Biczó Andrea – kedvenc 2014-es dalok

2014.12.27. 11:31, rerecorder

royksopp-and-robyn-014.jpg

Az év végi összegzés hagyományos módja a Recordernél, hogy a közösen összeállított Top 50-es albumlista - amin idén Ariel Pink lett az első - után a kedvenc dalainkat szerzőnként publikáljuk, karácsony után. A 2011-es, 2012-es, 2013-as sorozat után kezdődik a 2014-es daldömping, a stáb ABC-rendjében haladunk, a felvételek egy rögtön meghallgatható playlist-ben, rövid kommentárokkal - a sort Biczó Andrea nyitja (a nyitóképen meg a Röyksopp Robynnal).

Idén is – mint korábban mindig – a kedvenc számaim természetesen azok, amik a kedvenc lemezeimen szerepelnek, így a dalválogatásban leginkább azok vannak jelen, amelyek albumszinten valamiért a huszadik átvariálás után lecsúsztak, illetve idén több régebbi kedvencem is csepegtetett egy-két újdonságot a jövőre várható új anyagáról. Egyébként érdekes volt ez az év, és nem csak azért, mert nem voltak toronymagasan kiemelkedő lemezek, hanem mert többé nem ciki szeretni a Tokio Hotelt vagy Taylor Swiftet. Nyugi, itt semelyik nem lesz.



A RECORDER SZERZŐINEK KEDVENC 2014-ES ALBUMAI.

Twin Shadow: Turn Me Up

twinshadow_1.jpgKorábban is nagyon kedveltem George Lewis Jr. munkásságát, de miután 2012-ben volt szerencsém élőben is látni, teljesen beleszerettem. Innentől kezdve tulajdonképpen majdnem tökmindegy volt számomra, hogy mit csinál, és várom a Confess folytatását, mint a messiást, de az a szerencse, hogy nem is kell túlságosan elfogultnak lennem, hiszen amit Twin Shadow kiad a kezéből, az szinte biztos, hogy kurvajó. Mint például ez a dal is.

The War On Drugs: Red Eyes

Az az érdekes, hogy ebből úgy sem tudnék két egybefüggő szót felidézni, hogy tényleg baromi sokat hallgattam, és ez nem azért van, mert nem tudok angolul, hanem mert a szöveg tulajdonképpen nem is fontos. Mondhatjuk, hogy különösebben nem is érdekel, ami bizony ritka, de itt annyira elkap a hangulat, hogy teljesen másodlagossá válik minden. A hangulat, amit legtöbbször akkor éreztem át, mikor a 130-as buszon a Stadionok felé zötykölődtem reggel: becsuktam a szemem, és szinte mindenről sikerült megfeledkeznem. Kevés dolog kapcsolja ki az agyam ennyire, szippant magába és helyez át valami teljesen más környezetbe.

Future Islands: Seasons (Waiting On You)

Erről a számról csak annyit szeretnék elmondani, hogy így kell elkezdeni egy szuper albumot!

Robyn & Röyksopp: Do It Again

Ha volt idén ultimate kedvenc dalom, akkor ez az. Érdekes, hogy az azonos című EP-ről az összes többi szám egyáltalán nem hagyott bennem semmilyen nyomot, de ez pont olyan, mintha a zseniális Robyn-féle Body Talk trilógiáról maradt volna le, és nem azért, mert színvonalában elmaradna azoktól, hanem csak szimplán elfelejtették volna elővenni a fiókból.

Major Lazer ft. Ariana Grande: All My Love

Ha létezik olyan, hogy bűnös örömök dal, akkor nálam ez az. Nem mintha különösebben szégyellném, hogy tetszik, de egy olyan énekesnő énekli, akitől a hátamon feláll a szőr, egy olyan film betétdalaként, amiből az életemben egy képkockát nem láttam. De javarészt mégiscsak Diplo, Lorde és bónuszként írta, ez pedig meg is látszik rajta. Ugyanitt érdemes megdicsérni Lorde munkáját külön is, aki nem csak egy szintén figyelemreméltó dalt írt és énekelt el (Yellow Flicker Beat), de egy egészen pofás filmlemezt állított össze.

Marina & The Diamonds: Froot

matd_froot-jpeg.jpgMarina két albumot tudhat maga mögött, amiből az egyik – ha nagyon szűklátókörűen akarunk fogalmazni – egy bohókás, alternatív dívát jelenít meg, a másik pedig egy komolyabb, mainstreamebb pophercegnőt. Érdekes, hogy az első két single-lel pont mindkét irányt megcélozta, de az én szívem egyértelműen a Family Jewels lemezhez húz, így esett a választásom a Frootra. Egyébként pedig innen is csókoltatom Marina marketingeseit, és üzenem, hogy csodálom a munkátokat, mert az a világ, amit egy-egy album körítéseként felépítetek, az varázslatos!

Spoon: Do You

Britt Daniel azt nyilatkozta erről a lemezről, hogy egyszerűen újra jól érzik magukat attól, hogy együtt zenélhetnek. Ez pedig a kislemezként is kimásolt Do You című dal játékosságán érződik talán a legjobban. Figyelemfelkeltő háttérvokál, könnyed akusztikus gitár, kissé kontrasztos szöveg-vokál kombó – nem kell sok ahhoz, hogy egy kedves és mégis kissé szomorú, de ettől függetlenül végtelenül szerethető dal szülessen.

Lana Del Rey: West Coast

Lana nálam megint a filmzenéjével tarolt (Big Eyes), de mivel az nincs fent Spotify-n, kénytelen vagyok megemlékezni idei albumáról, amin ugyan voltak persze szuper dalok (mint például a West Coast vagy a Money Power Glory), bennem mégis fájdalmas nyomot hagyott. Köztudottan és bevallottan vagyok hatalmas rajongója Lanának, pont ezért dühített fel mérhetetlenül, hogy kijött egy túlproducerelt, abszolút semmilyen lemezzel, ami kb. annyira volt dögös, mint ahogy én itthon ülök a gép előtt a malacos onesie-ban három napos kétpofára zabálás után. És ha ez nem lenne elég, egy kibaszott normális, egybefüggő állomásokból álló turnét se voltak neki képesek összehozni, és tulajdonképpen a félreértett öngyilkossági kijelentésén kívül nem is igazán hallottunk róla. Mintha megépítették volna a tökéletes marketing terméket, amit most hagynak szép csendben megrohadni a sarokban.

new-lykke-li-album-coming-in-may-1.jpgLykke Li: Gunshot

Lykke Li teljesítményével sem voltam idén megelégedve, hiszen az I Never Learn olyan végtelenül keserű lett, hogy kis hígítás nélkül szinte fogyaszthatatlan. Ettől eltekintve viszont a szívbemarkoló melódiák közt akad jópár emlékezetes, amit az ember újra és újra elővesz a rosszabb napjain. Ez is egy ilyen.

How To Dress Well: Repeat Pleasure

Egyáltalán nem emlékszem már, hogy Tom Krell albuma miért maradt le az albumlistámról, de vezeklésképp álljon itt a kedvenc dalom a „What Is This Heart?”-ról.

+1

Tegan and Sara ft. Lonely Island: Everything is AWSOME!

Egyszerűen nem hagyhattam ki azt a dalt, ami egyszerre zseniális és végtelenül idegesítő. Egyébként, ha láttad a Lego Movie-t (kötelező darab!!), akkor még sokkal viccesebb ez a szám. Na meg persze ki számított erre Tegan and Saraéktól?! A munkahelyemen egyébként mióta beszerelték a hangfalat, nagyjából minden nap 5 és 6 között egyszer felszólalt, és higgyétek el: mindenki azonnal felébred tőle.

BICZÓ ANDREA KEDVENC 2012-ES DALAIT ITT HALLGATHATOD MEG. A 2013-ASOKAT PEDIG ITT.

https://recorder.blog.hu/2014/12/27/biczo_andrea_kedvenc_2014-es_dalok
Biczó Andrea – kedvenc 2014-es dalok
süti beállítások módosítása