Szabó Benedek – Kedvenc 2014-es dalok

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista után - amin idén Ariel Pink lett az első - a kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk, karácsonyt követően. A 2011-es, 2012-es, 2013-as sorozat után itt megy a 2014-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlist-ben, rövid kommentárokkal - a sort Biczó Andrea és Csada Gergely nyitotta, Dömötör Endre, Elekes Roland, Judák Bence, Kálmán Attila, Lékó Tamás, Mika László, Németh Róbert, José Simon, Soós Csaba és Sugó Lilla után a vasárnapi lazuláshoz Szabó Benedek válogatása szolgáltatja a zenét (nyitóképen a Quilt).

A RECORDER SZERZŐINEK KEDVENC 2014-ES ALBUMAI.

Cocoanut Groove: On a Monday Morning

Tisztára olyan, mint a Clientele, engem pedig ezzel ugyanúgy meg lehetett venni 2014 januárjában, ahogy bármikor.

Quilt: Tie Up The Tides

A Quilt első lemezét annak idején véletlenül pont a megjelenésekor hallottam először, az első pillanattól kezdve feltétel nélkül rajongok értük. A Held In Splendor lett nálam az év lemeze, ez meg az a pillanat, ahol a legközelebb jutnak a legjobb értelemben vett popzenéhez.

Tobacco: Father Sister Berzerker

Aki a Galaxisokat szereti, általában azt gondolja rólam, hogy egész nap bávatag énekes-dalszerzőket hallgatok, pedig ha valamit imádok, akkor az Tom Fec élete és munkássága, az összes ördögien gyönyörű analóg pusztítással együtt. Alapvetően Black Moth Super Rainbow-rajongónak indultam, de az elmúlt másfél évben gyakrabban szólt Tobacco a fülemben – az új albumot meg is kaptam bakeliten karácsonyra a barátnőmtől.

Amen Dunes: Rocket Flare

Damon McMahon nagyon szimpatikus ember, idén nyáron találkoztunk is vele a bécsi Neutral Milk Hotel-koncert előtt, ami nagy élmény volt, de az még nagyobb, hogy eljátszotta az év egyik legjobb lemezének legjobb számait. Most éppen ez jutott eszembe közülük.

Real Estate: Horizon

Ez egy olyan dallam, amit valószínűleg már előző életemben is imádtam, de a következőben sem fogok unni.

Alvvays: Archie, Marry Me

Ilyen zenekarból rengeteg van, viszont pont annyival írnak jobb számokat az átlagnál, hogy érdemes legyen megnézni a februári koncertjüket Bécsben. Ez például az év legcukibb három perce.

Steve Gunn: Way Out Weather

Megszámlálhatatlan őszi séta, éjszakai buszozás és reggeli villamosozás közben repített vissza a gyerekkoromba ez a szám.

Frankie Cosmos: Fireman

A gyerekkorom Frankie Cosmos tündérien aranyos, mégis valahogy szívszorító altatódaláról is eszembe jutott párszor.

Wussy: North Sea Girls

Ez meg érdekes módon a soltvadkerti tónál töltött nyarakat idézte fel bennem.

Ray Lamontagne: Supernova

Az év legjobb Tom Petty-száma.

Weyes Blood: Land Of Broken Dreams

A gyönyörű dallam egyszerre emlékeztet Enyára és a Jethro Tullra, és ez egyáltalán nem rossz.

Sturgill Simpson: Turtles All The Way Down

A Metamodern Sounds In Country Music tényleg kötelező azoknak is, akik egyébként irtóznak a műfajtól.

Cool Ghouls: And It Grows

Bár 2014-ben éreztem először, hogy kezd nagyon elegem lenni a pszichedelikus rock sokadvirágzását meglovagló garázszenekarokból, azért amíg ez a vonal képes ilyen számokat írni, nem panaszkodom hangosan.

Les Big Byrd: White Week

A Les Big Byrd lemeze az év legvégén jutott el hozzám, akkor viszont teljesen padlóra tett, ideális esetben legalább négy-öt szám szerepelne itt. Szintik és bugyborékolás: Mennyország.

Kikagaku Moyo: Kodama

Én már csak olyan vagyok, hogy mindenről eszembe jut valami régi, szóval erről a számról egy nagyon kedves ismerősünk bajai gyógynövényboltja jut eszembe, főleg azért, mert ez a nagyon kedves ismerős is ilyen zenéket hallgatott.

The Soundcarriers: Low Light

Tropicalia még nem volt ilyen könnyű és szép. A Soundcarriers egy távoli medence partján ideális.

Gwynno: Chwyldro

Ha valaki éteri hangon énekel walesi nyelvű szövegeket, az annyira távol áll a mai magyar valóságtól, hogy csak szeretni lehet.

Baxter Dury: Pleasure

Pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet.

Mystic Braves: Desert Island

Amit a Cool Ghouls esetében írtam, az itt ezerszeresen igaz. Ezt a számot tényleg akár hatvannyolcban is írhatták volna.

Mazes: Mineral Springs

Sokáig hezitáltam a Mazes és a Proper Ornaments között. Maradjunk annyiban, hogy mindkét zenekar nagyon jó lemezt hozott ki tavaly, de a kettőről együtt ez a legjobb szám.

(ha nem volt elég ez a 20 szám, itt van még több Szabó Benedek 2014-es favoritjaival)

Szabó Benedek

SZABÓ BENEDEK KEDVENC 2013-AS DALAI ITT HALLHATÓK. A 2012-ESEK ITT. ÉS A 2011-ESEK PEDIG ITT.