Kozmikus együttállás. Nicolas Jaar: Piedras 1 & 2 (lemezkritika)

Nicolas Jaar 2020 óta tartó második aranykorának továbbra sem látni a végét. Ez a kritika a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

Van egy nagy, kozmikus együttállás valamikor a harmincadik perc felé tartva az új Nicolas Jaar-albumon, amikor a chilei művész rajongói örömben egyesülnek. Teljesen mindegy, hogy valaki az utóbbi évek minimal/ambient lemezei, az A.A.L. (Against All Logic) alteregó klubosabb kiadványai vagy a Darkside zenekar felől jön, a három tök különböző hangzás hibátlan szimbiózusba kerül egymással, Jaar talán eddigi legnagyobb momentumát eredményezve.

A számokban a Kelman Duran-i/DJ Pythoni reggaeton Andy Stott lo-fi dubhouse filterével maszkírozza magát, klassz popszerkezetek rakják tökéletesbe a dalszövegek folk stílusú előadásmódját, és úgy általában nagyon furcsára vett zenék szólnak könnyen befogadhatóan, mintha ez lenne az év legizgalmasabb fúziója. A második album introvertált, meditatív jellegű; itt már jobban szétterül minden, és inkább egymás után dominálnak az elemek. A végén lévő elborulást inkább a szakik fogják igazán értékelni.

Előadó: Nicolas Jaar

Cím: Piedras 1 & 2

Kiadó: Other People

Megjelenés: 2024. október 25. (bakeliten 2025. január 17-én jelenik meg)

Műfaj: ambient, elektronika, folk, indie, house, latin pop, minimal, reggaeton

Kulcsdal: Viento

8.5/10

Velkei Zoltán