Vibrálóan eleven és sokszínű. Söndörgő: Gyezz (lemezkritika)

A Söndörgő napjaink egyik legnevesebb szaxofonosával készítette új lemezét, ami korántsem csak a világzene és a jazz rajongóinak ajánlott. Ez a kritika előszor a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

A veterán Söndörgő soha nem egy-az-egyben játszotta a tradicionális délszláv zenét, de 2019-es Nyolc 8 Nyolc című lemezükkel szintet léptek: nagyívű, nagyigényű saját szerzeményeik már a világzene legtágabb határait kutatták. A Gyezz pedig még feljebb helyezi a lécet. A vendég Chris Potter szaxofonos, aki már az a kategória, akiről nemcsak azt írják le, hogy kikkel játszott (Pat Methenytől a Steely Danig), hanem ő is ilyen listák előkelő szereplője.

A lemez nyolc számában tradicionális zene, jazz és – jobb szó híján mondjuk így – összetett kortárs kompozíció találkoznak egymással, de úgy, hogy nincs értelme szétszálazni őket (sokszor nem is lehet). A komplexitás, az érzelmi átélhetőség és a dallamosság nem kizárják, hanem erősítik egymást. Nyilván mindenki virtuóza a hangszerének, arra viszont érdemes felhívni a figyelmet, hogy ez izgalmas hangszínekben és még inkább azok vibrálóan sokszínű, eleven összhangzásaiban is megjelenik.

Előadó: Söndörgő

Cím: Gyezz

Kiadó: GroundUP Music

Megjelenés: 2024. június 28.

Műfaj: világzene

Kulcsdal: Liras

9/10

Rónai András