Dobd csak bele, jó lesz az. esze tamás: POSZTUMUSZ LEMEZ (lemezkritika)

A kevercs nem izzadságszagú, a humor nem erőltetett, az éltető szabadság végig átitatja az esze tamás első lemezét. Ez a kritika először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

A saját meghatározása szerint elmés trash műfajában utazó fiatal pécsi zenekar első albumának nemcsak a borítója kiváló, de a legkülönfélébb zenei ötletek, stílusok és formák keverése is játékosan izgalmas. A feszes alapot a művészibb irányokba tolt punk lüktetése adja, jótékony egységbe fogva a tagok szabadon burjánzó kreatív energiáit. A lazán megidézett, néhol egészen váratlanul egymásba folyó hatások imponálóan széles palettátról érkeznek a nyolcvanas évek hajnaláig visszanyúló hazai altertől a progresszívebb indie-rockon át a zúzósabb megőrülésekig.

A számok szövegvilága hasonlóan színes és változékony, hol mániákusan ismételt szavak hangzására építő neoavantgárd impró (GUGUGAGAGANG), hol dadaista abszurd (cicababa), de akadnak hagyományosabb sztorizós darabok és instrumentális szerzemények is. Az olaszos című duplaszám vagy a SMACK! látomásos szekrényszagú költészete egyértelműen a Kispál világából indul különféle irányokba, a zenekar oroszlánkörmeit a leginkább mégis az ACIDal utazós epikája villantja meg, ahol űrrockos szinticsilingelések és keleties gitárok tekerednek egybe, miközben elegáns basszusok vibrálnak.

A kilencszámos, röpke huszonnégy perces POSZTUMUSZ LEMEZ erejét épp ez a bármi jöhet mentalitás adja. Ha ezt a friss őrületet és véletlenszerű flesselgetést sikerül megőrizni, az esze tamás előtt szép jövő állhat. 

Előadó: esze tamás

Cím: POSZTUMUSZ LEMEZ

Kiadó:

Megjelenés: 2024. július 1.

Műfaj: elmés trash

Kulcsdal: ACIDal

8/10

Huber Zoltán

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.