Chance The Rapper: Coloring Book (lemezkritika)

Chance The Rapper a nagy kortársakhoz (Future, Drake, Danny Brown stb.) képest csendesebben ért a hiphopmezőny elejére, de kritikai fogadtatás tekintetében most talán ő áll a legközelebb Kanye West és Kendrick Lamar csúcstrónjához. Új albumát kritizáltuk a 43. Recorder magazinban.

Kiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2016. május

Stílus: pop rap

Kulcsdal: No Problem

Chance The Rapper még 2013-ban, a nagyszerű Acid Rap című mixtape-jével robbant be az amerikai hiphopszíntérre az akkori chicagói trendektől (drill) eltérő hangzásával és a sokadik hallásra is furának ható lassuló-gyorsuló spokenword-szerű flowjával. Az év egyik meglepetése volt az Acid Rap, alig volt olyan hivatalos hiphopmegjelenés, amit jobban fogadott volna a közönség és a sajtó. Ki is nyílt Chance számára az észak-amerikai kontinens: dolgozott Madonnával, Lil B-vel, Action Bronsonnal, de még Nosaj Thinggel és James Blake-kel is, azonban a következő önálló projekt csak nem érkezett. 2015-ben aztán a The Social Experiment csapathoz csatlakozott, akikkel össze is raktak egy korrekt soulos-jazzes lemezt (Surf), rajta a Sunday Candy slágerrel.

Ezzel Chance nyert egy kis időt a rajongóknál, közben pedig nagy erőkkel dolgozhatott saját új kiadványán is. Kanye West a Pablót egy gospellemeznek szánta, ami nyilván hülyeség, ellenben a Coloring Bookra tényleg rá lehet sütni az említett jelzőt. Az albumból (illetve hát végső soron ez is mixtape, a 2012-es 10 Day debütöt beszámítva már a harmadik) árad a pozitív hangulat. Chance ugyan beszél sötétebb napjairól, gyógyszerfüggőségéről is, de mindig sikerül valamilyen életigenlő sorral lezárni a negatívabb számokat is. Ez a fajta optimista hangulat már Kendrick tavalyi i című dalában is megjelent, de itt Chance-nél teljesedik ki igazán. Zeneileg nagyon izgalmas alapok kerültek a rapper alá. Vannak ismertebb alakok is a producerek között, mint Kaytranada (All Night) és persze a Social Experiment is kiélhette kreativitását, de legalább olyan fontosak az underground producerek is (Lido, Basstracks). Míg az előző mixtape-en nagyrészt chicagói haverok szálltak be, addig most az aktuálisan izgalmas neveket (Young Thug, Lil Yachty) és az örök Chance-kedvenceket (Kanye, T-Pain, Jeremih) nyerte meg a főhős együttműködésre, akik aztán egytől-egyig nagyon magabiztosan szállítják a jobbnál jobb sorokat. Sokan lamentáltak az elmúlt években, hogy Chance csak egy zeneipari kreáció, akit azért hoztak létre a kiadók, hogy learassák az underground/fura hiphop vonalon a dollárokat – nekik az se számít ebben a kérdésben, hogy rapperünknek szerződése sincs. Ami viszont számít: az Acid Rap után még egy kiemelkedően erős mixtape szerepel Chance neve mellett.

8.5/10

Szepesi Dániel

a lemez: 

a: