Dalok varázsütésre. Veni: Escaping Game (lemezkritika)

Dúdolásba forduló, többszörözött ének, kopogások és pattogások, kézműves house - az egyik legegyedibb hangú magyar zenész, Veni talán legjobb lemeze is egy önfeldolgozás volt, és az újabb kísérlet sem okoz csalódást. Ez a kritika először a Recorder magazin 111. számában jelent meg.

Ez az az eset, amikor annak pontos leírása, hogy mi hallható itt, nagyon félrevisz. Úgyhogy kezdjük a végén: ezek nagyon szerethető dalok – amik látszólag a dalszerűség és a könnyű befogadhatóság ellen ható kísérletezésből születtek. Szász Veronika eddigi legpopulárisabb, Az út című lemezének dalait dolgozta újra angolul, Bata István basszusgitáros-multiinstrumentalista nélkül – sőt, hangszerek nélkül, csak a saját hangját, gyerekkori hangfelvételeit és életének zajait („a mellkasomon dobolok, az arcomon zongorázok”) felhasználva.

Gyakran a fő dallamot sem viszi végig, hanem például dúdolásba fordítja, vagy szétdobja saját többszörözött, effektezett szólamai között. A kopogások, pattogások sem mindig állnak össze „rendes” ritmusokká (néha igen, sőt, Mate második fele amolyan kézműves house); a gyerekkori felvételek nem is igazán zeneiek (a kedvencem az első felismerhető megszólalás a lemezen, duzzogva: „Tudom! Hülye nem vagyok!”)

Mégis, valahogy varázsütésre – és nem kis részben az előadó varázslatos személyiségének köszönhetően – mégis dalok lesznek mindebből.

Előadó: Veni

Cím: Escaping Game

Kiadó: Hunnia

Megjelenés: 2023. december 3.

Műfaj: avantfolk

Kulcsdal: Why be?

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.