Elektronikus tánczene – Másfajta tánc

A rovat első nyári kiadásában akad nagy visszatérés, földalatti döngölés és teraszhangulatú laza tánczene, plusz Robert Hood, aki már a lányával írja technózenéit (nyitóképen). Döngölés a 43. Recorder magazinból.

A londoni Raime négy évvel ezelőtt egy kifejezetten meghökkentő és váratlan minimal/drone albummal tűnt fel, majd ezt követően teljes hallgatásba burkolódzott. A csendet most megtöri a duó az új, Tooth (Blackest Ever Black, 2016) című lemezzel, ami leginkább finom tűszúrásokhoz (vagy harapásokhoz) hasonlítható posztpunk és ipari visszhangok közt. Mintha Shackleton zenéit filéznék ki művészi aprólékossággal, de a drámai gitárok és effektek megmaradnak, így a feszültség sem vész el, csak láthatatlan marad.

James A. Donadio Prostitutes-lemezei már eddig is rendelkeztek egyfajta macsó keménységgel, de talán a Ghost Detergent (Spectrum Spools, 2016) az első, amin úgy eltaláltak a zenei arányok, hogy semelyik irányba nem torzít a végeredmény, ráadásul még csúcsra is jár minden. Persze most is az az ebm-es techno dominál, ami mindig a 80-as évek végének fülledt illegálpartijaira emlékeztet, de a számszerkezetekben van annyi modernitás, hogy ne csak majmoljon, hanem nyújtson is valami újszerűt.

Egy időben nem sokkal távolabbi kort jelöl meg Virginia is bemutatkozó lemezén, a Fierce For The Night (Ostgut Ton, 2016) azonban inkább a diszkóból house-ba és electróba mutálódó tánczenének állít emléket. A berlini születésű énekesnő/producer/dj mindig is a dallamosabb oldalát képviselte Berghain/Ostgut-világnak, és talán kissé fura is, hogy ennyi időt kellett várni erre az albumra, cserében viszont üde meglepetés. Segítségnek persze ott volt mellette Martyn, Steffi és Dexter, ennek ellenére mégis egységesen, virginiásan szólal meg minden szám.

Robert Hood 2010-es újbóli magára találása óta igen tisztességesen ontja a lemezeket (méghozzá elég jó színvonalon), idén ismét Floorplan alteregójával jelentkezik, és a Victorious (M-Plant, 2016) annyiban még különleges is, hogy közreműködőként a lánya, Lyric Hood is segédkezett a számok írásában. Az irány ismét a gospel témákkal és disco/funk hatásokkal megbolondított szeletelés, ami most már annyira klasszikusan Hood sajátja, hogy elég két másodpercet hallani bármelyik zenéből és tudjuk, ki a szerző.

Velkei Zoltán