Beakadások. Dzsúdló: rabiga (lemezkritika)

Dzsúdló nagyon elfáradt az imétlődő dilemmákban, de a zenélésben nem. Ötszámos EP-jén rafináltan fogja meg a huszonévesek rabigáját – az újra és újra lefutott köröket, a nyomasztó beragadásokat és a sürgető szabadságvágyat. Ez a kritika először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

A huszonöt éves Juhász Mártont generációja szorongásai foglalkoztatják. Augusztusi parkos koncertjének a Kollektív trauma alcímet adta, de közös lelkizésre hív legújabb EP-je, a rabiga is. Többször bevillan a halál és az elmúlás témája, viszont a keserű tehetetlenség érzése az előadótól megszokott ragadós dallamossággal és lendületes beattel párosul.

Minden számot lehet majd koncerten üvölteni, még a melankolikusabb két évet és a közepesen izgalmas láncot is. Az egyik legfülbemászóbb track a díva, Desh viccesen prosztó verzéjével és a lehangoló, ugyanakkor izgató OnlyFans-topikkal nem lehetett mellélőni. Az alap keleties lüktetéséhez jól illik a klip hipnotikus világa, hasonlóképpen a repetitív kelettel is teljes összhangban vannak a videó ismétlődő képsorai. Itt újabb és újabb köröket futunk „menni vagy maradni”-témában, ettől monoton és fárasztó minden, beakad a lemez.

Szerencsére a zenére nem ragadt át az apátia, Dzsúdló a nyárias, cheesy alapra szajkózza, hogy „itt csak nap, nap, nap után jön”. Signo featje elég megosztó, belső rímelése nem mindenkinek jön át, ráadásul helyenként csak kergeti a beatet. A keletben elutasított nosztalgiázás átitatja az egyszerűt. A 2010-es éveket idézi ez a nagyszerű dal, a levegős, mosolygós hangzásban a doboké a főszerep. A magyar We Are Youngként funkcionáló egyszerű különösen, de a rabiga végig ablaklehúzós, szélben kavargós, szaladgálós. Úgy tűnik, nem akarunk felnőni.

Előadó: Dzsúdló

Cím: rabiga

Kiadó: Supermanagement

Megjelenés: 2024. augusztus 10.

Műfaj: pop, trap

Kulcsdal: egyszerű

7,5/10

Tóth-Gyóllai Orsolya

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.