Afro-kraut-posztpunk-jazz-funk, vagy ugyanezek más sorrendben: a svájci Orchestre Tout Puissant Marcel Duchamp globálzenéjében sok minden keveredik, és ebből szeretnivaló dalok alakulnak ki. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.
A már nevében is csodás Orchestre Tout Puissant Marcel Duchamp (a „tout puissant” azt jelenti: „mindenható”, a frankofón Afrikában kedvelt része zenekarneveknek „menő” értelemben) a globálzenének azt a ma már megszokott változatát játssza, amiben nem az az érdekes, hogy mi minden keveredik, hanem az, hogy mennyire természetesen. Afrikai zene (ezen belül highlife), repetitív krautrock, funk, jazz, poszt- és anarchopunk – sűrű, de egészében mégis átlátható szerkezetű dalok alakulnak ki ezekből.
A Vincent Bertholet bőgős által alapított svájci zenekar itt pont tucatnyi tagból áll; a gitárok, fúvósok, vonósok mellett különlegesség a két marimbás, akik legalább olyan fontosak a sodrás kialakításában, mint a hagyományos ritmusszekció.
A 2021-es a We're OK. But We're Lost Anyway volt a leggroove-osabb, legpoposabb OTPMD-lemez; az Egyedülálló pocak többször visszahozza a korábbi albumokon gyakoribb gitársikálást, disszonanciát. De ezek csak gazdagítják a nagyrészt szívmelengető hangzású, rengeteg felfedezésre váró részletet kínáló, szeretnivaló dalokat.
Előadó: Orchestre Tout Puissant Marcel Duchamp
Cím: Ventre Unique
Kiadó: Les Disques Bongo Joe
Megjelenés: 2024. november 1.
Műfaj: globálkrautfunk
Kulcsdal: Smile Like a Flower
9/10
Rónai András