Ez a jöttment élet amúgy kurva csodás. Ez kérdőjel vagy vonóhorog? Ruhának rád adom magam. Van valami szép a vonatpótló buszokban. Gyűlölöm ezt a falat és azt is, aki ezt a kibaszott falat iderakta. A húsos tál körül a bunkokrácia. Kerámiakönnyek, manipulált farkasok, a megkeseredettség kísértése. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Amikor megjelent 6363 Kord című EP-je, már lehetett tudni, hogy a Bársony lesz a kiegészítője. Ez most jött ki, és beteljesítette az elvárásokat. 6363 továbbra is egyedi, egyszerre nagyon vicces, rendkívül sűrű és mélyre beütő szövegeket ír; a zenekar mögötte pedig továbbra is szellemes és ellenállhatatlanul groove-os, amibe belefér sok törés, mint ahogy az egyéni hangba is beleférnek különféle műfaji átvételek (itt van egészen finoman jazzes szám és rockolás is). A Kord elég egyértelmű ívet írt le, itt ez talán kevésbé nyilvánvaló, inkább arról van szó, ahogy a sajtóanyagban olvasható, hogy "a Kord mélyebb lelki tartalmait, komolyabb témáit és a rossz életmóddal való megküzdés folyamatának szövegi feldolgozását viszi tovább a második EP is, így szóba kerülnek a szubsztanciák negatív hatásai (Ősz Freestyle), az idő múlása és a létösszegzés (Elmegy az idő), valamint a társadalmi keretekkel való megküzdés (NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!) is." Ez az első 6363-kiadvány, ami vinylen is megjelenik, a lemezbemutatón (dec. 14., Akvárium) már kapható lesz. (A cikk címét az Ősz Freestyle-ból vettem.) Facebook, Instagram
Kolibri, Co Lee és Tembo közös EP-je, a Ballagás az a fajta együttműködés, ami nagyjából az, amire számíthatunk a névsort látva, de ettől még semmi ok nincs a panaszra, mert egy kompakt, hatásos negyedórát kapunk tőlük. Tembo elég klasszikus hiphopritmusokat hozott - talán ez a legmeglepőbb az EP-ben; plusz az, hogy a hangszereket többször is mélyen eldugja a háttérbe (1 Liter, Bépsztár). Kolibri énekelt már hiphopos alapokra, úgyhogy tudni lehetett, hogy jól állnak neki. Co Lee pedig több projektben is megmutatta sokszínűségét, és itt is tud régisulis keménykedéstől szaggatott újsulis flow-n át érzelmességig sok mindent. Érdekes az összecsengés a Ballagás cím és a La Promenade között, ami ugye a végére a sétát az élet allegóriájává teszi, de valójában az EP számai már korábban megszülettek. Co Lee írta ebben a posztban: "para belegondolni, hogy 2 éve írtuk ezeket a zenéket, nemsokkal azután, miután Kolibrit és Tembót megismertem [a KEMP dalszerző táborban]. Para az is, hogy mennyire aktuálissá váltak a trekkek azóta." Kolibri Facebook, Instagram, Co Lee Facebook, Instagram, Tembo Facebook, Instagram
A Makám idén volt 40 éves (lásd interjúnkat), és ezalatt többször megújult a felállás, miközben a lényeg - Krulik Zoltán szerzői világa - ugyanaz maradt: finom dalok, amikben a kelet-európai és távol-keleti hagyományok hatása ugyanúgy megvan, mint a jazz, a kortárs zene és popzenei stílusok egyes elemei. A Borostyánének kvartett felállásban készült, de így is sokrétű, telített hangzású. A tagok: Okos Viola - ének, hegedű, Krulik Zoltán - gitár, ének, Bata István - basszusgitár, ének, Restás Gergő - ütőhangszerek, ének. A szövegeket pedig kortárs költők verseiből válogatták: Falcsik Mari, Lackfi János, Tóth Krisztina, Szabó. T. Anna, Jónás Tamás stb., illetve kivételként Szabó Lőrinc és Federico García Lorca (teljes lista a Fonó oldalán). A zene a megszokott makámos hangzású, de vannak azért meglepetések: a Noktürn hideglelős vonósai, a Reggeli kérdés kezdésének szaggatottsága, vagy éppen egy bluesos dal. Honlap, Facebook
A GEAR 2020-ban adta ki előző EP-jét, most pedig elkészült a bemutatkozó nagylemez. Alapvetően dallamos hardcore, amiben azért sok minden áll össze egyetlen, hatásos egységgé - ráadásul van egy roma zenei betét, a legvégére pedig egy meglepetés Katona Kláritól. Bali Dávid Kisterem című hírlevelében így méltatja: "Benne van a kilencvenes évek sodrása, na meg az ezredforduló dallamközpontú paradigmaváltása is, de a hatások nem úgy érhetőek tetten, hogy egy-az-egyben került volna valami adaptálásra, hanem a zenekar hallhatóan egybegyúrta a saját inspirációit. Nagyon hiányzott már az itthoni hardcore/punk színtérről egy ilyen album, meg merem kockáztatni, hogy évtizedek óta vártunk a Defined Horizonsra." A lemez a magyar Ill Will és a német Passion Means Struggle együttműködésben vinylen is megjelent. Facebook, Instagram
Juhász Zoli ugyan egy szólódallal keltett először feltűnést, bemutatkozó nagylemezén több zenésztársa kíséri (névsor itt). Ugyan továbbra is erősen kapcsolódik az énekes-dalszerző hagyományhoz, ezzel jóval közelebb kerül a könnyed rockzenéhez (még igazán indie-nek sem mondanám). Néha azért kitekint a szűk keretek közül, fúvós- vagy (szinti?)vonós dúsítással például. A szövegek is kilépnek néha az érzékeny, érzelmes dalokon túlra; a Népmese például sajátos módon politizáló dal ("Hozok neked regimentet / felgyújtjuk a Parlamentet") - no meg ott az a dal, ami a vonatpótló buszokról szól. A tízszámos lemezről leginkább a Tingyela Dórival közös Lejtő ugrik ki. Facebook, Instagram
kukorica nevével eddig válogatásokon találkozhattunk (és ez olyan előadónév, amit észreveszel; egyébként Tóth Barnabást takarja). Debütáló lemeze több, jól elkülöníthető réteg átgondolt egymásra hatásából áll össze. Ambientes szintiszőnyegek; aprólékosan megalkotott, taktilis digitális törmelékek; súlyos basszusok; kisebb dallamok vagy legalább azok dekonstruált maradványai - ezekkel az eszközökkel sokan dolgoznak manapság a kísérleti elektronikában, de kukorica eltér a legtöbb kortársától. Nála nem túlzsúfolt, hanem éppen hogy átlátható (vagy legalábbis ezt a látszatot keltő) számok állnak össze mindebből, egyértelmű haladási iránnyal (szemben a másoknál oly gyakori váratlan húzásokkal). "Mesterséges hangokkal természetes viselkedéseket újraalkotni" - a kísérőszöveg szerint ez a fő cél, amiből kiderül, hogy kukorica generatív rendszerekkel kísérletezve írta meg a lemez anyagát. Instagram
swanasa tavaly jelentette meg első EP-jét, amit most a jónevű amerikai A Strangely Isolated Place kiadónál követ a második. A Mirror is nagyjából kísérleti ambient, de a bemutatkozáshoz hasonlóan nehezen behatárolható. Az első két szám még úgy-ahogy belefér abba a skatulyába, hogy ambient, de ezen belül egyszerre nyugtató és nyugtalanító. Az AHO egymásra rakódó szövegminták mellett rituális ütősöket és megkezelt népdalt (?) is tartalmaz; a záró Swan Song a dallamosság küszöbén tétovázik hosszan. A kiadó kísérőszövege szerint szintetikus és organikus hangok keveréke a zene - többek között farkasok manipulált hangját is halljuk. Instagram
Bár a BIPØLARIS tavalyi EP-jét a második nagylemez "előszelének" mondta, idén is csak egy EP-vel álltak elő - bár ez rövid, de fajsúlyos anyag. Az Istók címadó számában különböző népi hangszerek dobják fel az egyszerre fifikás és lehengerlően energikus prog-hardcore-t. "Itt próbálgattuk először a torokéneklés és a sámándob mellett egyéb folkos fúvós hangszerek (indián basszusfurulya és egy drón siyotanka) bevonását is, amelyeket Apáthy Somának köszönhetünk. A jövőbeni daloknál szintén számíthattok új hangszerekre, legalábbis remélem" - mondta Németh Attila "Soma" a Nuskullnak. A figura, Hany Istók a Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban című könyvből származik, a legendáját "átszőttem a saját agymenéseimmel. Célom az volt, hogy Istókot modern, mai környezetünkbe helyezzem. Vajon mit szólna, ha látná, hogy mit teszünk a környezetünkkel? Szerintem biztos dühös lenne." A másik három szám is tartogat meglepetéseket: a Falakban a Watch My Dying énekese vendégeskedik, és egy WMD-feldolgozás zárja az EP-t. A Monolit elején pedig az a fura ütős, a valójában "egy nem túl folkos hangszer, az akkus csavarbehajtó a gitár pickupján keresztül." (A borítót, amelynek részlete a nyitókép, Sebő Krisztián készítette.) Facebook, Instagram
A Honeybeast hetedik lemeze nagyrészt azt folytatja, amit a zenekartól megszokhattunk: rádióbarát pop és pop-rock, amibe bekerülnek éppen futó stílusok elemei és korábbi stílusok megoldásai is - miközben a szövegek sokszor távol vannak attól a felhőtlen vagy legalábbis szimplán szomorú világtól, amit a rádiós pop képviselni szokott. A Páratlan dalaira nagyjából igaz ez, bár Bencsik-Kovács Zoli dalszerző, szövegíró, gitáros a sajtóanyagban ezt mondja: "Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de került rá régi munkánk teljesen újragondolva is." Itt van például az MTM24, amiben a lassú részek a kortárs pop szabálytalan (elharapott stb.) énekstílusát is megidézik, viszont ezek egészen rockoló részekkel váltakoznak, az üzenet pedig az, hogy: "Miért töröd magad?" - vagyis sokkal szélsőségesebb lett, mint a 2015-ös eredeti. Facebook, Instagram
Takeshi Things, Faults, Reveries című sorozatát még tavaly decemberben kezdte el, tavasz végén folytatta, októberben pedig megjelent a harmadik rész. Szokás szerint pszichedelikusan elemelt instrumentális hiphop, nem feltűnő, de annál jobb trükkökkel: apró törésekkel, a háttérbe eldugott beszédhangokkal, ilyesmikkel. Illetve újdonság, hogy a magyar népzene is megjelenik idézetként. Facebook, Instagram
A francia Planisphère kiadó ötödik születésnapját ünnepli az Aa. Vv. című válogatással, amin több magyar előadó is hallható. Mindjárt kezdésként Thea Soti egy pompás ambientes együttműködésben, társa az ambientben / kísérleti zenében az utóbbi pár évben megkerülhetetlenné vált kenyai KMRU (járt Inotán is, idén Kevin Martinnal adott ki közös lemezt). Később pedig Alley Catss száma természeti hangokból bontakozik ki, egyszerre drámai és abszurd. (Plusz az egész válogatást Fausto Mercier maszterelte.) De valójában ez egy olyan válogatás, ami nagyon jól működik egyben hallgatva: az ambientes és zajosabb, netán ritmikus számok hatásos ívet rajzolnak ki. Van itt több kollaboráció, amiket a kiadó kezdeményezett, illetve a női hangok is erősen megjelennek. Thea Soti honlap, Facebook, Instagram, Alley Catss Facebook, Instagram
Rónai András
