyrészt egyidőben jelentek meg: a kilencvenes évek közepén, számomra az volt a meghatározó időszak. Később jöttek még nagy kedvencek: a Korog, az első Watch My Dying és Isten Háta Mögött, és főleg a 2001-es, merőben formabontó Tormentor-lemez, a Recipe Ferrum. Ugyanakkor rengeteg más zenét hallgattam régen is a metal mellett.


mako_david.jpgMakó Dávid
(The Devil’s Trade, Stereochrist, HAW)

Annak ellenére, hogy koránt sem hibátlan anyag, számomra a legnagyobb hatású magyar kiadvány a Stereochrist Dead River Blues lemeze (ezen még a korábbi énekes, Felföldi Péter énekelt – a szerk.). Egyrészt a mai napig a legjobb hazai Southern doom metallemez, másrészt ez volt az én belépőm a honi metal életbe. Általa tehettem meg első lépéseimet az európai doom-színtérre, és Kolosék (Hegyi Kolos gitáros – a szerk.) által tanulhattam meg milyen a valódi kemény munka zenészként. Emellett fontos lemez még a Newborn In These Desperate Days… We Still Strive For Freedomja, az Isten Háta Mögöttől a Rozenkreutz kémiai menyegzője, a Shapat Terror-féle Újratervezés és az Igor He és Na EP-i. Mindegyik különböző és nagyon fontos időszakokban volt vagy van jelen az életemben, nagyon sokat köszönhetek nekik.


nagy_andras.jpgNagy András
(Sear Bliss, Arkhē)

Számomra a legmeghatározóbb magyar metallemez az első két Pokolgép-album (Totális metál, Pokoli színjáték) volt. Egyrészt úttörők voltak itthon, másrészt a dalok is nagyon jók. Kilencéves koromban hallottam először (akkor jelent meg a Pokoli színjáték) és emlékszem milyen nagy hatással volt rám. Még egy hazai lemez volt, ami meghatározó volt számomra, ha zeneileg nem is azt a vonalat követtem utána, ez pedig a Beatrice dupla kiadványa (78-88). Az máig is tökéletes lenyomata annak a kornak és hangulatnak. Egyébként a mai napig megvan az a vinyl (akárcsak a két Pokolgép) és épp a minap tettem fel. Emlékszem, apám el is vitt egy Beatrice-koncertre 1989-ben és tátott szájjal bámultam a színpadot és Feró zseniális konferálásait. Aztán ahogy a keményebb zenék felé fordultam, azok közül meg kell említenem a Tormentort és az Undertakinget, akiknek a demóitól teljesen lehidaltunk akkoriban, 1989-1990 tájékán. Nagy hatással voltak rám.


pandi_balazs.jpgPándi Balázs
(Chief Rebel Angel, Merzbow és sok-sok más)

A kilencvenes évek legelején az emberek még falfirkákból és hasonló érdeklődésű fiatalok pólóiról tudtak új kedvencekre szert tenni. Szerencsémre a kispesti lakótelepen, ahol felnőttem, egyikből sem volt hiány. Magyarok közül az Astarott volt, amit felfedeztem, ők a Makkay Rock Band módjára mindent teleragasztottak a plakátjaikkal, valamint egy gyógyszertár falán megpillantott fafirka vezetett el a Tormentorhoz. A legfontosabb lemez talán az először a borítója miatt, majd az első hallgatás után természetesen a zene miatt is a Moby Dicktől a Kegyetlen évek volt. Akkoriban ők voltak kábé Magyarország válasza a Metallicára és ráadásul inkább a fekete lemez előtti darálós korszakot idézték. Volt még Omen: Brutális Tangó kazettám is, de arról igazából a Vámpír város volt a fő kedvenc, amit szénné hallgattunk. Ezt énekeltünk is egyszer egy osztálytársunknak, akinek kitört foci közben az egyik foga, pont ilyen V-alakban. 94 körül kijött a Demonstráció válogatás, amit még akkor frissen megvettem, és az azon szereplő Leukémia mindent megváltoztatott, majd nem sokkal később a Dawncore két számos demója, ami az akkori Biohazard-lázban teljesen betalált. Utána már magyar metallemezek nem nagyon érdekeltek, mert elkapott a punk/hardcore, az AMD-vel.


siklosi_ors.jpgSiklósi Örs
(AWS, ersch)

Én két lemezt emelnék ki. Az egyik a Subscribe-tól a Stuck Progress To Moon (2007); szerintem ők azon kevés magyar zenekarok közé tartoznak, akik tényleg valami teljesen újat alkottak, valami olyat, ami a világon nagyon keveseknek sikerül. Ahány kalapom van, mind megemelem előttük. A másik pedig a The Idoru-féle Monologue (2007), amit rongyosra hallgattunk gyerekkorunkban, kevés olyan lemez van számomra, ahol minden dalt zseniálisnak gondolok. Ezen a lemezen minden dal sláger.


vasvari_balrol_a_masodik.jpgVasvári Gyula

(ex-Neokrhome, Perihelion)

Számomra a legmeghatározóbb magyar metallemez a Sear Bliss Phantoms című anyaga, amit annak idején nagyon sokat hallgattam és üde színfolt volt az egyébként is épp kibontakozóban lévő magyar black metal-színtéren. Emellett megemlíthetném még a Thy Catafalque, vagy az Isten Háta Mögött kiadványait is. Ezek a lemezek ma is frissként hatnak.


voros_andras.jpg
Vörös András
(ex-Superbutt, Ørdøg)

Mindig gondban vagyok, amikor egy kedvencet kellene választani, és persze most sem tudok ilyet mondani. Gyerekkoromban, a nyolcvanas években a Hobo-lemezek voltak meghatározóak, de az nem metal. Később, a kilencvenes évek elején eléggé ostoba módon azt gondoltam, hogy ami magyar, az szükségszerűen provinciális, és nem is hallgattam szinte semmit itthonról, de azért szerencsére idővel rájöttem, hogy miért akarnék mindenáron mások kultúrája után futni, amikor van nekünk sajátunk, és ha kis késéssel is, de eljutottak hozzám olyan nagyszerű dolgok, mint a Barbaro, a Bedlam vagy a Black-Out, hogy most csak B-betűseket említsek. A kétezres években – talán emlékszik még rá pár ember – volt egy BPRNR (BudapestRockNRoll) nevű zenekari közösségünk, és azt gondolom, hogy leginkább azokkal voltunk egymásra hatással, akikkel ott lógtunk együtt: Isten Háta Mögött, Blind Myself, Subscribe például. Ami a jelent illeti, két olyan lemezt hallottam az utóbbi pár évben, amiket nem tudok megunni, és rajongva hallgatom őket körbe-körbe: az egyik a Shapat Terror Újratervezése, a másik pedig az Aebsence tavaly megjelent harmadik albuma.


lejegyezte:
Dömötör Endre-Kollár Bálint

https://recorder.blog.hu/2018/09/30/osok_es_hosok_kortars_metalistak_kedvenc_hazai_metallemezei
Ősök és hősök – Kortárs metalisták kedvenc hazai metallemezei
süti beállítások módosítása