Képeket hagyunk magunk után – Magyar popzene 1994-ben

Ha 1993-ról azt írtuk egy évvel ezelőtti visszatekintésünkben, hogy a rendszerváltás utáni káosz éve és átmeneti időszak volt a magyar zenében, akkor ahhoz képest nagy változást 1994 sem hozott, de már tisztábban mutatkoztak a következő évek főbb irányvonalai. 1994-es fókusztémánk magyar ága következik.

1994-re Magyarország – több – zenei tekintetben is csatlakozott a nyugathoz. Nemcsak betelepült az összes multi lemezcég, de ebben az évben már túl is voltak a tapogatózás időszakán, és ezzel együtt javában zajlott a hazai zeneipar átalakulása. Már nemcsak éppen elindultak a nagy fesztiválok, de a Sziget egyenesen Eurowoodstockot szervezett (és a VOLT és a mezőtúri események is sikeresebbek lettek). Mindez persze csak papíron hangzik úgy-ahogy jól. A valóságban a hatvanas-hetvenes évek nagy öregjei ültek a lemezcégek fontos asztalai mögött, találékony haszonleső fiatalok a menedzseri posztokon és mindenki még csak tanulta a feladatát. Arról nem is szólva, hogy ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni, 1994 zenei örökségét, akkor az elég szomorkás lenne: új lendületet hozó zenei hullámok nem nagyon indultak meg ekkoriban, túl sok korszakos lemez sem készült és úgy általában mindenki kereste a helyét. De nézzünk kicsit mélyebbre.

Megszűntek az előző évek sikerzenekarai (Bonanza Banzai, Rapülők), a MAHASZ nagylemezlistáján Zámbó Jimmy, Sipos F. Tamás és Hevesi Tamás uralkodtak, az év slágerei meg ezek voltak: Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet? (ez amúgy máig az Eurovíziós Dalfesztivál legnagyobb magyar sikerdala egy 4. helyezéssel), Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani, Sipos F. Tamás: Nincs baj, Baby, Republic: A 67-es út, Soho Party: Gyere és táncolj. Hervasztó? Az ellenpélda kábé a Charlie-féle Nézz az ég felé meg a Kimnowak és a Hol van az a nyár? volt. Miközben visszanyomultak az öregek (P. Mobil, Omega, Presser Gábor) – az Európa Kiadó meg ebből köszönte, de nem kért és egy koncertlemezzel felfüggesztette tevékenységét – a föld alatt csak szolidan mozgolódtak egyes színterek. A legjellemzőbb talán az instrumentális zenekarok csoportosulása (a Korai Öröm, a Másfél, az Úzgin Űver eddigre már kitermelt egy lelkes közönséget), de a hagyományos magyar metálról leszakadni kívánók (Slogan, The Bedlam, Screen, Nevergreen) is erősödtek, sőt a Tankcsapda határozott rockosodásával jól látható zászlóvivőjük is akadt.

A RECORDER SZERINT EZEK VOLTAK 1994 LEGJOBB ALBUMAI.

Az alternatív zenében tényező lett a Bahia és a Trottel kiadó, de persze ezzel együtt a nyolcvanas évek szellemisége is tartotta magát. Egyrészt még mindig jöttek az utólag végre hivatalosan is kiadott anyagok (csúcs a Balaton: II.), másrészt voltak Trabant- (Mia Santa Maria & Kína Herceg) és Bizottság- (Batu Kármen) emlékmorzsák (sőt tartotta magát a Sziámi is), harmadrészt az év egyik legjobb albumát jegyző Csókolom is ennek a hagyománynak a folytatója. Fontos – régebbi – ásatási munka még az ős-Tolcsvay első kiadása (Tolcsvay Trió 1968-69) is.

Mivel a Pál Utcai Fiúk elkótyavetyélte lehetőségeit, ekkor már egyértelműen a Kispál és a Borz a vezető alternatív zenekar, nyomában pedig messze nem egységes (színvonalú), de legalább színes a kép. Nyomul a funkrockos Nyers, a funkpopos Kinopuskin, a sanzonrockos Karabély, a lükepunkos Prosectura (balra), a poprockos Kimnowak és a darkból világosodó Perfect Name. Bontakozik az elektronikuszene is: a Liquid Limbs az úttörő, kísérleti irányból bejelez az Anima (jó experimentális lemez még a Tundravoice-é) és elindulnak az első földalatti techno-bulik. A magyar hiphop pedig még mindig szintén csak a föld alatt, mondjuk a Picasso Point rapklubjában él. A folkrockban a Barbaro az ász, bluesban szintet lépett saját dalaival a Palermo Boogie Gang, Dévényi Ádám pedig szép dalszerző-előadói lemezzel jelentkezett. Valami ilyesmi a Menyhárt Jenő-Másik János páros improvizációkra épülő albuma is, de Másik egy másik 1994-es albumon is főszereplő, mégpedig Cseh Tamással közösen a minden szempontból korszakos Levél nővéremnek 2. nagylemezen. Na, az a magyar popzene egyik csúcsa.

Dömötör Endre

Az év magyar albumai

#Cseh Tamás-Másik János: Levél nővéremnek 2. (Gong / Hungaroton)
Nemcsak a rendszerváltás metszően éles látlelete, de egy azóta is aktuális és önvizsgálatra alkalmas, zeneileg is harsány mestermű.

#Liquid Limbs: Transparent Hole (HMK)
1994-ben egyértelműen a Liquid Limbs második, kidolgozott és humorosan játékos albuma jelentette a jelen időt Magyarországon.

#Csókolom: 202-18-31 (Steadicam Bt.)
A nyolcvanas évek undergoundja továbbélt 1994-ben ezen a rocksanzonos kazettán, csak trágárabban és kíméletlenebbül.

#Tankcsapda: Jönnek a férgek (Rózsa Records)
A korai punk&rollos dalok után ezen a 3. albumon tekert egyet a keményebb hangzás felé a megújult trió, és bejött a váltás.

#Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc (Polygram)
Átmeneti, de azért erős lemez, néha még a korai időszakot idézi, helyenként már az 1996 utáni érett szakaszt.

1992 MAGYAR ZENEI TÖRTÉNÉSEIT ITT FOGLALTUK ÖSSZE VELŐSEN AZ 15 LEGJOBB ALBUMMAL.

További 10 jó album 1994-ből

Anima: Anima001
Barbaro: II.
The Bedlam: Inside Ash
Charlie: Charlie
Dévényi Ádám: Mindennapi éjek
Karabély: Irány a végtelen
Másfél: Kínai nátha
Másik János, Menyhárt Jenő: MJMJ
Palermo Boogie Gang: Bottle Up And Go
Prosectura: Akkor inkább úthenger

az év legjobb magyar lemezéről, a Cseh-Másik-albumról talán az egyik legszebb dal, A nagy sárga gong: