Napfényes könnyedség. Flanger Kids: B-Side (lemezkritika)

Az art popos-elektronikus-jazzes zenét játszó Flanger Kids az A-Side-on találta meg igazi hangját, a folytatáson pedig még könnyedebbek és kedvesebbek a dalaik. Ez a kritika először a  Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Szczuka Panka és Gyarmati Fanny art popos, jazzes, elektronikus dalai az A-Side EP-n nyerték el igazán vonzó, felszabadult, pompás ötletek garmadáját mozgósító formájukat. Ez megmaradt a majd’ másfél évvel későbbi folytatáson is, sőt: ezek most igazi napfényes, könnyeden szállongó – és közben észrevétlenül fülbe mászó – dalok. Annyira hangulatosak, hogy kevésbé feltűnőek a ravasz ötletek, de azért megvannak. Például ahogy a Flawed meg-megálló, újrainduló ritmusa house-ba vált, majd egy finoman lebegő jazzes levezetést kap.

Először haragudtam, hogy az A-Side több számában jelen lévő melankóliából már alig maradt, de az az igazság, hogy olyan kedvesek ezek a dalok, hogy nem lehet nem szeretni őket. Pláne, hogy az utolsó dal egy örökérvényű, sajnálatosan nem eléggé ismert igazságot fogalmaz meg a címével: More Cowbell pls.

Előadó: Flanger Kids

Cím: B-Side

Kiadó: Move Gently

Megjelenés: 2024. szeptember 13.

Műfaj: elektropop

Kulcsdal: Flawed

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.