„Hát hogy a faszba ne bántana meg, ha egyszer ez a Dwarves?” – Sarkadi Balázs interjúja Blag Dahliával

Bár legendás, egy szál luchador maszkba öltözött gitárosa, Hewhocannotbenamed nélkül, de 40 év után végre Budapestre is eljutott a világ egyik legjobb punk zenekara, a Dwarves, amelyben együtt zenél a Queens of the Stone Age-ből kirúgott Nick Oliveri, és a Foo Fighters dobosa, Josh Freeze. A kultikus zenekar énekesével, Blag Dahliával régi rajongója, a Bankrupt-főnök Sarkadi Balázs beszélgetett a koncert előtt Zenész kérdez rovatunkban.

A Dwarvest leginkább punk-rock szuperhősök ligájának nevezhetjük, akik nagy része közreműködött az új lemezen is. Mi dönti el, hogy ebből a tizenvalahány emberből ki megy turnézni? És hol van Hewhocannotbenamed?

Ez így van, mi vagyunk a punk-rock Wu-Tang Clanja. A turnéfelállásban Nick (Rex Everything) és Marc (The Fresh Prince of Darkness) a fix pont. Hewho egy ilyen rejtélyes figura, időnként megjelenik, eljön turnézni, aztán eltűnik megint.

Josh Freeze pedig nyilván nem szokott ráérni a Foo Fighters, Sting meg a többi projektje mellett, hogy turnézni is elmenjen veletek.

Josh régi haverom, 30 éve ismerem, még a Vandalsből. Öt lemezünkön játszik, számokat is írt nekünk, de nem tudtunk még fellépni vele. Eközben a hivatalos dobosunk, Snupac már öt éve a zenekarban van, és eddig nem volt lehetősége még lemezen játszani, mert Josh mellett nem rúgott labdába. Most viszont belekezdtünk egy új lemez felvételeibe, amihez már Snupac dobolta fel az alapokat.

Már megint jön egy új lemez? Az elmúlt fél évben kettőt is kihoztatok.

Igen. A Concept Albumra annyi szám gyűlt össze, hogy a maradékból összejött még egy tízszámos lemez. Ez lett a Keep It Reel, amit nem terveztünk előre.

Mint amikor az Ikrekben a bébi Arnold után kijött egy bébi DeVito is?

Pontosan. (nevet) A most készülő lemeznél viszont más a koncepció. Ezzel vissza akarunk térni a Blood, Guts & Pussy korszak nyersebb hangzásához, nem fogjuk annyit csiszolgatni, mint az előzőeket. Snupac egy nap alatt feldobolt 14 számot, mielőtt átrepültünk Európába.

Ez érdekes, mert a ’97-es The Dwarves Are Young and Good Looking lemeznél volt egy hatalmas minőségbeli ugrás a zenekar hangzásában (a zseniális producer, Eric Valentine segítségének köszönhetően), és azóta is elmondható volt minden albumotokról, hogy sokkal jobban szól, mint a többi punk lemez.

Köszönöm! De jó ezt hallani. A többi zenekar sosem ismerné el, de ez az igazság. A mi lemezeink szólnak a legjobban. Ennek ellenére továbbra is úgy kezel minket az összes pop-punk zenekar, mintha minden lemezünk olyan lenne, mint a Blood, Guts & Pussy, pedig a mi zenénkben sokkal több van popból és punkból is. Úgyhogy akkor most viszont nem lesz producerkedés és tényleg visszatérünk a nyers hangzáshoz.

Ugorjunk vissza akkor ehhez a korszakhoz. Punk zenekarként hogyan kerültetek a Sub Pophoz, ami a grunge színtér legfontosabb kiadója volt?

Még azelőtt mentünk fel Seattle-be, hogy kialakult volna a grunge színtér. ’89-ben szerződtünk le a Sub Pophoz, itt még két évvel azelőtt járunk, hogy a Nirvana berobbant volna. Ne felejtsük el, hogy ezek a zenekarok is a punkból jöttek, a Mudhoney például a Mr. Epp and the Calculations nevű tini punk zenekarból alakult, és a többiek is punkot hallgattak. Mi pedig a hardcore punk egy olyan őrült formáját játszottuk, amit senki más, ezért Seattle adoptált minket.

Aztán amikor kilőtt a Nirvana, a nagy kiadók leigazoltak mindenkit a Sub Poptól, kivéve minket, mert mi punk zenekar voltunk. Az ilyenek, mint a kibaszott Pearl Jam, az Alice in Chains, meg a Candlebox ott sem voltak, amikor az egész történt, csak utólag ugrottak rá, aztán mégis ők lettek ennek az egésznek a nyertesei. Ez volt az első leckém a zeneipar működéséről.

Ekkor döntöttem el, hogy át fogom alakítani a zenekar hangzását. Elkezdtem számokat írni egy lemezhez, amiből később a The Dwarves Are Young and Good Looking lett, és közben azt vettem észre, hogy a grunge-ot el fogja mosni a felívelő pop-punk hullám. A Green Day és az Offspring, akikkel nemrég még együtt léptünk fél a Gilman Streeten, hirtelen hatalmasra nőttek. Persze ennek a kaliforniai színtérnek sem mi, a furcsa illinoisi punk zenekar voltunk az előfutáraiként számon tartva, hanem a TSOL, a Descendents, meg az Adolescents. Soha, senki sem tudta hova tenni a Dwarvest. De mindig ott voltunk.

A Sub Pop-os történetnek egy médiahekk-kísérlet vetett véget. Elhíreszteltétek, hogy Hewho-t halálra késelték, amit a Sub Popnál elhittek, és amikor rájöttek, hogy vicc volt az egész, annyira berágtak rátok, hogy kirúgták a zenekart. Mi volt pontosan a mesterterv ezzel a sztorival? Hogy tudott volna ez jól elsülni?

Nem kellett volna ebből ekkora balhénak lennie, csak a Sub Pop akkor éppen a Warner Brothersszel készült megállapodást kötni, és be voltak szarva, hogy miattunk esik kútba a deal, ezért igyekeztek tőlünk elhatárolódni. Viszont arra jó volt a balhé, hogy elkezdett jobban pörögni a nevünk, és amikor már a kezemben volt a Young and Good Looking lemez, ami végre úgy szólt, mint a rádióban hallható zenék, akkor már ezek a kaliforniai punk arcok is felfigyeltek ránk, és leszerződtetett az Epitaph.

De amilyen szerencsénk volt, a tulaj, a Bad Religion-os Brett Gurewitz épp ekkor jutott a drogfüggőségének a mélyére. Elvonóra kellett mennie, hogy elkerülje a börtönt, a kiadónál pedig totális fejetlenség volt. Csak a bejáratott zenekarokkal foglalkoztak, rólunk szinte nem is tudták, hogy Brett leszerződtetett minket.  

Akkor végül is Brett problémái miatt nem sikerült az áttörés?

Kedvelem Brettet, mert ő legalább meglátta a potenciált a zenekarban. A zenekara nem nagyon tér el a bevált formulától, de neki elég szerteágazó zenei ízlése van. A Sub Popot mi segítettük annak idején feltenni a térképre, és aztán mégis seggfejként viselkedtek velünk. Az Epitaph viszont már sikeres kiadóként segített nekünk ismertebbé válni. De sajnos nem tudták azt a szintű promóciót biztosítani, amit elvártam volna, és ez azért volt, mert Brett a drogügyei miatt kiesett a képből. Nem haragszom rá emiatt, nyilván nem azért csinálta, hogy velem kibasszon, egyszerűen szarul jött ki.

Erről a színtérről mindenki elismert minket, Dexter az Offspringből például később több lemezünkre is eljött vokálozni, a NOFX-es Fat Mike, vagy a Rancides arcok is jóban voltak velünk, de mivel nem voltunk kaliforniai zenekar, nem tartoztunk igazán ide sem.

Fat Mike kiadójánál, a Fat Wrecknél is megjelent egy négyszámos kislemezetek. Nagylemezről nem volt szó?

Egy újabb kislemezről volt szó, de pont akkor ütött be ez a metoo dolog, és a szám szövege miatt gyávaságból inkább visszatáncoltak. Pedig eredetileg maga Fat Mike választotta ezt a számot, de aztán valaki meggyőzte róla, hogy a dalszöveg megbánthat bizonyos embereket. De hát hogy a faszba ne bántana meg, ha egyszer ez a Dwarves! Mégis, mire számítottak?

Pedig kifejezetten jóban voltam Mike-kal, sokat lógtunk együtt korábban. De valahogy azt érzem, hogy ezek a kaliforniai arcok sosem értették meg, hogy miről szól a Dwarves. Elismertek minket, de nem tudtak igazán megkedvelni.

Mi 60-as évek stílusú garázsrock zenekarként indultunk, és amikor pop-punkot kezdtünk játszani, azt is teljesen máshogy csináltuk, mint ők. Pucér csajokat tettünk az összes lemezünk borítójára, és a hip-hopból merítve hangmintákat használtunk a lemezeken, már jóval a Transplants előtt. Nem követtük egyik színtér szabályait sem, túl sokat ugráltunk műfajok között ahhoz, hogy be lehessen minket skatulyázni, így aztán sosem adtunk el sok lemezt, ellentétben számos pályatársunkkal, ami nyilván nem a legszerencsésebb forgatókönyv volt számunkra.

De például most turnéztunk a Bad Religionnel…

…és felléptetek Salt Lake Cityben, pedig az egyik legnagyobb slágeretek szerint soha nem tennéd be oda a lábad.

(nevet) Nem kell ezt komolyan venni, valójában kedvelem Salt Lake Cityt, csak viccből írtam egy ilyen dalszöveget.   

Szóval, a Bad Religiontől eltérően, nekünk annyira különböznek a számaink, hogy akinek az egyik stílus bejön, lehet, hogy a másikat utálni fogja. És a korai időszakban elég sok balhé is volt a koncerteken, meg elég vad dolgok vannak a dalszövegeinkben, és emiatt félnek tőlünk sokan. De ha azt mindenki megérti, hogy Anthony Hopkins valójában nem eszik embert, akkor talán a mi szövegeinket sem kéne véresen komolyan venni. Az egészben az az irónia, hogy ez pont fordítva szokott működni. Nemrég a politikailag korrekt Anti-Flag énekeséről derült ki, hogy egy szexuális ragadozó.

Vagy a Lostprophets talán még jobb példa erre.

Abszolút. Őket ismertem is. Amikor Eric Valentine-nal dolgoztak, felkértek, hogy segítsek nekik dalszövegeket írni. A legbénább tucatzenekar volt, amit valaha láttam, tökéletesen ártalmatlannak tűntek. Aztán meg kiderült, ami kiderült.

nyitókép: Pandur-Balogh Norbert

Többi zenész kérdez cikkünket, köztük Bóna Zsombor (Carson Coma) Pom Poko-, Springer Márton (ex-Ivan & The Parazol) Nothing But Thieves-, és a Törzs-basszer Nyitray Dániel Foals-interjúját, itt találod.

Ez pedig Frank Olivér fotógalériája a koncertről: