Az eufória hiábavaló akarása. Gryllus Ábris: Relent (lemezkritika)

Gryllus Ábris kísérleti zenészként ismert, új lemeze viszont felületes hallgatásra elég sima ambient trance-nek tűnik - de a Wunder-Baum segít abban, hogy mélyebbre tekintsünk. Ez a kritika először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

Az a legfurább, hogy látszólag nincs ebben a zenében semmi nehézség: a kísérleti zenészként ismert Gryllus Ábris negyedik lemeze felületes hallgatásra kihívásmentes, kétszer húszperces ambient trance-nek tűnik. Ha más név lenne fölötte, talán oda sem figyelek; meg ha nem ilyenek lennének a kísérőszövegben, hogy például: „vallomás a Wunder-Baum New Car légfrissítőben fellelhető szintetikus otthonérzetről”, „sebezhetőség a változásban, menekülés a traumás kötődés szamszárájából” satöbbi.

Így azért a Relent I fényes, drone-os és minimáldallamos ambientje kétértelműbb – legalábbis próbálok belehallani valami baljóslatúságot, aztán elbizonytalanodom, és ez jó. De a Relent II az igazán izgalmas, pattogós trance-szintijével és éteri ambient szőnyegeivel. Csakhogy a trance-es réteg folyton újrastrukturálódik, néha például mániákusan ráakad pár hangra; az ambientes pedig művi szépségével fordul maga ellen.

A Wunder-Baumot nem tudom, nekem a felszabadító eufória önfelszámoló, hiábavaló akarásáról szól ez a zene: ha akarod, nem fogod elérni, de nem tudod nem akarni.

Előadó: Gryllus Ábris

Cím: Relent

Kiadó: EXILES

Megjelenés: 2024. szeptember 7.

Műfaj: ambient trance

Kulcsdal: Relent II

8/10

Rónai András