A rovat első nyári kiadásában akad nagy visszatérés, földalatti döngölés és teraszhangulatú laza tánczene, plusz Robert Hood, aki már a lányával írja technózenéit (nyitóképen). Döngölés a 43. Recorder magazinból.

Előadói csúcspontok és egy rendhagyó válogatás az év legszebb időszakából. A 42. Recorder magazin elektronikus tánczenei rovata jelentkezik.

Chance The Rapper a nagy kortársakhoz (Future, Drake, Danny Brown stb.) képest csendesebben ért a hiphopmezőny elejére, de kritikai fogadtatás tekintetében most talán ő áll a legközelebb Kanye West és Kendrick Lamar csúcstrónjához. Új albumát kritizáltuk a 43. Recorder magazinban.

A kanadai Tegan And Sara ikertestvérduó 1999 óta ad ki indierockból kiinduló, idővel egyre indiepoposabb lemezeket, a három évvel ezelőtti előző idején pedig már inkább az indietronica, szintipop voltak a megfelelő hívószavak – annak az albumnak a turnéján Budapesten is láthattuk meggyőző…

James Blake sokat várt Mercury-díjas Overgrown című előző lemeze után, de szinte semmi időt nem hagyott arra felkészülni, hogy érkezik egy tizenhét számos, 76 perces album tőle. A friss LP-t élőben legközelebb szombaton hallhatjuk a Pohodán.

A Catfish And The Bottlement, a Recorder negyvenkettedik számában mutattuk be a Globálradar rovatunkban. A walesi egyen-indierock/posztpunk zenekar, akik egy bed & breakfastben alakultak, májusban adták ki második nagylemezüket a The Ride-ot, amiről kritikát is közlünk.

A popzenét r'n'b-vel ügyesen vegyítő Ariana Grande debütálását két évvel követő második lemezét néhány hete jelentette meg.

Andy Stott manchesteri technoproducer legutóbbi albuma is bravúros lett. Kritikánkban indokoljuk is, hogy miért.

A White Lung, akik pár évvel ezelőtt már Budapesten is megfordultak, legújabb albumukkal is megmutatják azt, hogy igenis lehet emészthető punkrockot játszani és nem kell ehhez kaliforniai gördeszkásnak lenni. 

Jessy Lanza második lemeze bizonyítja azt, hogy a house-os, electrós alterpopban sokkal több van, mint azt elsőre hinni lehetett. Legfrissebb albuma ezért is számít mérföldkőnek az énekesnő karrierjében. 

Kevin Morby legutóbbi lemeze tökéletes adaléka szólókarierrjének. A Singing Saw egy letisztult album, amely a korábbi dalaihoz képest egy sokkal jobb hangulatot ad vissza. 

Ha valaki nem tudná, Baauer volt felelős a Harlem Shake őrületért, akinek debütlemezével nem sikerült hasonló hatást elérnie. A kollaborációkkal megpakolt albumot itt meghallgathatjátok. 

A soulos garázsrockot játszó White Denim legutóbbi albumán egy-két átlagosabb dal is szerepel, de ennek ellenére mégis átlagon felüli összképet alkotnak az album dalai. Tökéletes dalok a nyári időszakra!

Kánya Andrea énekesnő és Joó Gábor billentyűs-programozó experimentális psycho-elektropop duója, az Adori Office bő másfél év után tér vissza most a Grim című hatszámos minialbummal, mely tényleg nagyon borús hangulatú, a formáció eddigi legzaklatottabb, egyben legerőteljesebb anyaga. Premier!

Az experimentális psych-art-dreampopos AGAVOID trió 2015-ben tűnt fel, és első EP-jével (Tamper/Ignore) rögtön szép sikereket ért el, a Recorder Magyarradar rovatában is bemutatkoztak, majd decemberi After című dalukhoz idén egy klassz videó is készült, de mindezen idő alatt végig…

Szeder, azaz Szeder-Szabó Krisztina gitáros-dalszerző-előadó és zenekara 2014-ben jelentkezett első kiadványával, a hétszámos Hab a tetején című minialbummal, amiről a Reggeli dal jópofa klipet is kapott. Most megérkezett második lemeze is, amiről akusztikus koncertverzióban a Kicsi lányt,…

Beyoncé legutóbbi albuma (Beyoncé) után ismét meglepetés-videólemezt adott ki, a Lemonade-et az egyik leglátványosabb klippel vezette fel. De milyen lett a teljes nagylemez? Kritika a 42. Recorder magazinból.

Antony, az Antony And The Johnsons transznemű frontembere ANOHNI névre váltott és ötödik stúdióalbumán radikálisan lecserélte hangzását is. Lebegős barokkpopoból experimentális tánczenei alapokra váltott, és hagyta kidomborodni politikus, társadalomkritikus énjét új albumára, amelyet a Drone Bomb Me…

Az indiefolkos barokkpop csodája, hogy még mindig születhetnek a műfajban olyan szép lemezek, mint a második hivatalos Mutual Benefit-nagylemez. Akik hozzánk hasonlóan szerették az előzőt, most se fognak csalódni, sőt.

Az nyilván nem kérdés, hogy a Radiohead az elmúlt húsz év legfontosabb zenekara, részben mert nagyon jó is, részben mert nagyon nagyhatású. Legutóbbi albumuk, a 2011-es The King Of Limbs azonban kissé tompa lett, úgyhogy az új megjelenés kapcsán az volt a fő kérdés, hogy mennyire tudják köszörülni a…