Sötéten kalapáló, eleven szenvedély. Watch My Dying: Egyenes kerülő (lemezkritika)

A magyar extrém metal egyik meghatározó zenekara idén 25 éves, úgyhogy kiadták a negyedik albumukat. November elsején eljátsszák teljes egészében az idén 20 éves kultikus lemezüket, a Klausztrofóniát az A38-on, ahol a tízéves Ørdøg és a Thy Catafalque-közeli The Answer Lies In The Black Void is ott lesz. Ez a kritika először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Ha a lemezkészítést nem is vitték túlzásba, azért folyamatosan működtek; a számokról üvölt, hogy pontosan tisztában vannak a zenei hatásmechanizmusokkal, és azzal is, ezeket hogyan lehet megcsavarni úgy, hogy azért továbbra is működjenek. Ugyanakkor (talán fura lehet ezt egy ilyen sötéten kalapáló zenéről olvasni, de ez a pontos szó) az eleven szenvedély továbbra is áthatja a számokat.

És amiről kevesebb szó esik: a Watch My Dying humora is megvan még. Oké, gyilkos humor, kábé így, hogy: „Az idő begyógyít minden sebet / tép majd helyettük frissebbeket”. De van például nem ízléses dubstep betét is; a Csontfehér szétmatekolt, de húzó groove + gonoszmanó-ének kombinációja pedig egészen parádés.

Egy nem nosztalgiázó zenekar erőteljes lemeze, korántsem csak a nosztalgiázó rajongóknak.

Előadó: Watch My Dying

Cím: Egyenes kerülő

Kiadó: Metal.hu

Megjelenés: 2024. szeptember 5.

Műfaj: metal

Kulcsdal: Csontfehér

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.