„Dalt írni mostanában olyan, mint levegőt venni” – Prieger Zsolt (Anima Sound System)-interjú

Az Anima Sound System tavaly ünnepelte huszadik születésnapját, idén novemberben pedig kiadta Gravity And Grace című, vendégekkel (Beck Zoltán, Halott Pénz, Pálinkás Tamás stb.) teli kilencedik sorlemezét és már dolgozik is számos újabb kiadványon. Prieger Zsolt egyebek mellett azt is elárulta, hogy mi a kapcsolat a gravitáció és a kegyelem között.

- Az Anima a lányod, Fanni csatlakozásával restartolt az évtizedfordulón, és a 2010-ben megjelent Tedd a napfényt be a számba is már szándékoltan poplemeznek készült, miben más a mostani folytatás?

- Annyi restartot – vagy hívd, ahogy akarod – csináltunk már a 21 év alatt, hogy magam sem emlékszem. Ettől volt részben mindig is izgalmas az egész. Új impulzusok, új szituáció, az energiák más- és más rezgése, ez az, ami a dalokat is táplálja. És most rengeteg új dal van, naponta születnek újak, sok az új Gravity And Grace című lemezre sem került rá, de majd a következőre biztosan, amin máris elkezdtünk dolgozni. Aztán ilyenkor szokott az lenni, hogy a most még biztos pozíciójúnak tűnő lemezdalt újak váltják fel, a régiek meg mennek a dobozba. Amit a szándékolt „poplemezségről” mondtál, azzal meg az van, hogy amikor a Dubcity Fanatikz-ot csináltunk jazz-zenészekkel és szikárabb, sötétebb beatekkel, akkor az Aquanistan című album is könnyebben ki tudott jönni a maga dalosságával. Ugyanígy most is: kitechnóztam magam a Gergácz Gáborral közös Sword And Scythe-tal, vagyis sokkal jobban is tudnak áradni a rövidebb, egyszerűbb szerkezetű dalok, amiket persze ugyanúgy imádok, mint a 7-8 perces, nagyobb lélegzetvételű 4/4-es kompozíciókat, csak máshonnan jönnek és máshova is tartanak. Egyik a tánctérre, másik meg jóval intimebb szituációba. Ugyanakkor a dalos forma sokkal jobban kedvez annak a fajta, kicsit spirituálisabb, befelé figyelő világlátásnak, amit ma, ha kicsit másképp is, de Németh Gergővel mindketten képviselünk. A spirituálék, a gospelek, a teremtett világ nagyszerűségéről szóló dalok most jobban izgatnak bennünket, mint a kézzel fogható aktuális valóság unalmasan ismétlődő elemeinek kommentárjai.

A GYEREK-SZÜLŐ-ZENE HÁROMSZÖG HAZAI ZENÉSZEK SZERINT.

- Az Anima eleinte tempósan adott ki új zenéket, de az Aquanistan óta kifejezetten lelassultatok, tizenegy év alatt három lemez, mi ennek az oka? Hiába volt több tagcsere is időközben, továbbra is Németh Gergely a fő alkotótársad, abban tehát nem volt változás.

- Rengeteg projekt, egyéb lemezek, produceri munkák, dj-zések, mix-készítések, egy technozenekar felépítése, sok minden volt időközben. Tény, hogy kevesebb teljes Anima-lemez született, de az Aquanistan körüli belassulás összefügg azzal is, hogy életünk talán leginkább rutinból csinált pár éve volt akkor, amikor a külső sikeresség befelé kevesebb kreativitást takart. Én például azokat a koncerteket untam a legjobban, ahol tízezrek tomboltak, szóval ezt belül másképp éled meg, ha kritikus vagy önmagaddal szemben. Ennek az időszaknak is megvoltak a gyönyörű pillanatai, de a folyamatos továbblépés sokkal inspirálóbb, mint az egy helyben állás. Például amikor Németh Juci távozott, új, folyamatosan Londonból Budapestre ingázó énekessel, Jeremy Thompsonnal két hónap alatt teljesen új koncertprogramot és fél éven belül új lemezt, a We Strike-ot építettünk fel, szóval ezek a vészszituációk sokkal jobban kihozzák belőlünk a kreatív energiákat.

- Az előző Anima-lemez óta több más projekted is beindult (Sword And Scythe, December 4th), felmerült valaha is az Anima feloszlása?

- Soha. Még véletlenül sem. Az Animát mindig csinálni fogjuk, főként most, amikor újra sok dalt írunk hármasban, ahogy régen is, Szabolcs öcsémmel meg Gergővel. Amikor épphogy megjelent az új album, máris a következőkön gondolkodom. Az is nagyban erősíti az összetartozást, meg a közös alkotás élményét, hogy Fanni ilyen szépen belenőtt ebbe a feladatba, hogy az új lemezen már szerző is, és ahhoz képest, hogy Budapesten élünk már több mint egy évtizede, a teljes koncertzenekar szombathelyiekből áll.

PRIEGER ZSOLT NAGY LEMEZGYŰJTŐ IS, TUDTAD?

- Tavaly ünnepelte huszadik születésnapját a zenekar, vonj egy gyorsmérleget a két évtizedről!

- Én nem tudok mérleget vonni, meg ez nem is az én dolgom, én csak próbálom jól érezni magam, miközben dalokat írunk. Annyi generáció nőtt fel két évtized alatt, mindenkire más- és más korszak volt hatással, van aki imádja ezt a lemezt, és kifejezetten nem szereti a másikat, aztán több év kihagyás után újra becsatlakozik, gyerekek fogannak meg egy-egy dalra, majd a felnőtt gyerek elkezd járni koncertre tizenhét évvel később és fogalma sincs róla, hogy anyu meg apu a 68-ra meg a Mariguana Cha-cha-cha-ra tombolt, és ez így van jól. Van, akinek a folkos Anima jön be, van, akinek a dalos-hipszteres, van, akinek meg az újak, van, aki nálunk hallott először elektronikát és d’n’b-t, nekünk meg mind a sajátunk, nem tudunk belőle választani kedvencet. Nem is akarunk, nem a mi dolgunk. Örülök, hogyha hallgatják. 

- 2013 folyamán sokfajta, eltérő stílusú számmal jelentkeztetek volt köztük trapes, volt ragtime-os, countrys elektropop és kedves karácsonyi dal is, a szokásos animás eklektika jegyében. Gondoltatok rá, hogy ejtitek a nagylemezformátumot és maradnak a kisebb megjelenések?

- Igen, akkor, amikor a lemezmánia volt, akkor annyira jó érzés volt dalokkal kijönni és mindezt negligálni. Most viszont annyira elkezdett hiányozni a nagyobb, koncept-dolgokra is alkalmasabb „nagylemez”, hogy csináltunk egyet és kiadó is látott benne fantáziát, úgyhogy most jönnek sorban a lemezek, amíg ezt is meg nem unjuk újra. Szeretem ezt a kontextust, ahol tudsz kezdő számmal és befejezővel számolni, ami kifut valahova, annak ellenére, hogy ezen is van slide-gitáros ballada, meg népi-hegedűs dub-reggae, ’80-as évek benyomásait őrző táncdal vagy acapellában előadott szerelmes dal, szóval most sem tudtunk kibújni a bőrünkből, de valahol egységes az egész, mondanivalóban meg főleg. Ez a Simone Weil inspirálta cím meg mindent elmond arról a szellemi közegről, amiben a lemez született. Szerinte a lélek minden természetes indulatát az anyagi nehézkedéshez hasonló törvények irányítják. A kegyelem az egyedüli kivétel. Kábé ezt a gondolatot kommentálják az új dalok.

- Mi vezetett benneteket szerzőként a Gravity And Grace direkt pophangzása felé?

- Dalokat írunk, aztán formába öntjük, semmi direkt hangzás-vágy nem vezérel bennünket, ezek lesznek valamilyenné a megformálásuk során. Az azonban tény, hogy a „dalok” állnak a legjobban most az Animának, Fanni is ebben a legjobb, és mi, ahogy már mondtam, annyi felé éljük ki magunkat más attitűdökkel, hogy újra megszerettük a dalírást. Dalt írni mostanában olyan, mint levegőt venni. Felrakom a levest a tűzhelyre, s miközben elkészül, egy dalt is megírok. Meccsszünetekben is szoktam dalt írni és Szabi is ugyanígy működik. Sőt, Geri, azaz Gergácz Gábor is ilyen, aki szintén gitárral a kezében néz végig egy filmet vagy meccset. A nyitódal például az ő ötletéből született, amikor megmutatta, egyből tudtam, hogy azzal köszönt be majd a lemez.

- Hogyan jöttek létre a közreműködések? Mi alapján választottatok?

- A közreműködők mindegyike jó barát, sőt, van, aki nagyon régi jóbarát. Például Beck Zoli ilyen, mert amikor körülbelül négy ember ismerte összesen a 30Y-t, már akkor barátok voltunk, eljött hozzám megmutatni az első demójukat Szombathelyre, dumáltunk fél órát és ment vissza vonattal. Jó ember, jó szerző, van karizmája, és amikor együtt vagyunk, nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést. Amikor most jött hozzám éjszaka, hogy felvegyük a dalt, még reggel kilenckor is megnyitottunk egy bort, annyira benne voltunk az egymás-vállán-sírásban és a sztorizásban. Pálinkás Tomival szintén nagyon jóban vagyunk, szerintem ő is nagyszerű dalokat ír az Isten Háta Mögöttben és a Tejben is, és rengeteg erő van a személyiségében. Ő Fanninak is nagyon jó barátja. Hair a Strong Deformityből húsz éve barátom, Gergővel mi voltunk a producerei a Magic Syrup című albumuknak, azóta összejárunk rendszeresen és fejtjük a világot. És persze Tóth Szabi szitáros is ezer éves haver, ő játszotta fel a Csinálj gyereket szitártémáját régen, és most is szívesen jött. De mondhatnám, a fiatalokat, G.Rast a Riddim Colonyból, aki még Anima-vokalista is volt a múltban, vagy ifj. Csoóri Sándort, a zseniális  brácsást, vagy az egyik legsajátosabb hangú magyar rappert Marsalkó Dávidot azaz Halott Pénzt, szóval senki sem véletlenül vagy marketingszempontból van a lemezen. És mivel rengeteg jó barát és kiváló alkotó és előadó kimaradt a mostani dalokból, ez a vendégjárás folytatódik a következő albumokon is. 

AZ ELSŐ ANIMA-KAZETTÁRÓL MEGEMLÉKEZÜNK 1994-ES VISSZATEKINTÉSÜNKBEN IS.

- Hogyan alakul a zenekar közeljövője és mik a távlati tervek?

- Bemutatjuk az új lemezt a Roham Bárban pontban szilveszter éjfélkor, majd lesz egy akusztikus nagykoncertünk a MÜPA-ban január 21-én, aztán kijön a Gravity and Grace remix-albuma, majd tavasszal egy hiphoplemezünk, ami szintén Anima Sound System-album lesz, s amin az összes, szívemnek kedves hazai mc és hiphop-előadó – Killakikit, Barbárfivérek, Akkezdet Phiai stb. – alá készítünk alapokat Gergővel, de lesz olyan is, amikor vendégproducer hozza a beatet, például Zomblaze barátunk, és mi írjuk rá a dalt Fannival. Ezen az albumon főleg hangmintázós-lemezjátszós kedvünket éljük majd ki, aztán télen megint jön egy dalosabb lemez, szóval dolgozni fogunk sokat jövőre is, nincs megállás.

interjú: Dömötör Endre

az Anima szilveszteri lemezbemutató koncertjének Facebook-eseményoldala

a Gravity And Grace lemez teljes egészében: 

a lemez klipes dala, a Crossroads: