Szokás mondani, hogy Kelman Duran a reggaeton Burialje, amiben van is valami, de mégsem pontos. A hasonlóság az, hogy egy alapvetően nagyon táncoltató zenéből lesz valami „kísérteties”, nem a „félelmetes” értelmében, hanem kb. így: „valami végérvényesen elmúlt, és már csak az emléke kísért minket”. Ami Burialnél a garage volt, az Kelman Duran zenéjében a reggaeton ritmusa, a dembow, illetve az új lemezen néhol az angolai eredetű kuduro és a dél-afrikai gqom; ezek a ritmusok, illetve emberi hangok reggaetonból, dancehallból, hiphopból és interjúkból kerülnek bele loopolva, szétszaggatva, lassítva, túlpörgetve, torzítva a szétfolyó szintik, a mindent beborító zengetés, a sercegés közegébe.
Előadó: Kelman Duran
Cím: 13th Month
Kiadó: Apocalipsis (3)
Megjelenés: 2018
Stílus: reggaeton kísértet
Kulcsdal: CLUB 664B
8,5/10
Azonban míg Burial nagyon határozott és erős hangulatfestő zenéjével hódított, amiben az utolsó zörmögésig minden elem megtalálja a maga helyét és funkcióját, addig Duran zenéje sokkal megragadhatatlanabb. Néhol végtelenül és egyértelműen szomorú, máskor szinte egyenes tánczene; a legtöbbször pedig sem egyik, sem másik, és/vagy mindkettő. Szerkesztési elve leginkább a kollázsra hasonlít, olykor egyenesen az az érzésünk, mintha épp most jutna eszébe, hogy „na, most bedobok egy dobot a széteffektezett kórus mellé”. Gyakran játszik az ellenpontozással. Már csak azért is, mert a dembow olyan erősen táncoltató ritmus, hogy nem lehet maradéktalanul beleszedálni akármilyen szomorú zenébe sem; és a reggaeton szexuális túlfűtöttsége sem irtható ki, akárhogy loopolják és zengetik. Nem mintha Duran erre törekedne, és éppen a sem-sem / is-is megfoghatatlansága miatt igazán izgalmas a 13th Month.
Kelman Duran egyébként a lemez megjelenése előtt nem sokkal járt Budapesten, az Electrify-on a nála híresebb Demdike Stare előtt, és nagyságrendekkel jobb volt a fellépése, 2018 egyik legjobb élménye számomra. A Dominikai Köztársaságban született, New Yorkban nőtt fel és járt művészeti suliba, Los Angelesben él. Filmeken is dolgozik, a dél-dakotai amerikai őslakos Pine Ridge rezervátumban forgatott filmje inspirálta a lemezt. Felhasznált interjúrészleteket többek között az ottani, igen magas öngyilkossági arányról (egy Biggie-szöveg mellé vágva), illetve a cím is a lakota közösség holdhónapokban számoló naptárjára utal.
Rónai András
Kelman Duran: 13th Month
Még több Recorder a Facebookon. Még több Recorder a Facebookon. Még több Recorder, ott, igen.