„Nincsenek szabályok, csak nyitottnak maradni” – Jenny Lee Lindberg, Warpaint-interjú

2012 augusztusában interjút készítettünk a 2010-es első albumával az A38-on fellépett Warpaint ritmusszekciójával, most ismét Jenny Lee Lindberg basszusgitárost kérdeztük, hogy végre elkészült és 2014 januárjában meg is jelent a cím nélküli második album. Jennyt reggelizés közben hívtuk, kért egy rövid pisiszünetet is, de az új album készítésétől, a producer Flooddal való lemezfelvételen át, férjével, Chris Cunningham kliprendezővel való munkáikon keresztül egy James Blake-kollaboráció esélyéig sok mindenről szó esett.

- Két éve nyáron, amikor magyarországi koncertetek előtt készítettünk veletek interjút, azt mondtátok, hogy 2012 eleje óta dogoztok a második albumon, a dalok háromnegyede készen áll arra, hogy rögzítsétek őket. Gondoltátok volna akkor, hogy ennyi időre lesz szükség a lemez befejezéséhez?

- Nem erőltettünk semmit. Igen, 2012 februárjában költöztünk be egy Joshua Tree-ben lévő házba csak zenélgetni, aztán nyáron találkoztunk újra, hogy elkezdjünk ismét dolgozni a dalokon, szóval egy masszív alapanyag készen volt. Eredetileg a Joshua Tree-session után mentünk is volna a stúdióba, de Flood, a lemez producere akkor nem ért rá, mi meg mindenképp meg szerettük volna várni őt. Aztán persze idővel továbbgondoltuk a dalokat, finomítottunk némelyiken, miközben vártunk a producerünkre. Flood tavaly januárban tudott velünk dolgozni, a stúdiózást akkor nagyrészt le is tudtuk. Aztán meg jöttek az utómunkálatok, de manapság egy év a lemez felvétele és megjelenése között már meglehetősen standard gyakorlat.

- Milyen volt Flooddal dolgozni a lemezen? Miért szeretettek volna vele dolgozni olyannyira, hogy hajlandóak voltatok várni rá majd egy évet?

- Még évekkel ezelőtt Emily (Kokal, a zenekar egyik gitáros-énekese – a szerk.) egyik barátja ültette el a gondolatot bennünk, hogy a hangzásunk milyen jól összeillene a Flood által felügyelt lemezek megszólalásával. Ez az ötlet ott lógott a levegőben és amikor esély is lett rá, hogy megvalósítsuk, akkor már ragaszkodtunk hozzá. A két évvel ezelőtti Joshua Tree-session során elhatároztuk, hogy vagy saját magunk visszük végig a lemezt, vagy csak ő lehet a producer. Mivel őt is érdekelte, megvártuk, ennyire egyszerű a dolog.

ÍME A LOVE IS TO DIE CÍMŰ FELVEZETŐ DAL, MÉG TAVALY OKTÓBERRŐL.

- Amikor egy zenekar cím nélküli lemezt ad ki, az gyakran egy új kezdetre utal. Esetetekben az lehet az új kezdet, hogy ez az első album, amelynek dalain már a kezdetektől együtt dolgozik a négyes, hiszen a 2010-es The Fool című debütálás szerzeményeinek megírásánál Stella Mozgawa dobos még nem volt tagja a Warpaintnek.

- A leghatározottabban új kezdet volt számunkra ez a lemez. Sőt, azt mondanám, hogy számomra különösen. Annyi dobos jött-ment korábban a zenekarban, hogy soha nem volt esélyem valakivel groove-okat írni, egymásra hangolódni, de Stellával ez megtörtént, és még a dalírás előtt elkezdtünk zenélni kettesben és rengeteget próbáltunk, nagyon sokat változtattunk a megszólalásunk alapjain. Stella ehhez még szuperkreatív és -tehetséges is, szóval az új lemezt valóban nemcsak egy új dobossal írtuk, hanem a Warpaint rendes felállásával. Tulajdonképpen pontosan ezért hívjuk ezt a lemezt szimplán Warpaintnek, mert most először érezzük azt, hogy ez mi zenekarunk. Ez a Warpaint. A The Fool a Warpaint számos inkarnációjának volt a válogatáslemeze, ez meg az első olyan anyag, ami teljesen mi vagyunk.

- Stella már az előző interjúban is említette, hogy várható, hogy többet kísérleteztek elektronikával, a lemezhez sok billentyűs hangszert is használtatok, amik ugyan elég mélyen beleépültek a dalok alapszerkezetébe. Mennyire vált be ez a kísérletezés?

- Amikor végeztünk a 2012-es turnéval és újra elkezdtünk a dalokkal foglalkozni, egyszerűen nagyon lelkesek voltunk és ki akartunk próbálni minél több mindent. Nincsenek szabályok, csak nyitottak maradni. Lényeg, hogy mind a négyen élvezzük a zenekart, a dalszerzést, a hangszerelést. Nagyjából ez járt csak a fejünkben. Amúgy meg az előző albumon is nagyon sok a szintetizátor, a különbség a két lemez között alapvetően csak annyi, hogy ez minimalistább. A Fool is tele van elektronikus rétegekkel, billentyűsökkel csak nem nagyon hallani, mert olyan sok sávban kerültek rá plusz gitárok, hogy szinte teljesen elfedik azokat. Az kaotikus lemez volt, ezen pedig hagytunk teret minden hangszernek és hangnak. Sőt egymásnak is a dalírásban. Ez a lemez leginkább egy zenei párbeszéd közöttünk.

- Ért bennetek nyomás bármilyen oldalról, kiadó, sajtó, hogy „gyerünk, adjátok már ki!”, mi lesz már?

- (kicsit kivár) Nem. A lemezkiadónak igazán csodás, simán hagyják, hogy legyünk önmagunk, haladjunk a magunk tempójában. Nyilvánvalóan volt egy megjelenési terv egy idő után, de azt már könnyű volt tartani. Kívülről nem éreztünk nyomást, viszont abban igazán jók vagyunk, hogy magunk helyezzük a súlyokat a vállainkra! (nevet) Ezt a feladat végrehajtottuk magunk.

- A férjed, Chris Cunningham klip- és filmrendező rögzítette a teljes lemezfelvételi procedurát, aztán mindent, ami utána jött. Mikor lesz ebből dokumentumfilm?

- Nincs megjelenési dátum egyelőre, Chris nagyon sok mindent rögzített az elmúlt két évben, de azért nem forgott folyamatosan a kamera. Előre kiválasztott napokban, pillanatokban filmezett. Előbb-utóbb lesz belőle film, de szerintem először csak kisebb részletekben fog megjelenni és majd ezekből áll a végére össze egy teljes anyaggá. Amúgy pedig még vannak terveink további forgatásokra, egyáltalán nem sietünk a végeredménnyel. Ha ez a film valami biztosan nem, akkor nem egy idő által behatárolt projekt.

CUNNINGHAM EDDIGI UTOLSÓ KLIPJE 2010-ES ÉS ITT LÁTHATÓ, GIL SCOTT-HERONNAK KÉSZÜLT.

- Eléggé könnyen kéznél lenne minden idők egyik legjobb kliprendezője (a lemezborítót és az egyéb vizuális megjelenést egyébként Cunningham tervezte), ti mégsem vezettétek fel az új albumot egy meglepő videóval. Hogyan látod pillanatnyilag a folyton változó zeneipari szabályokat? Már nincs szükség a videókra?

- Egyrészt soha nem voltunk hajlandóak semmit sem megtenni, amit nem tartottunk helyesnek, legyenek azok bevett szabályok vagy sem. Másrészt semmi olyant sem, amihez nem volt kedvünk. Harmadrészt semmi olyant, ami nem minket reprezentál teljes egészében. Sőt, negyedrészt semmi olyant sem, amit csak megszokásból tesznek az emberek. Személy szerint úgy gondolom, hogy a videoklip, mint művészeti ág borzasztóan hanyatlóban van, alig-alig akad egy-egy jó klip manapság. Pontosabban, alig-alig jut el hozzám, nyilván nem az összes videóról beszélek. Az viszont biztos, hogy régebben egymást érték a hatásos klipek és ezt ma nem érzékeli az ember. Legtöbbször az az érzésem, hogy a klipek csak azért készülnek el, mert „kell egy klip”, nem azért mert ötlet is van mögötte. Szimplán reklámtermék. Ha lesz egyszer egy elképesztő ötletünk, akkor biztosan forgatunk belőle videót, de ez egyelőre nem történt meg. Amúgy a lemez előtt persze éppenséggel felmerült, hogy akkor mi legyen a klippel? Legyen? Chris? Chris nyilván kéznél van, de ő sohasem úgy dolgozott, hogy itt egy meló meg kell csinálni, hanem rengeteg időt tölt az ötleteléssel, csak akkor kezd hozzá bármihez, ha úgy érzi erős lehet a végeredmény. Most sem olyan ötlet nem merült fel, amit úgy éreztünk volna, hogy muszáj megvalósítani, sem igazán idő nem volt rá eddig. Jönnek majd helyette Chris teaserei a filmhez, ez a projekt nem annyira tipikus lesz, mint egy eseménytelen, muszáj-videó.

LONDONI TUDÓSÍTUNK JELENTI: BESZÁMOLÓ A TAVALY ÉVVÉGI WARPAINT-KONCERTRŐL.

- A Warpaint másik gitáros-énekesének, Theresa Waymannek a barátja egy szintén híres előadó, James Blake. Nem merült még fel, hogy jó lenne egy Warpaint/James Blake-kollaboráció?

- De, persze, ez azért felmerült már, de leginkább csak úgy, hogy készítene egy remixet az egyik dalunkból. Vagy esetleg feldolgoznánk egymás dalát. Egy tisztább együttműködés, amikor közösen írunk egy számot, azért nem nagyon van terítéken. Szerintem egyikünk sem szeretne ilyet kezdeményezni. Persze ki tudja, még megvalósulhat egyszer a jövőben. Nem zárom ki az ötletet, de pillanatnyilag az időbeosztásunk sem teszi ezt lehetővé. Amit inkább el tudok képzelni, az az, hogy Theresa és ő, ketten összehoznak egyszer valamit.

- Folyton arról beszéltetek a lemez készítése közben, korábbi és friss interjúkban, még nekünk is ezt mondtátok az előző beszélgetés során, hogy azt szeretnétek, ha ez a most megjelent lemez nagyon szexi lenne. Mit gondolsz elértétek ezt a célt?

- Abszolút azt gondolom, hogy elértük ezt a kitűzött célt. Ami a második lemezen hallható, az pontosan megfelel annak, amit viszont szerettünk volna hallani. Úgyhogy nem azért mondom, mert bármennyire is ez a bevett szokás ilyenkor, de nagyon büszke vagyok a lemezre! Az egész zenekar az! Minden korábbinál nagyobb lelkesedéssel kezdünk bele a turnézásba.

interjú: Dömötör Endre

egy részlet a Chris Cunningham-dokumentumfilmből: 

a lemez Biggy című dalának egészen friss remixe Baardsentől:

és a Love Is To Die szintén a friss lemezről, élőben: 

ez pedig a Cunningham-film legkorábbi teasere: