Bár az itthoni zenetévé még csak most kezdte el játszani a számaikat, a szigetes fellépés alapján már sokaknak sikerült rájönnie, hogy mi is, ki is a Biffy Clyro. A Nagy-Britanniában rendkívül népszerű skót rocktrió a Sziget idei legaktuálisabb headlinereként mutatta meg, hogy milyen is az, amikor a legjobb formáját hozza. A zenekar frontemberével, Simon Neillel beszélgetett Zenész kérdez típusú interjúnk keretében Jamak Ármin, a Carbovaris énekes-gitárosa.
- Nemrég jelent meg Opposites című duplalemezetek, amit Los Angelesben vettetek fel. Miért választottatok új helyszínt a munkálatokhoz?
- Mindannyian nagyon sokat merítettünk a kaliforniai rockzenéből és életfelfogásból. A stúdióban, ahol felvettük az anyagot olyanok dolgoztak már, mint a Rolling Stones, a Fleetwood Mac vagy a Beach Boys. Amikor ott zenélsz és látod a sok aranylemezt és ikonikus albumot a falon, akkor te is valami nagyon jót szeretnél kihozni magadból. Ja és mindez persze egy nagyon jó módja a kiadó pénzének elköltésére.
- Ez még mindig így működik?
- Igen, igen. Pont így, az biztos, hogy nem utaztunk volna Kaliforniába négy hónapra, ha mindezt nekünk kellett volna állni. Amúgy egy nagyon kreatív hely, zseniális zenekarokkal.
- A gyönyörű strandokat kifelejtetted…
- Igen, az is mindenképp segít, ha reggel felkelhetsz és elmehetsz egy hosszú sétára a parton, kiszellőztetni a fejed. Amikor egy albumot veszel fel, az gyakran nagyon intenzív tud lenni. Jó egy olyan helyen lenni, ahol egy kicsit lenyugodhatsz.
- Inspirált az ottani zene és kultúra? Az új lemezen szerintem erősen ott van az amerikai hatás.
- Persze egyértelműen, rögtön a legelejétől kezdve a kedvenc zenekaraink mindig is amerikaiak voltak mint például a Nirvana vagy a Pearl Jam. Aztán kicsit beleástuk magunkat az undergroundba és sokat hallgattuk a Sunny Day Real Estate-et, Mineralt vagy a Braids-t. Amerika folyamatosan inspirálta a zenénket, így logikusnak tűnik, hogy ott vettük fel a lemezt.
- Másképp zajlott amúgy a lemez felvétele, mint az eddigiek?
- Az első három albumunkkal egy kis független kiadónál voltunk. Volt olyan, hogy két hétig vettünk fel egy lemezt, de olyan is akadt, hogy csak egy napig. Az új albumon négy hónapig folyamatosan melóztunk, élveztük, hogy egy kicsit kísérletezhetünk a saját világunkkal. Még mindig ugyanúgy dolgozunk, ugyanaz a munkamentünk. Viszont egy duplalemezt elkészíteni inkább olyan volt, mintha két külön albumot vettünk volna fel. Eszméletlenül nehéz meló, hogy mindig céltudatos maradj.
- Az albumról sok egymást követő szám teljesen másról szól és máshogy. Tudatosan terveztétek, hogy ennyire sokszínűek lesztek?
- Sok rocklemeznél csak arra mennek rá, hogy zúzzanak. Mi mindenképp meg akartuk mutatni, hogy ugyanannyira szeretünk egy csendes számot, mint egy igazán bombasztikusat. Amikor én egy albumot hallgatok, szeretném, ha minden egyes szám meglepetésként érne. Az volt talán a legfőbb indok, hogy rácsodálkozz a számokra.
- Hol van szerinted egy modern rockzenekar helye a zeneiparban?
- Nyilvánvalóan a tánczene mindenhol hatalmas. Amiből a rockzene még mindig adni tud, az az őszintesége. Mert beleöntöd a lelkedet. Minden digitális manapság és amikor egy szimpla gitárral és basszussal létrehozol valamit, az sokkal szívhez szólóbb. Valami, ami tisztán csak az érzésekről és az érzelmekről szól.
- Sokszor megkapod dicséretként, hogy mennyire őszinte és kedves ember tudtál maradni és én is ugyanezt gondolom rólad. Mit gondolsz azokról a zenekarokról, akik nem mondhatják el mindezt?
- Sok esetben, amikor dicsérik a bandádat, egy csomó ember hajlamos azt gondolni, hogy akkor ő zseniális vagy több mint egy átlagos ember. De mi csak három egyszerű srác vagyunk. Remélhetőleg a zenénk különleges, de mi ettől még megmaradunk azoknak, akik voltunk. Még mindig Skóciában lakunk és nem is véletlen, hogy nem költöztünk Londonba vagy LA-be. Teljesen más az aki zenészként vagy, és más az, aki magánemberként. Emiatt idegesít annyira, ha valakin látom, hogy nagyon elszállt.
- Nagyon éles az ellentét a korai albumok és az új szerzemények között. A 2007-es Puzzle című albumotok óta nagyjából egy vonalon halad a zenekar, mi változott meg ekkor?
- Azt hiszem az első albumainkon meg szerettük volna mutatni mennyire jó zenészek is vagyunk és azt hiszem emiatt a dalok, ténylegesen a zene egy kicsit a háttérbe szorult. A Puzzle-nél éreztem először, hogy a zene az első és utána jön csak a zenei tudás. Még mindig imádunk furcsa, kicsit excentrikus dalokat írni, de soha nem a zene rovására.
- Amiben egy kis matek rockot is felfedezni vélek…
- A számainkat mindig kicsit máshogy akartuk felépíteni, mint a hasonló zenekarok. Soha nem szerettük viszont a komplex dalokat. Amikor egy pop számot hallgatsz, nem szabad, hogy arra gondolj, hogy ez furcsa vagy szokatlan. Arra akkor kell csak rájönnöd, amikor megpróbálod eljátszani vagy szétbontogatni.
- Nekem gyakran úgy tűnik, hogy szeretsz egy kis fekete humort csempészni egyszerű popdalokba.
- Persze egyértelműen, és nagyon jó, hogy ezt így látod. Sokan kifelejtik a humort a számaikból. Amikor állandóan nagyon komoly vagy, az egy idő után elveszti a hatását, emiatt fontos, hogy a zenéd szórakoztató tudjon maradni.
- Kicsit más téma, de gyakran láttalak már más hajjal vagy szakállhosszal a színpadon. Egyszer még komplett Mikulás-szakállat is növesztettél. Nem vagy megelégedve vele vagy ez is csak a fekete humor része?
- Állandóan nyughatatlan vagyok, ahogy a zenében, úgy a külalakomat illetően is. Ahogy leborotválom a szakállamat újra meg akarom növeszteni és amint befestetem a hajamat máris valami mást szeretnék vele csinálni. Vicces amúgy, hogy ez sokakat mennyire érdekel. Amikor azt mondják, hogy el sem hiszik, hogy ezt csináltam és még az újság is leközli. Imádok amúgy egy kicsit rendetlenkedni ezekkel az emberekkel.
- Ez is a humorod része?
- Inkább azt mondanám, hogy szeretek azzal foglalkozni, ami igazán fontos. Emiatt nem érdekel, hogy épp mit szólnak a kinézetemhez, mert ami igazán meghatároz minket az a zenénk.
interjú: Jamak Ármin
fotók: Lékó Tamás
a Biffy Clyro legújabb klipje, a két hete közzétett Victory Over The Sun:
ez pedig szintén az új lemezről a Biblical a Szigetről:
Ajánlott bejegyzések:
-
„Hát hogy a faszba ne bántana meg, ha egyszer ez a Dwarves?” – Sarkadi Balázs interjúja Blag Dahliával
-
„A dalok a minden” – Springer Márton interjúja a Nothing But Thieves-zel
-
„Úgy szól, mint a tépőzár, néha nagy hülyeség, de néha meg működik” – A Carson Comás Bóna Zsombor a Pom Pokóval beszélget
-
A féktelen punk, aki megszeretgetné az egész világot – Amyl & the Sniffers a Szigeten
-
"Egy kedves bazdmeg" - Sebastian Murphy (Viagra Boys)-interjú
