Van miből csemegézni. Jazzbois: Still Blunted (lemezkritika)

A Jazzbois mindig igyekszik újra kitalálni, mi fér még bele a hangzásukba. Most például jazz-funk és sötét diszkó is, egyebek mellett. Ez a kritika először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Amellett, hogy a Jazzbois számai improvizációkból születnek, a kiadványaikon érződik, hogy igyekeznek újra meg újra kitalálni, hogy mi fér még bele a hangzásukba. A „beat tape-es gyökerekhez visszatérő” lemezük az eddigi legváltozatosabb. Néhány szám sűrű, tört ritmusain a footwork hatása is érződik; van nagyszerű, többtételes filmzenés szám (MOKEP), jazzes dalok és wonky hiphop.

Több szám a hetvenes évek jazz-funkjához nyúl, és ezek sajnos nem tudnak úgy hozzátenni a stílus standard megoldásaihoz, mint ahogy a Darker Than Disco a maga műfajához. (Lehet, hogy az is befolyásol, hogy megéltem a magyar pop azon sötét korszakát, amikor a jazz-funk számított a Zenészi Teljesítmény csúcsának.)

Kerek albumként kevésbé élvezetes, mint a korábbi Jazzbois-kiadványok, de persze azért így is van mit bőven csemegézni ebből a 40 percből.

Előadó: Jazzbois

Cím: Still Blunted

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2024. szeptember 6.

Műfaj: jazz-funk-hiphop

Kulcsdal: MOKEP

7,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.