Laza, tömény hipnózis. Water Damage: Reel LE (lemezkritika)

Az ismétlődés köré építi zenéjét a laza austini drone rock kollektíva. 2024-ben két lemezt adtak ki, amik megmutatják, hogy milyen sok lehetőség van ebben a látszólag szűk világban. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

A Water Damage az austini avantrock színtér szereplőiból alakult, hogy holmi dalok helyett az ismétlődés köré építse a zenéjét. A felállás laza; Thor Harris (ex-Swans) úgy csatlakozott, hogy közel lakik a garázsukhoz/stúdiójukhoz, és megkérték, hogy ugorjon be, mert az egyik tag késett egy lemezfelvételről. Ezt a fajta drone rockot, amiben a mániákusan repetitív ritmusszekció fölött kavarognak a hangszerek, nem igazán lehet elrontani – ha a hallgató fogékony arra, hogy rácsatlakozzon egy ilyenre, akkor könnyű elvinni.

A Water Damage azt is megmutatja, milyen sok lehetőség van ebben a látszólag szűk világban. A tavasszal megjelent In E (kritikánk) számai között van súlyos, groove-os és meglepően visszafogott; van, ahol kiugrik a hegedű, máshol a gitárokkal egy masszát alkot.

A Reel LE egyetlen, 37 perces szám, meglepően laza, szinkópás ritmussal, töményen búgó basszussal, viszonylag tág terekben tekergő, mégis egységgé összeálló hangszerekkel. A műfajban alap adottság a hipnotikusság, de ez rátesz egy lapáttal.

Előadó: Water Damage

Cím: Reel LE

Kiadó: Longform Editions

Megjelenés: 2024. október 15.

Műfaj: drone rock

Kulcsdal: Reel LE

8/10

Rónai András