Év elején mutattuk be a Magidom zenekart és egyúttal Natúr című videójukat is Turistajel című 2014 végén megjelent debütlemezükről, majd nálunk tartották a Mozi című Varró Dániel-versfeldolgozás videós premierjét is, most pedig elérkeztek a harmadik klipjükhöz is, ami az Állandó változás című folkpopos dalra készült. 

Tavaly nyáron jelent meg a Mastodon hatodik nagylemeze, a Once More 'Round The Sun, amelyhez már így is több remek videó és majdnem egy évvel az album kiadása után itt a legújabb: az Asleep In The Deep klipjében egy átlagos (?) macska pszichedelikus utazását követhetjük nyomon.

Az USA-ban a héten került a mozikba az Eden című film, amely a kilencvenes évek French touch névvel felcímkézett francia elektronikus tánczenei színteréből kiindulva mutatja be egy dj felemelkedését és bukását, és a történetben a Daft Punknak is jut egy mellékszerep. Mia Hansen-Løve filmje érzékletesen mutatja be, hogyan hatott Amerika tánczenéje - a diszkó és a house - egy csapatnyi francia dj-re húsz évvel ezelőtt, de mi a helyzet a valóságban, mi van a French touch-on túl, és mi volt előtte? Voilá, a szerintünk legmeghatározóbb tíz szám a francia elektronikus tánczene elmúlt négy évtizedéből.

A nyár eleji Ünnepi Könyvhét (és persze a tavasz közepi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál) mindig a legélénkebb időszak az új kötetek megjelentetésében, ebből a termésből egy zenekar alapításról szóló ifjúsági regénnyel kezdjük könyvajánlónkat. A Wonderland interaktív könyv, hiszen a benne szereplő zenekar slágere életre kelt, még klipet is kapott.

A megzenésített vers – tűnjön elsőre akármennyire is műfajidegen dolognak –, valójában egyáltalán nem az, sőt. A líra kialakulásától kezdve egészen a 18-19. századig inkább volt hangzó művészet, hogy aztán – akárcsak az irodalom többi formája – átadja helyét a némaolvasásnak, ezzel együtt pedig az alapvetően dallamos szavalásra íródott (vagy épp csak szájról-szájra járó) versek is puszta szövegekké váltak. Irodalom és zene fókusztémánkban megkérdeztünk közel harmincat kedvenc íróink, költőink közül a zenéről, interjúztunk Karafiáth Orsolyával, What The FAQ-oltunk Péterfy Gergellyel, Cserna-Szabó András metálos emlékeiről írt nekünk, Világrecorder rovatunkban az irodalom és világzene ősi rétegeit kutattuk, most pedig a vers és a magyar zene kapcsolatával zárjuk sorozatunkat.

Amikor legutóbb írtunk a brooklyni Ratatatról, akkor éppen a zenekar Coachellán való fellépése után voltunk. Azon a fesztiválon debütáltatott öt év szünet után új dalokat a duó, majd stúdióverzióban is kiadta a készülő lemezéről az első kislemezt. Most itt van a következő, ami talán még az előzőnél is funkybb - már ha ez egyáltalán lehetséges.

A világzenében a migráció, a menekültek mindig az egyik legfontosabb téma voltak. Most, hogy Magyarország egyszer csak hivatalosan elkezdte utálni a bevándorlókat, fontos kimondanunk: a zene és a bevándorlás, a népvándorlások ügye nagyon erősen összekapcsolódik. A világzene legnagyobb nevei közül sokan menekültként élnek ma is, a kategória megteremtésében is jelentős szerepet játszott az egykori gyarmattartó országok és gyarmataik újraértelmezett viszonya, de a huszadik század eleje előtt kialakult, autentikusnak tartott stílusok közül is sok különböző kultúrák népvándorlás okozta találkozásából jött létre. Ma, június 20-án van a Menekültek Világnapja, Világrecorder rovatunkban Weyer Balázs írt a témáról.

Lemez gyorstárunk ezúttal inkább gitárzenében gazdag, de akad itt az év legjobb jazzlemeze címre esélyes album is. Jól tért vissza a Django Django, még jobban a My Morning Jacket, klassz nyári Real Estate-pótlék a Turnover, Jacco Gardner másodjára kevésbé markáns, de cserébe kedvesen zümmög és, nos, hát igen, végig kell hallgatni egy háromórás albumot is, mert Kamasi Washington piszok jó!

Az először dj-ként, majd a Magamura kortárs/kísérleti elektronika duó egyik feleként is tevékenykedő Pető Krisztián három éve indította el saját zenei elképzeléseinek médiumát, az Eril Fjord projektjét, az ezen a néven a Chi Recordings-nál kiadott bemutatkozó albuma, a gyerekkor emlékét impresszionista (egyebek közt ambientettel, glitch-elektronikával, field recording-okka, avantgárd dzsesszel megfestett) hangtájképekben megidéző Mondoka pedig rögtön mély benyomást tett (ránk is, beválogattuk a 2012-es év kedvenc hazai kiadványai közé). Nem csak ezt a benyomást, hanem saját zenei világát is tovább mélyíti a május 13-án a Farbwechsel gondozásában kazettán és digitálisan kiadott Excalibur című második albuma, amelynek légnemű-cseppfolyós tételeit a Föld egzotikus pontjai mellett a tudomány és a legendák inspirálták, ezúttal is messzire repítve a hallgatót. Hogy mi rejlik Eril Fjord mögött, oda ő maga kalauzol bennünket.