Nincs kijelölt út, de vannak útjelzők. Co Lee & Blaize: La Promenade (lemezkritika)

2024.11.05. 08:25, RRRecorder

Már eddig is lelkesedtünk Co Lee-ért, Blaize-zel közös lemeze pedig az eddigi legjobbja. "Egy felnőtt viszontagságos felnövéstörténete", aminek a végén eljutunk a séta elejére, és ez nagy szó. Ez a kritika először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Co Lee már biztosította a helyét az élvonalban, ez a lemez pedig az eddigi legjobbja. „Egy felnőtt viszontagságos felnövéstörténete, egy második születés drámai meséje” – szól az ismertetés, és ez jó összefoglalója a koncepciózus albumnak. Szó esik nagyjából mindenről: szerelem, Isten, boldogság, család, közösség, zenélés, pénz – úgy általában: mi a fontos az életben. A szövegekben előkerülnek konkrét gyerekkori emlékek, jelenkori élmények, általánosabb megfogalmazások, valamint olyan képek, amelyeknek pontos értelmét talán nem tudjuk megfejteni, személyes tétjüket viszont érezzük. (A tét nagyságát mutatja, hogy nem kellemetlen aránytévesztés a La Promenade-ot Co Lee egyik példaképe, Kendrick Lamar lemezei mellé állítani.)

Blaize alapjaiban a kiindulópont a soulos, akusztikus hangszeres hiphop, de el tud térni a garage, a trapes dobok irányába, összehoz keleties dallamot DJ Mustard-tisztelgéssel; a megfelelő pontokon a hatásvadászattól sem riad vissza.

Co Lee már bizonyította, hogy sokféle flow-ban otthon érzi magát. Itt ebben is új szintre lépett. Szöveg és előadás olyannyira összeforrott, hogy nincs külön a flow: eltűnik a mondanivaló mögött, hogy egyébként milyen ritmikai játékok, rímképletek satöbbi támasztják azt meg. Ebből a szempontból kiemelkedik a Szomorlányok, ami teljes természetességgel vált a soul-hiphopból felfokozott majdnem-kiabálásba és fura kattogásba.

A lemez úgy zárul le, hogy valójában kinyílik: A séta eleje az, ahova eljutunk. Nem azért, mert a lírai én már pontosan tudja, milyen úton kell járnia, hanem mert elfogadta, hogy nincs kijelölt út, de vannak útjelzők: kiküzdött értékek, az önreflexió mint hozzáállás. A séta a felnőttlét allegóriája.

Előadó: Co Lee & Blaize