A Betwixt pécsi underground dj-kollektívát kereken egy éve mutattuk be, amikor negyedik születésnapjuk alkalmából válogatáslemezt jelentettek meg. Azóta kiadták a Collect All And Save három számos EP-jét, és szerencsére nem kell újabb négy évet várnunk a következő válogatásra. Az ötödik születésnapra érkezik a Yellow, mely a kortárs elektronikus zenék minél tágabb spektrumát felvonultatva szemlélteti a csapat esszenciáját. Future beats, búgó technó, brit klasszikusok ihlette számok: lemezpremier!

Johann Sebastian Bach születésének megünneplése alkalmából a mai Google Doodle-ben az általunk szerzett rövid dallamra maga a barokk zeneszerző fog harmóniákat gyártani. A ráadás csavar: ez az első mesterséges intelligencia által vezérelt Doodle.

Az Amerikai Filmakadémia évek óta szélmalomharcot vív; egyrészt szeretnék, hogy az Oscar megtartsa méltóságát és relevanciáját, másrészt viszont próbálnak minél szélesebb réteghez elérni és a ceremónia nézettségét feltornászni. Erőfeszítéseik következtében a díjkiosztó egyre kiszámíthatatlanabb, de a Zöld könyv vagy a Bohém rapszódia Oscar-díjai láttán mégis a középszerűség diadaláról beszélhetünk. A 70. Recorder magazin Filmrecorder rovatában megjelent összeállítás bővített változata.

Bongyorhaj, fitneszdressz és bunkofon.

Petruska eszik, alszik és szeret, Zagar fákkal kommunikál. Így kell csinálni a pop-punkot. Örökké szóló éteri groove, robotok falun, kietlen noise rock, négy és fél óra elektronika. Ha lányokkal beszélek, az mumble rap. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Mielőtt még koreográfusnak állt volna, Ann Van den Broek táncolt a New York-i Elisa Monte Company-ban és a holland Dansgroep Krisztina de Châtelben is. 2000-ben aztán megalapította WArd/waRD nevű saját társulatát, akikkel a klasszikus darabok mellett készített installációkat például a Barbicannak is. A saját bevallása szerint elsősorban az emberi viselkedésmintákból, a közvetlen környezetünkkel való konfrontációkból kapott impressziókból, és a különböző tudatállapotokból inspirálódó művésznő egy darabját pedig itthon először a Trafó tűzi műsorra most szombaton. Beszélgetés a főleg sötétben játszódó táncelőadás és film, a The Black Piece március 23-24-ei hazai bemutató előadásai kapcsán a fekete színről, a nők helyzetéről, az öregedésről és még sok másról.

Lugosi Dani és Takács Vilkó pár éve úgy döntöttek, hogy eljött az idő szerelemprojektjük megvalósítására: Nirvana-dalokat játszani akusztikus hangszerelésben. Tavaly nagysikerű koncertet adtak az A38 Hajón a Nirvana 1993-as Unplugged koncertjének 25. évfordulója alkalmából, ahol eljátszották a teljes műsort vendégzenészekkel kiegészülve. Idén Kurt Cobain halálának negyedszázados jubileuma kapcsán több kiemelt koncertet is terveznek. Nirvana-hagyaték, gitártörés, de még a Guns N’ Roses is szóba került. Interjú.

A klímaváltozás emberi alakot ölt, elpusztít minket, és még örül is neki. Gazság!

Hogy miért? Mert Bartók zenéje is popzene!

Szokás mondani, hogy Kelman Duran a reggaeton Burialje, amiben van is valami, de mégsem pontos. A hasonlóság az, hogy egy alapvetően nagyon táncoltató zenéből lesz valami „kísérteties”, nem a „félelmetes” értelmében, hanem kb. így: „valami végérvényesen elmúlt, és már csak az emléke kísért minket”. Ami Burialnél a garage volt, az Kelman Duran zenéjében a reggaeton ritmusa, a dembow, illetve az új lemezen néhol az angolai eredetű kuduro és a dél-afrikai gqom; ezek a ritmusok, illetve emberi hangok reggaetonból, dancehallból, hiphopból és interjúkból kerülnek bele loopolva, szétszaggatva, lassítva, túlpörgetve, torzítva a szétfolyó szintik, a mindent beborító zengetés, a sercegés közegébe.