„Ösztönös és önazonos” – Blahalouisiana-interjú

Remek EP-k, látványos klipek és egyre nagyobb közönség jellemzi a Blahalouisiana szextett első öt évét, amit egy kétnyelvű, változatosságában is egységes, kitűnő bemutatkozó lemez koronázott meg. Címnélküli ’így jöttem’-debütalbum, címlapos ’így jöttem’-interjú Schoblocher Barbara énekesnővel, Jancsó Gábor basszusgitárossal és Mózner László gitárossal a 41. Recorder magazinból.

- A Jacked feloszlása után viszonylag sokára jelentkeztetek új formációval. Lendületből kerestetek másik énekest, vagy üldögéltetek a próbateremben és vártatok Barbira? (A székesfehérvári Jacked kvintett 2008-ban debütált albummal, 2010-ben oszlott fel, Mórocz Tamás frontember a Bermudában folytatta, a többiek pedig új énekesnővel a Blahalouisianában, amit később billentyűssel bővítettek.)

Jancsó Gábor: - A probléma az volt, hogy egyikünk sem tudott énekelni. A szünetet mi nem éltük meg olyan hosszúnak, hiszen a Jacked feloszlása után másfél évvel, 2011 őszen már rátaláltunk Barbira és 2012 őszén már a közönségnek is bemutatkoztunk. Még azt is mondhatjuk, hogy a lendület is megvolt, mert egyből elkezdtem másik énekest keresni, de eleinte valahogy senkivel se jött össze a dolog.

Mózner László: - A zenekar egy része szerintem beletörődött abba, hogy tök jó volt ez a pár év, de ennyi volt. Főleg Jancsó volt az, aki viszont azt mondta, hogy nem, folytatni fogjuk.

Gábor: - A fejemben ráadásul az is tiszta volt, hogy csak fiúénekest keressünk, egyszerűen azért, mert a Jackeddel megszoktuk a fiúbanda-attitűdöt.

- Ehhez képest a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola jazzszakán, pontosabban a suli kollégiumában mégis egy énekesnőt találtatok.

Schoblocher Barbara: - A koli folyosóján huppantam le a – mint később kiderült – felettem egy évvel járó Jancsó mellé és nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot a zene mentén, aminek mindketten igen örültünk, mert a mi zenei világunkat finoman szólva is csak néhányan ismerték arrafelé. Borzasztó zenei ízlés uralkodott a suliban.

Gábor: - Könnyen ki lehetett tűnni a tömegből, az kétségtelen. De ahhoz sem fért kétség, hogy a tervek ellenére mégis egy énekesnővel kezdjünk el próbálni.

Barbara: - Egy évig Laci albérletében lógtunk és a haverkodás közben megírtuk az első dalainkat.

Gábor: - Úgy, hogy közben a sulira is nagyon kellett volna figyelnünk, de sokkal jobban éreztük magunkat a hosszú hétvégi mulatozásokban, közös zenélésekben.

 A FRISS LEMEZ DISZKÓS NYITÓDALÁNAK FRISS ÉS LÜKÉN TÁNCOS SZÖVEGVIDEÓJA.

- Ha már itt tartunk, nektek mit adott a zeneiskola? A ti műfajotokhoz, ehhez a soulos, folkos, country-s, garázsos indiepoprockhoz mennyire hasznos a magyarországi zenei képzés?

Gábor: - Amikor bekerültem a suliba, akkor még nagyon szerettem a jazzt – ez ugyebár alapvetően jazzszak, popzenét nem tanítanak a felsőoktatásban –, de ez a fehérvári tanszék a többi hasonló képzéshez képest azért elég nyitott. Ma már nem szeretem a jazzt, az viszont, hogy sokat kellett a suliban hallgatnom, segített kinyitni a fülemet. Aztán a dalíráshoz is nagyon hasznos alaptudást adott az iskola, ilyen szempontból a zenekarnak is segített.

Barbara: - A jazzéneklés alapja és elmélete szintén jól jön a popénekléshez, szóval még egy ilyen nem-pop iskola sem eleve rossz, de mint minden oktatási modellben, itt is a tanár-diák viszonynál dőlnek el a lényegi kérdések. Ha az rendben van, akkor sokat segíthet. Ám mivel nincs itthon popzenei képzés, ezekben az intézményekben óhatatlanul is felsőbbrendűnek hat a jazz. Így aztán aki tanulóként felvállalja, hogy majd popot akar előadni, annak el kell fogadnia, hogy azt gondolják róla: elpazarolja a tehetségét.

A MAGYAR ZENEI OKTATÁS HELYZETÉT ITT TEKINTETTÜK ÁT.

- A most megjelent debütáló lemez lényegében egyfajta ’így jöttem’ kiadvány, bemutatja a zenekar által eddig megtett utat, de egyúttal szépen szintetizál is.

László: - Pontosan ez volt a célunk. Aki még soha nem hallott rólunk, az ebből a lemezből minden lényegeset megtudhat. Benne van az is, hogy honnan jöttünk, meg az is, ahol most tartunk.

Barbara: - Eleinte természetesen nem pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Sokféle stílusból gyúrtuk össze a sajátunkat.

László: - Legelőször egy akusztikusabb, country-sabb, folkosabb irányt lőttünk be, a klasszikus mindentbele-americanát.

Barbara: - Lacinál fontos volt a Jack White-hatás. Jancsó felől jött a Mando Diao-s indie, Szaja (Szajkó András, a másik gitáros – a szerk.) felől pedig a kicsit lágyabb, country-sabb vonal. Ehhez pedig még hozzájött Csuhi (Juhász Ádám dobos – a szerk.) iszonyaterős püfölése a dobon és az én kislányos hangom. Volt mit összecsiszolnunk, de az évek során ez egyre gördülékenyebben ment.

Gábor: - Nekem mindehhez az utóbbi pár évben erős inspirációként hozzájött még a Motown soul, amire Barbi is rácsatlakozott.

Barbara: - A soul nagyon izgalmas énekügyileg.

Gábor: Viszont semmit nem erőltettünk, természetes módon alakult a hangzásunk az évek során és ez talán a lemezről is visszaköszön.

László: - És ezen az albumon tényleg azt próbáltuk visszaadni, hogy kik vagyunk, összefoglalása az eddigieknek, éppen ezért fele-felerészben magyar és angol, valamint régebbi és új számokból áll. Nincs a lemezen egy egységes koncepció és hangzás, azt a következőre tartogatjuk.

Barbara: - Nagyon szeretném, hogy egyszer majd csináljunk egy olyan albumot, amin kapcsolódnak egymáshoz a dalok, ezt a debütálást pedig az első korszakunk lezárásának tekintjük.

- Eleinte inkább kisebb egységeket, dalokat, EP-ket láttatok jónak megjelentetni, ez akkor mostanra megváltozott?

Barbara: - Igen, egy album elkészítése mégiscsak nagy presztízs. Számomra nagyon fontos.

László: - Nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy elkészítesz egy dalt, elküldöd a rádióknak, tévéknek és amikor olyan visszajelzés érkezik, hogy „igen, majdnem, de egy kicsit nem lehetne itt és itt…”, akkor megpróbálsz megfelelni ezeknek, hogy legközelebb bejuss. És aztán ha bejutottál, egyből érzed is, hogy működik, mert többen jönnek a koncertekre és már rá is álltál erre a pályára. Magyarországon ez nagy veszély tud lenni. Mi eldöntöttük, hogy igyekszünk ezzel nem foglalkozni.

Barbara: - A nagyobb képet próbáljuk meg nézni, és nem az hajt, hogy gyorsan adjunk ki még egy számot. A megfelelési kényszerben elveszik az ihlet. Nem mások érdekeit szem előtt tartva csináljuk a zenekart, hanem elsősorban magunk miatt, csak így lehet hiteles mindenki felé, a közönségünk felé is. És így lett egyre fontosabb a lemez és ezért szeretnénk majd egy olyat is elkészíteni, amelyen kerek egész a sztori.

- A dalaitok a sokrétű összetevők ellenére végig egységesek, blahalouisianásak. Hogyan születnek a szerzemények?

Gábor: - A lemezre és a dalszerzésre is igaz az, hogy ha kedvünk szerint írunk egy soulosabb, vagy egy bluesosabb, vagy egy diszkós-funkos számot, az egyszerre segít abban, hogy ne zárjuk magunkat stílusgettóba, és nehezíti is a helyzetünket, mert nem lesz könnyen meghatározható a zenénk, azt mindig körbe kell írni. De így szeretjük.

László: - Nyilván sokkal egyszerűbb lenne ráállni egy stílusra, pláne egy olyanra, ami éppen megy és abban futószalagon gyártani a számokat, de azok nem mi lennénk.

Gábor: - Legtöbbször én szoktam hozni a dalötleteket, de nagyon változó, hogy aztán hogyan és mennyi idő alatt lesznek belőlük kész számok.

Barbara: - Az utóbbi egy évben az a jellemző, hogy Jancsó megmutat egy ötletet és abból ketten összerakunk egy vázlatot, majd azt mutatjuk meg a többieknek és a próbákon dolgozunk tovább rajta, ahol már mindenki beleteszi a maga részét.

Gábor: - Az egyszálgitáros kezdeményből így még rengeteg módon kibontakozhat a végeredmény. Általában ez a nehezebb része, mert maga a dal gyorsan megszületik, de a hangszereléssel nagyon sokat tudunk bíbelődni.

- A kétnyelvűség nem a kezdetektől jellemez benneteket, de ezen az első lemezen fele-fele arányban vannak magyar és angol szövegek. Ki írja ezeket?

Barbara: - A magyar nyelvűeket Szaja, az angol nyelvűeket nagyjából mi hárman rakjuk össze, de azoknak az alapját is Jancsó hozza. Én egyszerűen nem tudok olyan magyar szöveget írni, amit szívesen elénekelnék.

László: - A magyar nyelvű számokkal az volt a helyzet, hogy már régóta próbálkoztunk velük, de elég sokára született meg az első olyan, amire azt mondtuk, hogy ez vállalható. Barbi hangja egyszerűen jobban működik angolul.

Barbara: - Természetellenesnek érzem, hogy beleerőltessünk valamilyen üzenetet a számokba, csak azért, hogy magyarul szólaljanak meg. Egyszerűen még nem vagyunk kellően érettek ehhez, felszínesen meg felesleges. Egyetlen ilyen magyar szöveg azért még van a tarsolyunkban, az izgalmasnak ígérkezik, de most inkább az angol nyelvűekre fogunk koncentrálni.

- Nagyon látványosak a klipjeitek és az imidzsetekre is komoly hangsúlyt fektettek. Hogyan látjátok, ezekkel mennyire lehet rajongókat szerezni?

László: - Nagyon fontos elem és fontos odafigyelni rá. Nekem is vannak elvárásaim más zenekarok klipjeivel kapcsolatban, az béna lenne, ha a mieink nem ütnének meg egy színvonalat.

Gábor: - Az imidzs akkor is jól ki van találva, ha olyannak hat, mint Mac DeMarcónál, azaz hogy nincs imidzs. Dehogynem, az egyszerűség is az. Szóval nem ez a legfontosabb, de érdemes odafigyelni rá.

Barbara: - Közben nálunk ez baromira ösztönös és önazonos is. Egy fotóra csak egy kicsivel kell többet odatenni annál, mint ami amúgy is megvan bennünk. És ez igaz a klipekre is. Meg a koncertszínpadokra is, ahová mostanában felpakolunk mindenféle szőnyegeket és szobai lámpákat, és ettől sokkal jobban érezzük magunkat.

- Az önazonosság akkor minden bizonnyal az Ahol összeér klipjére is igaz, amiben mindenféle tárgyakkal kitakarva, de meztelenül jársz-kelsz egy lakásban.

Barbara: - Bár nem az én ötletem volt, de én választottam ki a lehetséges variációk közül, hogy ezt készítsük el. Szeretjük ráhagyni a kliprendezőkre, hogy valósítsák meg azt, amit belehallanak a dalba, és ez Viktornál (Horváth Viktor, aki már több videót is forgatott a zenekarral – a szerk.) nagyon jól működik. Három ötlete volt erre a számra és nekem egyértelműen ez tetszett a legjobban. A rock&rollnak fontos része a szexepil, és nekem nagyon szimpatikus, amikor a szexualitás ilyen módon jelenik meg. Sokkal szimpatikusabb, mint amikor Rihanna tangában mutogatja magát.

- Hol szeretnétek tartani egy év múlva?

Gábor: - Először is szeretnénk lenyomni egy erős fesztiválszezont a nyáron.

László: - Én pedig már most várom, hogy kezdjünk el dolgozni a következő dalainkon és lemezen.

Barbara: - Ezt én is nagyon várom, lendületben vagyunk.

Gábor: - Ha jövő ilyenkor úgy ülünk a turnébuszban vidékre menet, hogy a motiváció és az egység tökéletes a zenekaron belül, akkor az se számít, ha tíz ember kíváncsi ránk, a célunk 98%-ban teljesül.

Barbara: - Ha ott tartunk, hogy nem a körülmények alakítják a döntéseinket, hanem a döntéseinkhez alakulnak a körülmények, akkor jó helyen leszünk.

interjú: Dömötör Endre
címlapfotók: Lékó Tamás (styling: Ökrös Dóra, smink: Horváth B. Ágnes, haj: Svégel Gergő)
további zenekari fotók: Nem Bettina

a Blahalouisiana lemezbemutató koncertje április 28-án lesz az A38-on (vendég: The Bluebay Foxes), Facebook-eseményoldal

a cím nélküli első Blahalouisiana-album, amit digitálisan itt, cd-n pedig itt lehet megrendelni, itt pedig máris hallható (a teljes lemez meghallgatásához szükséges a pár másodperc alatt végrehajtható ingyenes Deezer-regisztráció): 

a lüke szövegvideó az igen slágeres Deeper (I'm Going Deeper) című nyitószámhoz: 

a Máshol várnak retrós hangulatú videója: 

az Ahol összeér frappánsan, de funkcionálisan meztelenkedős klipje: 

és a Without Me videója: 

Blahalouisiana Facebook-oldal