Csakhogy Adele már nem iszik, hanem inkább tornázik és most először tűnik úgy, hogy összegyűlt annyi élettapasztalata, hogy hitelesnek hangzik tőle minden dráma. Negyedik albuma kísérletezőbb, mint sokan várták, de nem idegeníti el elképesztően szélesre duzzadt közönségének egyetlen szegmensét sem. Ez a cikk először a Recorder magazin 90. számában jelent meg.
Az év legsikeresebb albuma, Angliában pedig karácsonyi Number 1 lett Adele visszatérése, a 30. Elérte, hogy a Spotify-on csak az általa elképzelt sorrendben lehessen végighallgatni, de közben rekordsebességgel fogy a halottnak hitt fizikai hanghordozókon is; a zeneőrültek bakeliten vagy retrókazettán szerzik be, míg a szökőévente új zenét beszerző háziasszonyok Tesco-bevásárlókocsijába cd-formátumban kerül be. A promóciót minimálisra szorították, a két exkluzív lemezbeharangozó koncerten többek között Lizzo, Leonardo DiCaprio, Drake, Melissa McCarthy, Emma Thompson, Dua Lipa, Daniel Kaluuya, Emma Watson, Stormzy és Naomi Campbell ült a közönség soraiban, az első koncert szüneteiben pedig Oprah Winfrey beszélgetett Adele-lel válásáról, fogyásáról és a fiával való kapcsolatáról.
Óriási a kontraszt a színpadon varázslatos dívaként megjelenő szupersztár és az Oprah kerti pamlagján heherésző, vaskos cockney-akcentussal magyarázó fiatal nő között, de közönsége mindkettővel tud azonosulni. Milliónyi szakítás utáni agonizáláshoz szolgáltatott soundtracket a Someone Like You vagy a Hello, de Adele közben sosem tűnt egy Céline Dion- vagy Mariah Carey-típusú elszállt dívának, akire még a cipőjét is alkalmazottak húzzák fel. Épp ellenkezőleg, vele a szakítás utáni agonizálás keretében be lehetne ülni egy lepukkant kocsmába, meginni öt-hat korsó sört, a második után már el lenne mosódva a sminkje és még az is lehet, hogy hangosan böfögne. Legalábbis három albumon keresztül (és mivel albumai címét az alapul szolgáló életkor adja, 19-től 25-ig) egyértelműen ez a kép élt mindenkiben róla.
Egy évig sem tartó házasságának vége után azonban eltűnt a nyilvánosság elől és csak pár paparazzi-képen lehetett látni, hogy őt is kezelésbe vette a kaliforniai fitness-kommandó és a védjegyének számító duci külső a múlté. A saját drámai súlyingadozásairól is ismert Oprahnak esküdözött, hogy szó sincs fogyókúráról és ő továbbra is ugyanaz a testpozitív lány, aki 45 kilóval nehezebben volt, egyszerűen a testedzésbe menekült a boldogtalanságból. Kérdés persze, hogy akik korábban vele együtt búslakodtak az elmúlt szerelmeken, vele tartanak-e ezen az úton és ha igen, nem kell-e a külső átalakulást zenei stílusváltásnak követnie.
A 30 megjelenése előtt lehetett olyan elszólásokat hallani Adele részéről, hogy dance és hiphop inspirálta, de aki arra számít, hogy mostantól spinning órákhoz vagy futógépekhez érdemes Adele hangját párosítani, csalódni fog. Igaz, hogy az új album egyik legfülbemászóbb dalát, a Can I Get Itet a Taylor Swiften, Lady Gagán és Ariana Grandén edződött szuperproducernek, Max Martinnak köszönhetjük, de egyrészt nem ez az első együttműködésük Adele-lel, másrészt az album többi része szándékosan oldschool és kockázatkerülő.
Adele persze nincs különösebben rászorulva, hogy kövesse a trendeket és saját értékelése szerint senki más nem csinál olyan zenét, mint ő. Ez egyébként csak részben igaz, hiszen amíg ő két album közötti hatéves szusszanót tartott, szinte minden évben megpróbálta a brit zenei sajtó valakire ráhúzni, hogy ő lehet „az új Adele”, bár egyelőre sem Celeste-ből, sem Lianne La Havasból, de még Joy Crookesból vagy Sam Smith-ből sem lett tizedakkora sztár sem, bár utóbbi szépen lekövette a Skyfall diadalútját egy lényegesen gyengébb James Bond-betétdallal.
A Skyfall teatralitása egyébként gyakran visszaköszön az új albumon és Adele bőven hagy időt arra, hogy egy-egy himnikus erejű ballada, mint a Hold On vagy a Love Is A Game, kiérdemelje a csúcspontját. Zeneileg kísérletezőbb, mint a korábbi lemezein és a Motown soul-, sőt gospel-hatása kifejezetten jól áll neki, de a legnagyobb katarzist továbbra is akkor tudja kiváltani, amikor elsősorban a hangjára hagyatkozik, mint a To Be Lovedban. Nem véletlen, hogy az album megjelenése előtti napon ezt a dalt mutatta még meg a világnak, de nem nagy költségvetésű videoklippel, hanem csak lazán elénekelte a kanapéján, felvette a telefonján és kirakta a Twitterre – a hatás pedig legalább olyan volt, mintha a Royal Albert Hall színpadán állva remegtette volna meg a falakat.
Hiába változott meg tehát az elmúlt hat évben teljesen a zeneipar, hiába véreztetett ki számtalan előadót a pandémia és hiába tűnik úgy, mintha Adele egykori kerekded formáját Emily Blunttá photoshoppolták volna, még mindig ő az a popsztár, aki a legszélesebb közönséget tudja megszólítani pusztán azzal, hogy őszinte. Amikor 19 évesen Bob Dylan Make You Feel My Love-ját búgta vagy 25 évesen a When We Were Youngban az elillant fiatalságát siratta, még felmerült, hogy elképesztő hangjához párosul-e elég élettapasztalat. Egy tönkrement házassággal és egy kisgyerekkel később az idő megoldotta a dolgot és kiderült, hogy az elmúlt szerelmeken való búsongásnál érdekesebb a kételyekkel teli, önmarcagolós újrakezdés. Még akkor is, ha tornázáshoz nem az igazi.
szerző: Onozó Róbert
